Vízkeresztség – 6 kérdés és válasz

(English Version: Water Baptism – 6 Questions Asked and Answered)

Alapvetően két parancs/szertartás van, amelynek minden hívőnek engedelmeskednie kell, miután elfogadta Jézus Krisztust Uraként és Megváltójaként. Az első a vízkeresztség. A második az úrvacsora (róm.kat.: eucharisztia/áldozás). A kettő különbözik egymástól, hiszen a vízkeresztség egy egyszeri alkalom, míg az úrvacsoravétel ismétlődő. Ez a rövid összefoglaló megpróbál választ adni néhány alapvető kérdésre az első szertartást, a vízkeresztséget illetően.

A vízkeresztség az első és legfontosabb parancs, amelynek eleget kell tennünk, mihelyst hívőkké válunk, azaz megtérünk a bűneinkből, és hitünket Jézus Krisztusba vetjük. Noha a Biblia világosan beszél a témáról, még mindig sok engedetlenséget tapasztalunk ez iránt az egyértelmű rendelkezés iránt. Egy bibliatanár szerint ennek a mulasztásnak a következő okai vannak:

i. Tudatlanság: Az emberek azért nem értik világosan a témát, mert nem hallottak róla tanítást.

ii. Lelki büszkeség: Ha valaki sokáig nem keresztelkedik meg/merítkezik be nyilvánosan, az vagy nem érti a lényeket, vagy engedetlen. Mivel az engedetlenség elismerése nagyon megalázó élmény, sokan pont ezért nem merítkeznek be. Sajnos, az ilyen emberek inkább az Úr Jézus előtt kívánnak szégyenkezni az ítélet napján, semmint az emberek előtt most.

iii. Hanyag hozzáállás: Sokan hanyagul állnak a keresztség kérdéséhez. Ezek az emberek nem konkrétan a keresztséget ellenzik. Egyszerűen nem tartják elsődleges fontosságúnak. Ez a fajta hozzáállás így vélekedik: „Van jelenleg ennél égetőbb dolog is az életemben. Talán majd egyszer, amikor úgy adódik, tudok foglalkozni a keresztséggel is.”

iv. A megvallástól való félelem: Némelyek tartanak attól, hogy nyilvánosan is megvallják hitüket, mert dédelgetnek még bűnöket az életükben. Úgy érzik, hogy ha nyilvános bizonyságot tesznek, akkor képmutatónak tűnhetnek. Némelyek attól félnek, hogy „mit gondolnak mások” (család, társadalom, stb.) Főleg, ha emiatt fennáll a család elidegenedésének kockázata, az emberek tartózkodnak a bemerítkezéstől.

v. Nem igazi hívők: Bizonyos esetekben az illető egyáltalán nem hívő. Nincs benne a Szentlélek, és ezért nem érez határozottságot vagy késztetést arra, hogy engedelmeskedjen ennek a parancsnak. Attól még lehet, hogy jár gyülekezetbe, vagy még úrvacsorát is vesz. Azonban nem tartozik igazán Krisztushoz.

Biztosan vannak további okai is annak, hogy miért tartózkodnak az emberek a keresztségtől. Ennek a cikknek a középpontjában az első ok áll: a tudatlanság. A Szentírás alapján hat kérdésre adunk választ, és remélhetőleg ezáltal a cikk kellő megvilágításba helyezi a témát. Az olvasó felelőssége imádságos lelkülettel megfontolni ezeket az igazságokat, és aszerint járni el.

Nézzük akkor az első kérdést.

1. Miért kell részesülnünk a vízkeresztségben? 

Először is, a Máté 28:19-ben Krisztus szavait olvassuk, mikor is azt parancsolja az egyháznak, hogy „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”. A „nevében” kifejezés egyes számban szerepel (nem pedig: „neveiben”). Az egyes szám azt mutatja, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyenlők. Ez nem egy varázsszöveg, amit a keresztségkor el kell ismételni. A hívőknek lelkileg azonosulniuk kell az egy Istennel, aki három személyben létezik.

Másodszor, az ApCsel 2:3-ban azt olvassuk, hogy a parancs minden egyes személyre vonatkozik: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” A parancs félreérthetetlen: Először is, az illetőnek meg kell térnie a bűneiből (az evangélium megismerése és a hitből való reakció eredményeként). Másodszor, meg kell keresztelkednie. A sorrend félreérthetetlen: a keresztségnek követnie kell az őszinte megtérést és a Jézusba vetett hitet. Ennélfogva a vízkeresztséget fel kell vennünk, hiszen ez nem egy opció, hanem parancs!

