Hogyan tartsunk jelentőségteljes csendességet az Úrral?

(English version: “How To Have A Meaningful Quiet Time With The Lord”)

Valamikor régen, egy előadó az Egyesült Államokba látogatott, és egy este telefonálni kívánt. Belépett a telefonfülkébe, de az másmilyen volt, mint a saját hazájában. Már kezdett besötétedni, ezért nehezen találta a számokat a telefonkönyvben. A plafonon észrevett egy lámpát, de nem tudta felkapcsolni. Ahogy a szürkületben a számot kereste, egy járókelő észrevette a helyzetet, és azt mondta: „Uram, ha szeretné felkapcsolni a villanyt, csukja be az ajtót.” Amikor az ajtó becsukódott, a villany felkapcsolt, a látogató nagy meglepetésére és megelégedésére. Hamarosan meg is találta a számot, és el tudta intézni a hívást.

Nekünk is ugyanígy ki kell zárnunk a zsúfolt mindennapok eseményeit, és félre kell vonulnunk egy csendes helyre, hogy Isten világossága szétáradhasson a szívünkben. Mégis, sok hívő gyakran mellőzi ezt az igenis fontos keresztyén diszciplínát. Reméljük, ez a bejegyzés arra fogja bátorítani a hívőket, hogy állhatatosan gyakorolják benne magukat, feltéve maguknak négy kérdést ezzel kapcsolatban.

De még mielőtt megnéznénk ezeket a kérdéseket, jegyezzünk meg egy fontos igazságot. A csendesség nem egy eszköz, amellyel elnyerhetjük az Úr jótetszését, hanem ezzel bizonyítjuk az Úr iránti szeretetünket és tőle való függésünket. Nem a kegyelemért tesszük, hanem kegyelemből. Más szóval, csak akkor állhatunk meg igazként Isten előtt, ha megtérünk a bűneinkből, és hittel elfogadjuk Krisztus kiontott vérét a bűneink miatt. Egyedül kegyelem által szabadulhatunk meg, egyedül hit által, egyedül Krisztus által. A csendesség egy olyan lelki diszciplína, amely az üdvösség folyománya, nem pedig annak kiváltó oka. Nem egy eszköz, amellyel kegyelmet találhatunk az Úr előtt.

Mindezeket szem előtt tartván, nézzük a kérdéseket.

1. Mi a csendesség?

Az az idő, amelyet naponta arra szánunk, hogy egyedül legyünk Istennel bibliaolvasás által [mikor is Isten szól hozzánk], illetve imádság által [mikor is mi szólunk Istenhez].

2. Ki tartson csendességet?

Minden hívőnek el kellene csendesednie az Úr előtt. Az 1Korinthus 1:9-ben azt olvassuk: „Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” A „közösség” szó azt jelenti, hogy közös dolgaink vannak, megosztjuk egymással a dolgainkat. Egy bensőséges kapcsolatról szól. Ahogy az 1Mózes 1-2-ben látjuk, Isten a vele való közösségre teremtette az embert. Míg Ádám vétke megtörte a kapcsolatunkat Istennel, Isten Krisztus által helyreállította azt. Ezt a kapcsolatot pedig a folyamatos közösség táplálja, és a csendesség az egyik módja annak, hogy a közösséget fenntartsuk és megújítsuk.

3. Miért tartsunk csendességet?

Ennek számos oka van. Íme néhány.

1. Többet megtudhassunk Krisztusról. Még élete későbbi szakaszaiban is, Pálnak az volt a vágya, „hogy megismerjem őt és feltámadása erejét” [Fil 3:10]. Ahogy egyre több időt töltünk egyedül Isten igéjének tanulmányozásában, annál több mindent tudunk meg Krisztusról, és annál jobban megismerjük Őt.

2. Útmutatást találjunk. Dávid így kiáltott: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! ⁵ Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” [Zsolt 25:4-5]. Juhok vagyunk, akiknek állandó szükségük van a jó Pásztor útmutatására. Amikor időt töltünk vele, Ő vezet minket az igéje által.

3. Megerősödjön a hitünk. A keresztyén élet nem egy csipkerózsika-álom. Bővelkedik kihívásokban. Azt olvassuk, hogy Jézus gyakran „visszavonult a pusztába, és imádkozott” [Lk 1:16]. Ha Urunk és Mesterünk időt szánt az Atyával való közősségre, mi elhanyagolhatjuk-e ezt a diszciplínát? A hívő három ellensége–a test, a világ és Sátán–folyamatosan el akarnak tántorítani a hittől. Csak akkor tudunk szembeszállni ezekkel az erős és rendületlen ellenségekkel, ha egyedül időt töltünk Istennel, és ezáltal megerősödik a hitünk.

Lehetnek más okok is. De ez a három elég kell legyen ahhoz, hogy meggyőzzön minket a csendesség fontosságáról, hogy elég erőt nyerjünk a földi élet mindennapjaihoz.

