Hogyan válasszunk házastársat?

(English Version – How To Choose A Marriage Partner)

Egy kislány, aki akkor hallotta Hófehérke történetét először, lelkesen elmesélte a történetet az édesanyjának. Miután elmondta, hogy a herceg megérkezett a fehér lován, és megcsókolta Hófehérkét, amitől ő ismét életre kelt, megkérdezte az anyjától: – És tudod, mi történt ezután? – Igen – felelte az anya –, boldogan éltek, míg meg nem haltak. – Nem – kontrázott Suzie szemöldökét ráncolva –, összeházasodtak.

Gyermeki ártatlanságában a kislány egy részigazságra világított rá. Megházasodni és boldogan élni, míg meg nem halunk, nem mindig jár együtt, ahogy azt a lesújtó bizonyítékok is mutatják. Isten azonban azt ígéri, hogy a házasság és a boldogság kéz a kézben járhat, amennyiben engedelmeskedünk a Biblia tanításainak.

Mivel az egyik fő probléma abból fakad, hogy nem a megfelelő társat választjuk ki, ez a cikk segíteni akar megtalálni a megfelelő házastársat, rávilágítva öt bibliai igazságra. A hívő szülők szintén segíthetnek gyermekeiknek alkalmazni ezeket az igazságokat a társkeresés folyamatában.

Kezdjük egy alapvető igazsággal.

1. Egyedülállónak lenni nem átok.

A világ úgy tekint a szingliségre, mint egy hiányosságra, sőt mint egy átokra. De ahelyett, hogy a világra figyelnénk, a hívőknek először is azt kell megvizsgálniuk, hogy az Úr házasságra szánta-e őket. Nem mindenki van házasságra hívva (Mt 19:10-12, 1Kor 7:25-38). Pál maga úgy tekintett az egyedüllétre, mint Isten ajándékára (1Kor 7:7). Ha tehát Isten egyedülállóságra hív el, ne tekints arra átokként. Inkább elhívásként tekints rá, ami egy ajándék Istentől, az Ő dicsőségére. Azoknak, akiket szingliségre hív el, Isten megadja a szükséges kegyelmet és örömöt.

Hívőként mindnyájan meg vagyunk áldva „mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban” (Ef 1:3), és Őbenne eljutottunk a teljességhez (Kol 1:20). Áldás és teljesség – ebben az állapotban van minden hívő. Mi kellene még? Ha tehát Isten szingliségre hívott el, örülj, és szolgáld Őt örömmel életed minden napján! Ha pedig nem egyedüllétre hívott Isten, fontold meg a következő négy pontot.

Egy megjegyzés, mielőtt továbbmennénk:

Amikor hívőként egy egyedülálló hívővel beszélünk, vigyáznunk kell a szavainkra, hogy ne mondjunk olyasmit, amivel azt sugallnánk, hogy a szinglik így vagy úgy nem teljes értékűek, és meg kell házasodniuk, mégpedig amilyen gyorsan csak lehet. Az ilyen megjegyzések mint „Ne aggódj, hamarosan eljön a te időd is”, vagy „Tényleg jól vagy?”, nem használnak még akkor sem, ha jó szándék vezérel.

Az egyedülállók már így is elég nyomás alatt vannak. Ne tegyünk rá még egy lapáttal. Legyünk tapintatosak, és ne feledjük, hogy Isten egyformán elfogadja a házasokat és egyedülállókat is. Krisztusban teljesek vagyunk, akár házasságban, akár egyedül élünk. Imádkozzunk az egyedülállókért, és bátorítsuk őket inkább a keresztyén életükben, semmint hogy elbátortalanítsuk a szavainkkal és tetteinkkel.

2. Tökéld el, hogy csak egy másik hívővel házasodsz össze.

A Biblia nagyon világosan tanít ebben a tekintetben. Az 1Korinthus 7:39-ben azt olvassuk, hogy a hívő nyugodtan megházasodhat, amennyiben ez a követelmény teljesül: a másik fél is „az Úr követője”. Isten már az Ószövetségben is azt parancsolta gyermekeinek, hogy ne házasodjanak össze hitetlenekkel. 5Mózes 7:3: „Ne házasodj össze velük, ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül.”