2. Mi a vízkeresztség jelentősége?

A vízkeresztség egy külső és látható kifejezése a belső újjászületésnek, amelyre a megtéréskor került sor. Egy belső lelki valóság külső megnyilvánulása.

A Róma 6:3-5-ben találunk néhány igazságot: „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.” Ezeket a belső valóságokat, amelyek a megtéréskor lépnek életbe, legjobban a vízkeresztség révén lehet külsőleg illusztrálni.

A vízkeresztség egy látható képe annak, hogy lelkileg azonosulunk Krisztus halálával, eltemetésével és feltámadásával. Ugyanakkor a bennünk levő reménységet is kifejezi: ahogy Jézus feltámadt a halálból az életre, mi, akik egyesültünk vele, szintén feltámadunk az életre a jövőben.

3. Mi a jelentősége Jézus vízkeresztségének?

Jézus keresztsége (Mt 3:13-17) egy nyilvános bemutatása volt annak, hogy azonosul a bűnösökkel, akikért később meghalt a kereszten és feltámadt. Azáltal, hogy nemcsak a keresztre ment a mi bűneinkért, hanem tökéletesen engedelmes életet élt, amilyet mi soha nem élhetnénk, Jézus „minden igazságot” betöltött (Mt 3:15) Ezért tanítja az igazi biblikus hit azt, hogy az üdvösség egyedül kegyelem által érhető el, mivel Jézus az egyetlen, aki minden igazságot betöltött. Nem a cselekedeteink által üdvözülünk, hanem egyedül a Jézusba vetett hit által, aki mindent megtett értünk.

Jézus vízkeresztsége tehát egy jelképes kifejezése volt egy, akkor még eljövendő valóságnak, de ami mára már beteljesedett: helyettes halálának és feltámadásának, ami igazolta, hogy Isten elfogadta az áldozatát.

Érdekes azt is megfigyelni, hogy Jézus megmutatta, mennyire fontos engedelmeskedni az Atya azon parancsának, hogy keresztelkedjünk meg. Jézus nem maga választotta ki és döntötte el, melyik parancsnak engedelmeskedjen és melyiknek ne. Tökéletes élete részeként készséggel és örömmel alárendelte magát az Atya minden parancsának.

5. Mi a vízkeresztség módja?

Ez az a terület, amely sok félreértést és megoszlást okoz. Sok az ellentmondás a keresztség módszerét illetően (csak a bemerítés jó, vagy meghintés is elég, stb.). Egy világos válasz érdekében nézzük meg, hogyan keresztelkedtek meg az emberek magukban a bibliai esetekben.

Az Újszövetségben a keresztségre két görög ige (cselekvés) utal: bapto és baptizo. Az egyik ó- és újszövetségi kifejezések szótára szerint a bapto jelentése „megmárt”, és a görögök akkor használták, amikor egy anyagot belemártottak a festékbe, vagy vizet merítettek egyik edénnyel egy másik, vízzel teli edényből.  A baptizo szó jelentése „belemerít” (azaz teljesen belemárt, alámerít), és számos helyen előfordul az Újszövetségben.

A baptizál szó tehát alámerülést, megmártózást, lemerülést hordoz magában, és ezekre a cselekvésekre utal az Újszövetségben. Arról pedig nem olvasunk, hogy vizet „baptizálnának” valakire (vagyis vizet öntenének valaki homlokára, vagy meghintenék). Minden feljegyzés arról szól, hogy az illetőt „belebaptizálták” a vízbe.

Maga az Úr Jézus is alámerült a keresztsége során! A Máté 3:16-ban ezt olvassuk: „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből”. A „kijött a vízből” kifejezés egyértelműen arra utal, hogy belement, belemártózott a vízbe, mégpedig felnőtt korában.

Azokat, akiket Keresztelő János keresztelt meg, „a Jordán folyóban” keresztelte meg (Mt 3:6). A János 3:23 szintén egy olyan eseményt jegyez fel, melyben János bemerítés révén keresztelt. Ezt olvassuk: „János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.” Nem lenne szükség „sok vízre”, ha a kereszteléshez elég lenne más módszer, mint a bemerítés!

A korai egyházban szintén a bemerítéses vízkeresztséget gyakorolták. Az Apostolok cselekedetei 8:38-ban az áll, hogy Fülöp, egyike a tizenkét apostolnak, megkeresztelt egy etióp eunukot, mégedig úgy, hogy „leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.”

