Istenre várni

(English version: Waiting On God)

Valaki azt mondta, „A legnagyobb probléma a keresztyén életben az, hogy meg kell várni, amíg Isten felfedi a céljait; ugyanis hajlamosak vagyunk inkább tenni valami helytelent, semmint hogy várni kelljen.” Van benne valami!

Igaz a keresztyén életre, hogy természetünknél fogva egyikünk sem várakozik szívesen. Akarunk valamit, mégpedig most! Habár gyakran megisszuk a levét a türelmetlenségünknek, mégis gyakran hajlamosak vagyunk beleesni ebbe a bűnbe. Egy mindentudó Isten teljesen tudatában van ennek a hajlamunknak. Ezért ismételte többször az igéjében, hogy rá kell várnunk, és nem siethetünk előre.

Mit jelent Istenre várni?

Azt nem, hogy lustálkodunk és passzívan ülünk. Egyszerűen azt jelenti, hogy aktívan bízunk egyedül Istenben, hogy cselekedni fog értünk. Más szóval, eltekintünk a saját bölcsességünktől, vagyonunktól, erőnktől és kapcsolatainktól, és egyedül Istenben bízunk.

Ha magunk akarunk változtatni a helyzeten, vagy panaszkodunk és morgolódunk a hosszú várakozás miatt, az csak nyomorúsággal jár, és elveszítjük a lelki békét. George MacDonaldnak igaza van, amikor azt mondja: „Bármit tegyen is az ember Isten nélkül, vagy szörnyen elbukik, vagy még szörnyűbb esetben sikerrel jár.”

Wayne Stiles Waiting on God c. nagyszerű könyvében azt írja:

„Mi elsősorban boldogságot szeretnénk, Isten viszont szentséget. Mi élvezetet akarunk, Isten tisztaságot. Akárcsak a piros lámpánál—ha figyelmen kívül hagyjuk a jelzést, akkor balesetet szenvedhetünk [és gyakran szenvedünk is]. Ugyanígy, ha megelőzzük Istent, mert a várakozás időpocsékolásnak tűnik, szenvedni fogunk. A várakozás egy olyan folyamat, amely során Isten minket változtat meg, nem pedig a körülményeinket.”

Talán elfáradtál és elveszítetted a reményt a várakozás miatt. „Meddig még, Uram?”—kérdezed gyakran. Már közel állsz ahhoz, hogy feladd. Ne tedd! Szeretném, ha te is élvezhetnéd az Úrra való várakozás áldásait az Ézsaiás 64:3-4a szerint:

„Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. Találkozol azzal, aki örül, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol.”

Ez a szakasz világosan kifejti, hogy Isten akcióba lép azokért, akik várnak rá [3b], és megsegíti őket [4a]. Azt is mondja viszont, hogy az alábbi két jellemvonás meg kell jelenjen az életünkben, ha azt szeretnénk, hogy Isten a javunkra tegyen.

1. Nagyra kell becsülnünk Isten jellemét [3a].
2. Szent életre kell törekednünk [4a].

Ebben nincs semmi új. De remélhetőleg emlékeztetőként szolgál, hogy így várjuk az Urat.

1. Nagyra kell becsülnünk Isten jellemét [3a].

Figyeljük meg az Ézsaiás 64:3 első felét: „Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül.” Ézsaiás nagyra becsülte Isten jellemét. E verset megelőzően felelevenítette Isten múltbeli tetteit, különösen a hegyek megrengetését [Ézs 64:2]. Ezzel visszautal arra az eseményre, amikor Isten megrázta a Sinai hegyet a tíz parancsolat kinyilatkoztatásakor. Ézsaiás erős és hatalmas Istenként látja a Biblia Istenét, akihez nincs senki fogható. Azt is tudta, hogy ez az Isten szeretetteljes és irgalmas a népéhez [2Móz 34:6]. Mivel pedig ilyen nagyra tartotta Isten jellemét, biztos volt abban, hogy Isten a népéért is képes cselekedni.

Ugyanilyen vagy még nagyobb bizalom kell jellemezzen minket is, akik—Ézsaiástól eltérően—a keresztnek ezen az oldalán állunk. Jézus által világosabban látjuk Isten jellemét. Ennek a jellemnek a megértése pedig arra kell biztasson minket, hogy várjuk ki bizalommal, amíg Isten lép az érdekünkben. Ezért hadd figyeljünk folyamatosan arra, hogy egyre nagyobbra tartsuk Isten jellemét azáltal, hogy azokon a tulajdonságain reflektálunk, amelyek felfedik jellemét.

2. Szent életre kell törekednünk [4a].

Az Ézsaiás 64:4-ben ez áll: „Találkozol azzal, aki örül, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol.” Figyeljük meg, hogy Isten segítségére siet annak, aki „örül, mert igazak tettei, [Isten útjain] jár, és [rá] gondol.” Azoknak, akik örömteli szívvel szent életre törekszenek, Isten a segítségükre siet. Az Isten jellemében való bizalom, valamint a parancsolatainak való engedelmesség kéz a kézben jár az Úrra való várakozással.