A hívő nem foghatja a testét, amelyben a Szentlélek lakozik, és adhatja egy olyan személynek, aki még mindig lelki sötétségben van, és halott a bűneiben (2Kor 6:14-7:1). Az Ámosz 3:3 szerint sem járhatnak „ketten együtt, ha nem egyeztek meg”. Nem létezik lelki egység hívő és hitetlen között. Két teljesen külön világban élnek. Azt gondolni, hogy „Talán én vagyok az az eszköz, amely által meg akarja menteni Isten ezt a hitetlent” nemcsak badarság, hanem önhitt és veszélyes dolog is. Senki sem garantálhatja egy másik személy üdvösségét (1Kor 7:16). Az evangelizáló jellegű együttjárás bibliátlan! Bármilyen jó embernek is tűnik a hitetlen fél, a hívő nem házasodhat össze vele!

Fehéren-feketén fogalmazva, Isten NEM akarja, hogy hívők hitetlenekkel házasodjanak. Isten világos parancsolatainak megszegése bűn. Ha azt reméljük, hogy Isten eltekint ettől, és mégis megáld és megbocsát, amikor vétkezünk ellene, akkor próbára tesszük Istent, ami szintén bűn (Mt 4:7). Látjuk, milyen gyorsan sokszorozódik a bűn? Isten nem gondolta meg magát ebben a témában. Épp ezért senkinek sem szabad kacérkodnia a bűnnel e téren. Ha mégis megtesszük, minden bizonnyal elbukunk! Azt kell tennünk, amit József tett, amikor megkísértették, hogy megszegje Isten világos parancsát: ELFUTNI (1Móz 39:12)!

Zárójelben megjegyezném, hogy hívő társ keresésekor is félre kell tennünk az olyan testi gondolatokat, minthogy „Jól néz ki?” „Gazdag és jól-szituált?” Inkább ezeket a kérdéseket kell feltennünk: „Igazán megtért-e, és őszintén követi-e Jézust?” „Vannak látható jelei annak, hogy szereti az Urat, az igéjét és a művét?” „Alázatos-e; gyűlöli-e a bűnt, törekszik-e istenfélelemre, elköteleződött-e egy gyülekezet iránt?” Szomorú látni, hogy mennyien a külsőségekre adnak, és a hit dolgait az utolsó sorba helyezik, mintha keresztyénnek lenni egy bónuszpont lenne! Jézus kell az első helyen álljon (Mt 6:33). Amikor pedig Ő az első, biztosak lehetünk benne, hogy minden rendben lesz!

3. Értsd meg, hogy mi a biblikus szerepe a férjnek, feleségnek, szülőnek.

Először is el kell olvasnunk a keresztyén férj és feleség szerepére vonatkozó releváns szakaszokat (Ef 5:22-33; Kol 3:18-19; Tit 2:3-5; 1Pt 3:1-7; Péld 31:10-31). Másodszor, a szülői hivatásnak is utána kell olvasnunk (pl. Péld 6:20, 13:4, 22:6, 22:15, 29:15; Ef 6:4; Kol 3:21). A bibliai háttérismeret segít bölcsen felkészülni.

Tanuljunk meg reális elvárásokat támasztani a házassággal szemben. Még ha Isten kegyelme meg is váltotta őket, ha két bűnös együtt él, bizony lesznek kihívásaik. Legjobb igyekezetük ellenére is, akármennyit tanulmányozzák a Szentírást, mind a férjnek, mind a feleségnek lesznek nehéz pillanatai. El kell kötelezniük magukat, hogy az ilyen helyzetekben is szeretettel és megbocsátással fordulnak egymás felé. Folyamatosan az Úrtól kell függeniük, hogy megtartsa a házasságot.

Minden házasságban naponta két temetésre kell sor kerüljön: a férj és a feleség önző vágyainak halálára. Mindkettőjüknek el kell köteleznie magát az ilyen fajta önmegtagadó életvitel iránt. Amint látjuk, a házasság nem csupán móka és kacagás. Felelősséggel is jár – Istent dicsőítő felelősséggel! Tény, hogy lesznek napok, amikor a házasság nem fog olyan jó mókának tűnni – ezt bármelyik pártól megkérdezhetjük, amely már egy ideje házas. Alá fogják támasztani ezt az igazságot. De még ilyenkor is emlékeztetniük kell magukat arra az igazságra, hogy a házasság egy Isten előtt tett ígéret, és kötelességük tiszteletben tartani azt az ígéretet. Isten kegyelméből pedig igenis be lehet tartani az ígéretet, és visszaszerezni az örömet.