Ezeknek az igeverseknek a vizsgálata arra késztet, hogy elismerjük: az Újszövetségben bemerítés révén gyakorolták a vízkeresztséget. Csak az alámerülés tükrözi azt a lelki igazságot, amely az üdvösség időpontjában megy végbe: a hívő alámerül Krisztusban, pontosabban a halálában, eltemetésében és feltámadásában.

A homlok meghintése vagy leöntése vízzel nem biblikus módja a keresztségnek. Ez a módszer a Római katolikus egyházba nyúlik vissza. Körülbelül a 13. századig viszont még a római katolikus egyház is a bemerítést gyakorolta.  Sajnos, később néhány protestáns egyház is átvette a római katolikus gyakorlatot, a meghintést (pl. református, evangélikus, metodista, stb.)

5. Mi a vízkeresztség és az üdvösség közti összefüggés?

Feltétele-e az üdvösségnek a vízkeresztség? Ha megnézzük, mit tanít összességében az Újszövetség, egy dolgot világosan megtudunk: az üdvösség egyedül kegyelemből, egyedül a Jézusba vetett hit által nyerhető el, amikor az illető megtér bűneiből, és egyedül Jézushoz fordul üdvösségért (ld. Mk 1:15, Jn 3:16, ApCsel 20:21, Róm 4:5, Róm 10:9-13, Ef 2:8-9, Tit 3:5). Az ember azáltal üdvözül, hogy egyedül Jézust fogadja el Urának és Megváltójának. A vízkeresztség általi nyilvános megvallás alátámasztja a valódi hit őszinteségét.

Néhány szakaszban azonban a vízkeresztség szorosan összefügg az üdvösséggel, mivel a valódi üdvösség mindig engedelmességet szül. Az engedelmesség első lépése pedig az, hogy a hívő megkeresztelkedik, azaz nyilvánosan megvallja a Krisztusba vetett hitét. Az alábbiakban találunk néhány példát az Apostolok cselekedeteiben arra, amikor az érintettek késedelem nélkül engedelmeskedtek ennek a parancsnak.

A. Pünkösd, az Egyház születésnapja

Az Apostolok cselekedetei 2:1-ben ez áll: „Akik pedig hittek a beszédének [azaz Péter üdvösségre hívó üzenetének], megkeresztelkedtek … azon a napon…”

Mint láthatjuk, nem vártak a bemerítkezéssel, miután elfogadták az üdvösség üzenetét. Még aznap megkeresztelkedtek.

 B. A samáriaiak válasza Fülöp igehirdetésére

Az Apostolok cselekedetei 8:12 azt mondja: „De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek; férfiak és nők egyaránt.”

A keresztségre rögtön azután sor került, hogy „hittek” Fülöp üzenetének, „a Jézus Krisztus nevéről szóló evangélium”-nak.

 C. Cornelius és családjának bemerítkezése

Amikor Péter Corneliusnak és családjának az evangéliumot hirdette, az örömhír elfogadása után rögtön megkeresztelkedtek. Az Apostolok cselekedetei 10:47-ben Péter kihangsúlyozza, hogy szükségük van a keresztségre, mivel elfogadták az evangélium üzenetét:

„“Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?” És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.”

 D. Lídia és a filippi börtönőr megkeresztelkedése

Az Apostolok cselekedetei 16:14-15-ben arról olvasunk, miként merítkezett be egy Lídia nevű asszony, mihelyt Isten üdvösséget adott neki.

„…az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: “Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” És kérlelt bennünket.”

Figyeljük meg, hogy miután befogadta Pál üzenetét, sor került a bemerítkezésre.

Később ugyanebben a fejezetben olvasunk egy börtönőrről, aki azért volt felelős, hogy vigyázzon Pálra, mikor az börtönben volt, és aki, miután befogadta az evangélium üzenetét, szintén megkeresztelkedett. A teljes történet az Apostolok cselekedetei 16:16-34-ben található.

Először, a börtönőr megkérdi Páltól és Szilásztól: „“Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: “Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak.” A szövegből világosan kitűnik, hogy Pál és Szilász „hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak”.

Azután a következőket olvassuk: „Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.”

Valaki azt mondhatná, hogy „De a szöveg nem mondja, hogy mielőtt megkeresztelkedtek, hittek.” Ha viszont közelebbről megvizsgáljuk a következő verset, rájövünk, hogy a keresztséget megelőzően már hittek. „Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.” A börtönőr nem egyedül hitt, hanem „egész háza népével együtt”.

