Tulajdonítsunk fontosabb szerepet az imádságnak a gyülekezetben és a személyes életünkben egyaránt

(English version: “Giving Prayer A Higher Priority In Our Churches And In Our Personal Lives”)

Azt mondják, „abból látszik, mennyire népszerű a gyülekezet, hogy kik járnak oda vasárnap reggel. És abból látszik, mennyire népszerű a lelkész vagy evangélista, hogy ki megy el vasárnap este. De az, hogy Jézus mennyire népszerű, abból látszik, hogy ki megy el az imaalkalomra.” Ezért felvetődik a kérdés minden hívő számára: „Mennyire népszerű Jézus abban a gyülekezetben, ahova járok?” Ahhoz pedig, hogy Jézus népszerű lehessen az adott gyülekezetben, elsősorban és mindenekfelett az egyéni életünkben kell népszerű legyen. Más szóval, a saját imaéletünk jelentősen kihat a gyülekezet imaéletére is.

Talán ezek az imádsággal kapcsolatos versek [valamennyi az Apostolok cselekedeteiből] arra bátorítják a gyülekezetünket és minket is, hogy a következő napokban nagyobb prioritást adva az imádságnak, népszerűsítsük Jézust.

ApCsel 1:14 „Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.”

ApCsel 1:24-25 „és így imádkoztak: „24 Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, 25 hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.”

ApCsel 2:42 „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

ApCsel 3:1 „Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára.”

ApCsel 4:24, 29, 31 „24 A tanítványok, miután meghallgatták őket, egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez, és így imádkoztak: „Urunk, te teremtetted a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent, ami bennük van…29 Most azért, Urunk, halld meg, amivel fenyegettek bennünket! Tegyél bennünket, szolgáidat képessé, hogy teljes bátorsággal hirdessük üzeneted!…31 Amikor befejezték az imádkozást, megremegett a föld, ahol összegyűltek, és betöltötte őket a Szent Szellem. Ezután továbbra is bátran hirdették mindenkinek Isten üzenetét.” [Egyszerű ford.]

ApCsel 6:3-4 „3 Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; 4 mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.”

ApCsel 6:6 „az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket.”

ApCsel 7:60 „Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És amikor ezt mondta, meghalt.”

ApCsel 8:15-16 „15 Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, 16 mert még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.”

ApCsel 8:22-24 „22 Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. 23 Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél.” 24 Simon így válaszolt: „Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok.”

ApCsel 9:11 „Az Úr így folytatta: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak. Keresd meg a Júdás[a] házát. Kérdezd meg, hol van az a Saul, aki Tarzusz városából való. Ő most éppen imádkozik.”

ApCsel 9:40 „Péter ekkor mindenkit kiküldött a szobából, letérdelt és imádkozott. Azután a holttesthez fordult, és azt mondta: „Tábita, kelj fel!” Az asszony kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.”

ApCsel 10:2 „Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.”

ApCsel 10:9 „Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.”

ApCsel 12:5 „Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.”

ApCsel 13:2-3 „2 Egy alkalommal, amikor ezek a férfiak együtt imádták az Urat, és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szent Szellem: „Válasszátok külön a számomra Barnabást és Sault arra a feladatra, amelyre elhívtam őket!” 3 Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.”

ApCsel 14:23 „Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.”

ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”

ApCsel 16:16 „Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak.”

ApCsel 16:25 „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.”

ApCsel 20:36 „Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott.”

ApCsel 21:5 „Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel még a városon is túl, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk.”

ApCsel 27:29, 35 „29 De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot… 35 E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett.”

ApCsel 28:8 „Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.”

Több mint 25 utalás mind egyéni, mind közösségi imádkozásra! Jól látható, hogy az imádság sokat jelentett az első keresztyének számára. Nem csoda, hogy a gyülekezet és a tagjai olyan hatalmas erővel rendelkeztek, hiszen az imádság igen fontos szerepet játszott náluk.

Hogyan adhatnánk tehát az imádkozásnak folyamatosan prioritást a saját életünkben és a gyülekezetben? Úgy tűnik, az „A Praying Life” c. fantasztikus könyvében Paul Miller megtalálta a választ: „Nincs szükséged önfegyelemre ahhoz, hogy folyton imádkozni tudj. Egyszerűen lelki szegénynek kell lenned.” Más szóval ahhoz, hogy indíttatást érezzünk az imádkozásra, nem arra kell törekednünk, hogy több önfegyelmet gyakorolhassunk [habár az fontos erény]; sokkal inkább arra kell figyelnünk, hogy milyen nagy szükségben vagyunk.

Minél szegényebbek vagyunk lelki vonatkozásban [azaz megértjük, hogy lelki csődtömegek vagyunk, és minden területen az Úrra van szükségünk], annál inkább térdre hullunk, és elé járulunk imádságban—személyesen és gyülekezetként egyaránt. Az effajta hozzáállás segít felismerni azt a magasztos igazságot, hogy semminek sem lesz maradandó lelki jelentősége, hacsak az Úr nem lép. Az összes erőfeszítésünk sem lenne elég véghezvinni azt, amit Isten véghezvihet, ha őszintén keressük és kérjük, hogy mutassa meg hatalmát népe életében.

Milyen találóak ezek a szavak: „Az olyan imádkozó mesternek, mint Jézus, nem lehetnek imamentes szolgái!” Az örökbefogadott gyermek lelkülete mindig arra kell késztessen, hogy Istent hívjuk segítségül. Adja Isten, hogy Szentlelke által népszerűvé tehessük Jézust a gyülekezeteinkben és a személyes életünkben úgy, hogy a jövőben nagyobb prioritást szentelünk az imádságnak.