4. Hogyan tartsunk jelentőségteljes csendességet?

Mivel az ismeret engedelmesség nélkül mit sem ér, nézzük meg, hogyan is kellene gyakorolnunk ezt a lelki diszciplínát. Három dolgot volna érdemes megfontolnunk.

1. Állandó időpont A legkevesebb, hogy kijelölünk egy állandó időpontot minden reggel és este, amikor az Úrral lehetünk. Nem kezdhetjük úgy a napot, hogy ne tekintenénk az Úrra. Hudson Taylor azt mondta a reggeli áhítat fontossága kapcsán: „Nem a koncert végeztével hangolod fel a hangszereket, hanem előtte!”

Ahhoz, hogy időben fel tudjunk kelni reggeli áhítatot tartani, egy normális időpontban le kell feküdni. Előző este imádkozzunk és kérjük, hogy fel tudjunk reggel kelni és időt tölteni az Úrral. Amikor pedig reggel megszólal az ébresztő, ahelyett, hogy a felkelésről gondolkodnánk, azonnal keljünk fel. Legyünk tudatában annak, hogy a felkeléssel vívott harc az első öt másodpercben dől el. Törekedjünk arra, hogy az Úr legyen az első helyen.

Továbbá, a napot az Úrral is kell befejezni. Ő segített át a napon. Megérdemli a köszönetünket! Ezért tartózkodjunk attól, hogy félálomban tartsuk az esti áhítatot. Az Úr megérdemli a teljes figyelmünket!

Noha mindenkinek magának kell az idő mennyiségét meghatároznia, próbáljunk reggel is, este is legalább húsz percet szánni erre, és folyamatosan növeljük ezt a mennyiséget. Sőt, ahogy az idő engedi, igyekezzünk legalább pár percet napközben is beszélgetni az Úrral. Ezen kívül a hétvégén erre még több időt is szánhatunk.

2. Állandó helyszín Ha van rá mód, érdemes félrevonulni egy kényelmes helyre, ahol zavartalanul tölthetünk időt az Úrral [tévé, internet, mobil, stb. nélkül]. A közösséget nagyban elősegítheti, ha teljesen magunkban vagyunk. Ez a hely lehet az otthon egyik zuga, de akár az autó is. Bárhol is legyen, keressünk egy olyan helyet, amit a mi kis „saját kuckónknak” nevezhetünk.

3. Állandó minta A Biblia nem összefüggéstelen gondolatok tárháza. Isten folyamatosan és szisztematikusan nyilatkoztatta ki magát. Ezért alakítsunk ki és kövessünk egy következetes bibliaolvasási tervet, amely segít a teljes Szentírást tanulmányozni. A Szentírás tanulmányozása mellett az imádságra is időt kell szánnunk. Az imádságnak tartalmaznia kell magasztalást, bűnvallást, hálaadást és kérést.

Most, hogy röviden megvizsgáltuk a négy kérdést, íme néhány záró gondolat.

Általában négy hétre van szükség ahhoz, hogy egy tevékenység szokássá váljon. Ha még nem tartunk állandóan csendességet, miért ne kezdenénk el rögtön–ma este vagy holnap reggel? Ha azt várjuk, hogy „kedvet kapjunk” ehhez a diszciplínához, a test [és az ördög] gondoskodik arról, hogy soha ne kapjunk.

Igen, olykor száraznak érezzük a csendességet. Ez azonban nem ok arra, hogy feladjuk. Ilyenkor még közelebb kell állnunk az Úrhoz. Sokan [lelkészeket is beleértve] megvallották, hogy mielőtt bűnbe estek volna, a csendesség kimaradozott vagy teljesen megszűnt az életükben.

Vizsgáljuk meg az életünket, és tegyünk fel egy komoly kérdést: Ha bűnnel küszködünk, vagy nem tapasztalunk lelki növekedést vagy örömet a keresztyén életünkben, nem-e azért van, mert nem tartunk rendszeresen időt az Úrral? Ha ez a helyzet, térjünk meg ebből a bűnből, és rendezzük azonnal sorainkat.

A korai afrikai megtértek őszintén és rendszeresen tartottak áhítatot. Mindegyiküknek volt egy külön helye a bozótban, ahol kiönthette a szívét Istennek. Idővel ösvények alakultak ki ezekhez a helyekhez. Így amikor egy hívő kezdte mellőzni az imádkozást, rövidesen nyilvánvalóvá vált a többiek számára. Gyengéden megintették a mulasztót: „Testvér, a fű kezdi benőni az ösvényedet.”

Vizsgáljuk hát meg az életünket: Benőtte-e a fű az ösvényünket? Ha igen, még nincs késő. Térjünk meg, és kérjük az Urat, hogy segítsen visszatérni az ösvényre a Szentlélek ereje által. Meg fogja hallgatni őszinte kiáltásunkat. Segíteni fog visszatalálni az útra, és élvezni a vele a való közösséget.

Végül pedig ne feledjük, hogy a csendesség a megváltott szív kiváltsága és öröme–azé a szívé, amely már közösségre lépett az Úr Jézus Krisztussal. Hadd tapasztaljuk meg ezt a közösséget a földi életünk minden hátralevő napján!