Itt is bizonyítást nyert tehát, hogy a bemerítkezésre az evangélium befogadását követően került sor. Érdekes megfigyelni, hogy pár verssel korábban azt olvassuk, hogy mindez éjfélkor történt. (ApCsel 16:25). Az éjszaka közepén merítkeztek be! De ezzel sem Pál, sem a börtönőr házanépe nem törődött. Az igazi hit mindig válaszolni akar Isten parancsolatának, mégpedig késedelem nélkül!

 E. Bemerítkezés Efezusban

Az Apostolok cselekedetei 19:1-7-ben találjuk az utolsó bemerítkezést, amelyet ez a könyv feljegyez. Efezusban Pál egy csoport férfinak prédikált, akik Keresztelő János követői voltak. Miután hallották a Jézus Krisztus általi üdvösség üzenetét, válaszoltak rá, és azzal fejezték ki engedelmességüket, hogy vízkeresztségben részesültek. „Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére” (ApCsel 19:5).

Noha a vers nem mondja konkrétan, hogy elfogadták az evangélium üzenetét, az „amikor ezt meghallották” kifejezésből kicseng, hogy pozitívan reagáltak az üzenetre. Tehát itt is azután került sor a keresztségre, hogy az emberek hallották és befogadták az evangélium üzenetét.

Mind az öt fenti példából azt látjuk, hogy a keresztség az evangélium őszinte elfogadását követte. Habár a bemerítkezés senkit nem üdvözít, mindig velejárója az üdvözítő hitnek! Ez tehát az összefüggés a vízkeresztség és az üdvösség között.

6. Mi van akkor a gyermekkeresztséggel?

Mivel az Újszövetség kétségtelenül világossá teszi, hogy mindenkinek személyesen meg kell térnie és hinnie kell Krisztusban a megkeresztelkedés előtt, a gyermekkeresztség teljes folyamata bibliátlan. Hogyan térhetne meg és hihetne egy kisgyermek? A Bibliában sehol egy parancs, hogy kereszteljük meg a gyermekeket, vagy sehol egy feljegyzés gyermekek megkereszteléséről.

Némelyek úgy értelmezik a gyermekkeresztséget az Újszövetségben, mint a körülmetélést az Ószövetségben, amely során a gyermek bekerült Isten családjába a szövetség által. Mi a gond ezzel a nézettel: erről a Biblia sehol sem beszél.

Másrészt, a Biblia világosan tanítja, hogy a vízkeresztség csakis azoknak van, akik már megértették és elfogadták az evangéliumot, megtértek bűneikből, és egyedül az Úr Jézus Krisztustól remélnek bűnbocsánatot. Azoknak, akik ezt teszik, az első parancs az, hogy merítkezzenek be (alámerülés által). Mégpedig késedelem nélkül! Ezt támasztja alá a Szentírás számos helyen, amint azt e cikkben is láttuk.

Záró gondolatok

Remélem, az olvasó felismeri a vízkeresztség jelentőségét és fontosságát. A Sátán igyekszik homályossá tenni ezt az egyszerű kérdést. Miért? Mert a Sátán már a keresztyén élet kezdetétől fogva azt akarja, hogy a hívő engedetlen legyen. Ha már nem tudja megakadályozni az üdvösséget, legalább meggyengítheti a hívőket azáltal, hogy Isten iránti engedetlenségre sarkallja őket ennek az első és alapvető parancsnak a kapcsán. Ha pedig ezen a területen engedetlenségre tudja bírni a hívőket, akkor más területeken is könnyen rá tudja venni. Ebben mesterkedik!

Másfelől a keresztség egy jó próbája annak, hogy az újonnan megtért személy kész-e megfizetni Jézus követésének az árát. Ha az illető nem hajlandó nyilvánosan megvallani Jézust Uraként a vízkeresztség által, akkor elképzelhető, hogy még nem tért meg igazán, és nem fogadta el Jézust. Ezért a bemerítkezés nagyszerű próbája annak, hogy a szív valóban átformálódott-e, vagyis hogy a személy igazi hívő-e, aki őszintén újjászületett, és bűneitől Jézushoz fordult.

Vannak olyanok, akik korábban bemerítkeztek, de nem biztosak abban, hogy azt megelőzően őszintén meg voltak-e térve, és hittek-e Jézusban. Ez egy gyakori kétely, különösen azok körében, akik hívő családban születtek és nőttek fel. Tudják, hogy jelenleg hiszik, hogy Krisztus az Úr az életük felett, és hozzá tartoznak.

