Ne érjen meglepetésként a szenvedés

(English Version – Don’t Be Surprised When You Go Through Suffering)

Az 1500-as évek közepére a Bibliát már lefordították angolra. Hadley városa az elsők közt szerepelt az egész Angliában, ahol angol nyelvű bibliához lehetett jutni. Dr. Rowland Taylor Hadleyben volt lelkipásztor, és hűségesen hirdette Isten igéjét. Ahogy erre számítani lehetett, Londonba idézték a püspök és a lordkancellár elé. Eretnekséggel vádolták, és választhatott, hogy visszavonja a Bibliával kapcsolatos nézeteit, vagy máglyán fog megégni.

Bátran így felelt: „Nem tántorodok el az igazság hirdetésétől, és hálát adok Istennek, hogy méltónak ítélt arra, hogy az igéjéért szenvedjek.” Azonnal visszaküldték Hadleybe, hogy máglyán égessék el. Az úton olyan vidám és örömteli volt, hogy bárki azt hihette volna, hogy egy lakodalomba vagy díszvacsorára igyekszik. Az őrökhöz intézett szavai gyakran megríkatta őket, mivel őszintén arra szólította fel őket, hogy térjenek meg gonoszságaikból és helytelen életvitelükből. Elcsodálkoztak azon, hogy milyen rendíthetetlenül, félelem nélkül, örömmel és jókedvvel néz szembe a halállal.

Amikor elértek a vesztőhelyre, Dr. Taylor így szólt a könnyes szemű, összesereglett gyülekezeti tagokhoz: „Nem tanítottam nektek mást, mint Isten szent igéjét, és azokat a leckéket, amelyeket Isten áldott könyvéből, a Szent Bibliából merítettem. Ma a véremmel fogom ezt megpecsételni.”

Letérdelt, imádkozott, és odament a máglyához. Megcsókolta a farakást, és összekulcsolt kézzel és a mennyre szegezett szemekkel nekitámaszkodott, és folyamatosan imádkozott. Láncokkal kötözték meg, és néhány ember elrendezte a faágakat. Ahogy meggyújtották a tüzet, Dr. Taylor felemelte a kezeit, és Istenhez kiáltott: „Irgalmas mennyei Atyám, Megváltóm, Jézus Krisztus érdeméért fogadd kezedbe a lelkemet!”

Ott állt a lángok közt, és nem sírt, nem mozdult, csak összefogta a kezét. Hogy szenvedéseit lerövidítse, egy városlakó a tűzhöz szaladt, és egy hosszú nyelű harci baltával a fejére csapott. Taylor azonnal meghalt, és teste a tűzbe rogyott.

Amikor ilyen vagy hasonló történeteket olvasunk, azon tűnődünk, mi késztethette a Taylorhoz hasonló embereket arra, hogy eltűrjék a szenvedést. Egyik oka szerintem az, hogy tudták, hogy a hívő élet velejárója a szenvedés, ezért nem voltak meglepve, amikor szenvedés érte őket. Komolyan vették az 1Péter 4:12 szavait: „Kedves barátaim, ne érjenek benneteket meglepetésként ezek a mostani szenvedések, amelyek próbára teszik a hitetek valódi voltát. Ne gondoljátok, hogy valami szokatlan dolog történik veletek!” [Egyszerű ford.]

Figyeljük meg, mivel indít Péter: „ne érjenek benneteket meglepetésként.” Ez egy felhívás. Más szóval, számítsatok arra, hogy a szenvedés része lesz a keresztyén életnek. Mint látjuk, amikor próba ér bennünket, a normális emberi reakció az, hogy ledöbbenünk, hogy „valami szokatlan dolog” történik velünk. A tájékozott hívővel azonban nem ez a helyzet. Nem meglepődnünk kellene a próbákon, hanem előre tekintenünk rájuk. A Biblia ismételten emlékeztet arra, hogy számítsunk a szenvedésre, és ne lepődjünk meg, amikor jönnek a próbák. Íme néhány példa magától az Úr Jézustól:

Máté 5:11 „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.”

Máté 14:34-36 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe.”