4. Várj az Úr időzítésére.

Isten gyermekei gyakran szembesülnek azzal a paranccsal, hogy várják az Urat (Zsolt 27:14, 40:1, 130:5-6). A sietség sok életet tönkre tett már. Ábrahám sok szomorúságot okozott azzal, hogy nem várta ki az Úr időzítését a gyermekáldásra (1Móz 16). Saul sietség miatt veszítette el az uralmát (1Sám 10:8, 13:8-14).

Számos házasság szintén sebtében hozott döntések következtében ment tönkre. Igen, az egyedüllét fájdalommal, magánnyal járhat, és néha igazán elviselhetetlen. És hogy kikerüljenek ebből az állapotból, (sajnos) sokan gyorsan belevágnak egy rossz házasságba, megfeledkezve erről a tényről: A rossz házasságból fakadó fájdalom és magány sokkal nagyobb terhet jelent, mint az egyedüllétből fakadó fájdalom és magány. Ez egy klasszikus példája annak, hogy cseberből vederbe kerülünk.

Tehát vigyázz! Várj az Úr időzítésére. Ne feledd: „Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.” (Ézs 64:3). Hihetetlen, mire képes Isten, amikor gyermekei kivárják a megfelelő időt.

5. Imádkozz állandóan.

Az Úr Jézus napnál világosabban kijelentette, hogy nélküle „semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15:5). Ennek az igazságnak a megértése arra kell késztessen minden hívőt, hogy mindenért szorgalmasan imádkozzon – beleértve ezt a kulcsfontosságú témát. Még ha úgy is tűnik, hogy a helyzetből nincs kiút, a hívőknek akkor is „mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.” (Lk 18:1) Az imádságot pedig böjtöléssel is ki kell egészíteni! Az Úr meg fogja hallani gyermekei állhatatos kiáltását, akik az Ő akaratát szeretnék követni ennek az életformáló eseménynek a kapcsán is. 

Záró gondolatok

Kedves hívő barátom, ha megtartjuk Isten parancsolatait – azét az Istenét, aki a házasság szerzője –, és ez az Ő akarata, megházasodhatunk, és boldogan élhetünk, míg meg nem halunk. Ha nem engedelmeskedünk parancsolatainak, azonosulni fogunk azzal a boldogtalan feleséggel, aki azt mondta: „Amikor férjhez mentem, egy eszményt kergettem, de az egy istencsapása lett. Most abból keresek kiutat.” Amint látjuk, a házasság nem játék. Ez egy elköteleződés, amit a mindenható Isten előtt tiszteletben kell tartanunk. A megfelelő partnert pedig már a fejbekötés előtt meg kell találni.

Egy utolsó emlékeztető

A házasság nem önmagában a cél, hanem egy eszköz a cél eléréséhez – ami pedig Isten dicsősége (1Kor 10:31). Ez az emlékeztető megóv attól, hogy a házasság váljon életünk végső céljává. Ha az életünk egyetlen célja, hogy Istennek szerezzünk dicsőséget, a házasság egy eszközzé válik, amellyel dicsőíteni tudjuk Istent.

Lehet, hogy úgy olvasod ezt, hogy rossz házassági döntéseket hoztál. Te se csüggedj! Valld meg bűneidet az Úrnak, és kérd, hogy adjon erőt átvészelni a helyzetet. Ő meg fogja adni a szükséges erőt, amivel neki élhetsz. Ne feledd, Isten nem utasít el azért, mert hoztál egy rossz döntést a házasságot illetően. De nem is azért fogadott el, mert jó döntést hoztál. Kizárólag Jézus Krisztus kiontott vére szolgáltat alapot az elfogadásra. Pihenj meg tehát ennek a csodálatos Istennek a karjai között, aki Jézus által fiává vagy leányává fogadott.