Abban azonban nem biztosak, hogy korábbi keresztségük idején őszintén meg voltak-e térve és hittek-e. Ez a bizonytalanság fakadhat abból, hogy az illető évek óta bűnös életvitelt folytat, és most szeretne Jézus parancsának megfelelően engedelmességben járni.

Ahelyett, hogy ezeket az engedetlen éveket pusztán „visszaesésnek” neveznénk, azt javaslom, hogy az illető vizsgálja meg a korábbi keresztségét. Nagyon is elképzelhető, hogy a korábbi keresztséget megelőzően nem tapasztalt meg igazi üdvösséget. Lehet, hogy akkoriban érzelmi döntés született, vagy a család, a gyülekezet nyomására döntött úgy, vagy mert látta a barátait bemerítkezni, stb.

Ebben az esetben felmerül a kérdés: újra be kell-e merítkeznem? A válasz pedig: ha nem az Újszövetség tanítása szerint keresztelkedtél meg, vagyis nem azután, hogy őszintén megtértél volna és hittél volna Krisztusban, akkor újra kell keresztelkedned, mégpedig bemerítés által. Az előző keresztség, még ha bemerítés által is történt, nem ér semmit.

Láthatjuk, hogy a vízkeresztség nem pusztán megmártózás a vízben. Igen, a vízkeresztség lehet egy rituálé vagy hagyomány. Az Úr azonban nem ezzel a szándékkal rendelte el ezt a szent parancsot. Isten minden parancsának örömteli szívvel kell engedelmeskednünk, nem vonakodva. Emlékezzünk az Úr szavaira, amiket Sámuelnek mondott az 1Sámuel 16:7-ben: „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” Jó dolog tudni, hogy az Úr a szívet nézi. Ugyanakkor félelmetes dolog is arra gondolni, hogy ismeri szívünk szándékait (Jel 2:23).

Ha a hitünk őszinte, akkor a megtérésünk is őszinte. A hamis megtérés csak a bűn büntetésétől fél, míg az igazi megtérés magától a bűntől. Az igazi megtérés azért gyűlöli a bűnt, ami: Isten elleni sértésnek. Annak tudata, hogy a bűn gonosz dolog, és Isten gyűlöli azt, arra készteti az őszintén megtért személyt, hogy forduljon el tőle. Az igazi megtérés tehát felhagy a bűnnel, és teljes odaszánással Jézus felé fordul.

Végezetül hadd idézzek két verset magától Jézustól, hogy a téma kapcsán el tudjunk gondolkodni felettük:

„Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” (Lk 6:46).

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32-33).

Mély és erős szavak ezek, egyenesen az Úr Jézus szájából. Szeretném mindnyájunkat arra bátorítani, hogy kövessük a zsoltáros példáját, aki azt mondta: „Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat” (Zsolt 119:60).

Kedves Olvasó! Ha szükségét érzed, hogy biblikusan és helyesen légy megkeresztelve, ne késlekedj! Egy példát sem látunk az Újszövetségben arra, hogy valaki késlekedett volna vagy egy újabb alkalomra várt volna, hogy bemerítkezhessen. Azonnal sort kell rá keríteni.

Ne feledd, az igazi megtérés jogos bizonyítéka az engedelmesség Isten parancsának, nemcsak a keresztség kérdésében, hanem az élet minden területén. A keresztség pedig egy jó kiindulási pont! Ne feledjük: a vízkeresztség az őszinte megtérést követően nem egy opció, hanem egy parancs, amelynek késedelem nélkül engedelmeskednünk kell!

Ne hagyjuk, hogy a büszkeség (mit fognak gondolni mások, ha ilyen hosszú idő után merítkezek be), félelem (mit mond vagy tesz ennek következtében a családom) vagy bármi más meggátoljon a Jézusnak való engedelmességben. Azért tedd meg, hogy az Úr Jézusnak és egyedül neki tetsszél! Azért engedelmeskedj, mert szereted Őt. Ő az, aki átvette helyedet a kereszten, hogy megszabadítson a pokol örök tüzétől. Megérdemli, hogy örömmel, teljes szívvel és azonnal engedelmeskedj neki.

Tegyen alkalmassá az Úr mindnyájunkat, hogy megtartsuk minden parancsolatát, hiszen „Boldog mindenki, aki az URat féli, és az ő útjain jár” (Zsolt 128:1).