Ézsaiás napjaiban a nép nem várt Isten szabadítására, mert bűnben élt, „De te megharagudtál, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk!” [Ézs 64:4b]. Mi több, még csak nem is kiáltottak Istenhez [Ézs 64:6]. Nem volt imaéletük. Amikor pedig imádkoztak és böjtöltek, az csak egy külső cselekedet volt, és Isten elutasította ezt a képmutatást [Ézs 58]. A bűn megakadályozta, hogy Isten tenni tudjon értük: „hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg” [Ézsaiás 59:2].

Te és én szintén nem várhatjuk el Istentől, hogy segítsen rajtunk, amikor bűnben élünk. A bűn mindig útját állja Isten áldásainak Ha azonban szentségre törekszünk, biztosak lehetünk abban, hogy Isten találkozik azzal, aki „örül, mert igazak tettei, [az Ő útjain] jár, és [rá] gondol.”  Ezért kell szentségre törekednünk.

Ennyi tehát. Ha szeretnénk, hogy Isten tegyen értünk, miközben rá várunk, nagyra kell tartanunk a jellemét, és szentségre kell törekednünk.

Záró gondolatok

Miközben az Úrra várunk, gyakran elcsüggedünk. Elkezdünk kételkedni benne. Dühösek és irritáltak leszünk, mivel a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Talán elkezdünk irigykedni is másokra. Így járt Aszáf is, amikor látta, hogy a gonoszoknak jól megy soruk, az igazak pedig szenvednek [Zsolt 73]. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy az igaz Isten mindent kézben tart. De akár el is lustulhatunk. Ilyen gondolatok kezdenek eluralkodni rajtunk, mint: „Mi értelme van Istent szolgálni? Úgysem törődik velem. Már olyan régóta várok, és még nem lépett. Akkor én miért szolgáljam Őt?”

Megfeledkezünk arról, hogy Isten akkor is cselekszik, miközben rá várunk. A jellemünket formálja. Felfedi a szívünk bálványait, hogy megtérhessünk és elfordulhassunk tőlük. Türelmet, elfogadást, alázatot és könyörületet munkál ki bennünk, hogy érzékenyek lehessünk mások fájdalmára és küzdelmeire, hogy hatékonyan tudjunk feléjük szolgálni.

Továbbá a várakozás ideje alatt megtanít elismerni a szuverenitását az életünk felett. Megtanítja, hogy ő a fazekas, mi pedig az agyag. Ő mindenek ura. Azt tesz, amit akar, amikor akarja, és ahogy akarja. Senki sem kényszerítheti rá a saját akaratát. Azt akarja, hogy teljes szívvel elfogadjuk ezeket az igazságokat.

John Piper joggal mondta: „Istennek az a célja, hogy felmagasztalja magát, miközben azokért cselekszik, akik várnak rá.” God Isn’t in a Hurry [Isten nem siet] c. könyvében Warren Wiersbe azt mondta: „A legjobb, amit te és én tehetünk az, hogy ahelyett, hogy az óránkat és naptárunkat nézegetnénk, egyszerűen Isten arcára tekintünk hittel, és hagyjuk, hogy a maga módján intézze a dolgainkat—a maga idejében.”

A szenvedés után a várakozás a második legnagyobb tanító és tréner, akivel a legtöbben valaha találkozunk istenfélelem, érettség és őszinte spiritualitás terén. Ne arra tekintsünk tehát, hogy mennyit vártunk már, vagy mennyit kellhet várnunk. Ne uralkodjon el tehát rajtunk a bosszúság, harag, csüggedés vagy éppen félelem, amik által tönkretehetjük saját és mások lelki békéjét, sőt rossz bizonyságot is tehetünk a körülöttünk levőknek.

Isten csak akkor jó, ha gyorsan cselekszik és úgy, ahogy mi szeretnénk?

Ha a válaszod „igen”, akkor nyilvánvaló, hogy Istent csak arra használjuk, hogy megkapjuk, amit szeretnénk, és nem engedjük, hogy Istenünk legyen és akarata szerint formáljon minket. Térjünk meg ebből a bűnös magatartásból. Forduljunk hozzá erőért, hogy várni tudjunk rá úgy, ahogy az neki tetsző. Nincs okunk aggodalmaskodni a holnap miatt. Minden napnak elég a maga baja [Mt 6:34]. Isten elég erőt és kegyelmet ad mára, hogy várni tudjunk. Holnap pedig ismét ma lesz, és kegyelme elég lesz aznapra is. Tanuljuk meg elhinni, hogy Isten még a nemleges válasz esetén is cselekszik—a mi javunkra és a maga végső dicsőségére.

Ezért arra bátorítalak, hogy biblikus módon várj az Úrra. Ez a csodálatos Isten, akihez nincs fogható, nagy dolgokat tesz azokért, akik Őt várják. Ő valóban találkozik „azzal, aki örül, mert igazak tettei, [Isten útjain] jár, és [rá] gondol.”