Márk 10:29-30 „Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.”

János 15:20 „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.”

Más újszövetségi írók is emlékeztetnek erre a tényre. Pál azt mondja a 2Timóteus 3:12-ben: „De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják.” János így ír az 1János 3:13-ban: „Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ.”

A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete olvasása során felidéződik előttünk mindaz a megkövezés, bebörtönözés, megostorozás és gyilkolás, amelynek Isten népe ki volt téve az egyház korai szakaszában. Az egyháztörténelem Isten népének azon szenvedéseiről tanúskodik, amelyeket a világ kezétől kellett elszenvednie az első századtól napjainkig. A bukás óta folyamatos ellenségeskedés áll fenn a sátán népe és Isten népe között. Mivel Sátán Isten ellensége, arra készteti az övéit, hogy gyűlöljék Istent és minden gyermekét. Világos tehát, hogy Jézus és az apostolok egyaránt a szenvedés valóságára figyelmeztetnek.

De térjünk vissza az 1Péter 4:12-höz. Péter a „szenvedés tüzé”-hez hasonlítja a próbákat, amelyek olykor érnek bennünket. A hívőknek nemcsak annyiban kell számítaniuk a próbákra, hogy ne lepődjenek meg rajtuk, hanem azok nagyfokú és erőteljes voltára is. Erre utal a „tűz” kifejezés. Az Ószövetség ugyanezt a szót kemencének fordítja. Annak a megtapasztalásnak a komolyságát írja le, amelyen a keresztyéneknek át kell esniük – azok is, akiknek Péter írt a maga korában, és azok is, akik a mi korunkban élnek.

Itt felvetődhet a kérdés: „Mi a lényege az ilyen nagyfokú szenvedésnek?” Péter ezekkel a szavakkal válaszolja meg a kérdést: „A szenvedés tüze miatt… megpróbáltatásul támadt közöttetek.” A szenvedés célja a próbatétel. A valódi hit kitart a próbák alatt. A hamis hit összeomlik a próbáktól. Korábban, az 1Péter 1:6-7-ben Péter arról írt, hogy a szenvedés úgy tisztítja meg a hívő hitét, mint a tűz az aranyat. A tűz felfedi az arany minőségét, és ha az igazi, akkor az égetés után az arany még tisztább lesz. Ugyanígy van ez az igazi hívőkkel is. A próbák során megtisztulnak.

A hívőknek szükségük van a szenvedésre. Különben hogyan válhatnánk olyanná, mint a Mesterünk? Hogy másképp tanulhatnánk meg szeretni az ellenségeinket, jót tenni azokkal, akik gyűlölnek minket, és imádkozni azokért, akik üldöznek bennünket? Hogy másképp válhatunk alázatosabbá, kedvesebbé, megtörtebbé, érzékenyebbé mások szükségletei iránt? Ha nem értjük meg, hogy Isten a próbákkal meg akar tisztítani bennünket, akkor Péter szerint úgy reagálunk, „mintha valami meglepő dolog érne.”

Sajnos, számos hitvalló keresztyén úgy érzi, mintha valami meglepő, szokatlan dolog érné. Talán azt ígérték nekik, hogy a keresztyén élet problémamentes lesz, ők pedig egészségesek, gazdagok és boldogok lesznek – ami épp az ellenkezője annak, amit a Biblia tanít. Amikor pedig az ilyen emberek próbákkal néznek szembe, nem tudják, hogyan reagáljanak helyesen. Ezért fontos, hogy az emberek tudatában legyenek Krisztus követésének az árának.

Jézus maga is tudatta az árat a követőivel (Lk 14:26-35). Soha nem érdekelték a fél szívvel odaszánt tanítványok, akik hátat fordítanak, mihelyst meg kell fizetniük a hit árát. Akik elfordulnak a próbák idején azok az emberek, akik érzelmi alapon válaszolnak Krisztusnak, hasonlóan a maghoz, amely a sziklás talajra esett. Jézus így beszél az ilyen emberekről: „¹⁶ Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, ¹⁷ de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak.(Mk 4:16-17)