Három istenfélő szokás, amely valódi sikerhez vezet
(English Version: 3 Godly Habits That Lead To True Success)
Ezsdrás, egy istenfélő férfi, akinek életéről az Ószövetségben olvasunk, jól példázza az Isten szerinti, igazi és tartós siker titkát. Mivel Ezsdrás, Isten Igéjének tanítója eleget tett három istenfélő szokásnak, megtapasztalta, hogy „vele volt Istenének a jóakarata” (Ezsd 7:9), azaz valódi siker kísérte életét. Az Ezsdrás 7:10-ben ezt olvassuk: „Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket.”
Ebből a versből kitűnik, hogy Ezsdrás elkötelezte magát három szokás mellett:
(1) Isten igéjének tanulmányozása
(2) Isten igéjének gyakorlása és
(3) Isten igéjének tanítása mellett.
Ha szeretnénk sikeresek lenni úgy, ahogy Isten definiálja a sikert, vizsgáljuk meg ezeket a pontokat.
1. szokás: Ezsdráshoz hasonlóan nekünk is el kell köteleznünk magunkat Isten igéjének szorgalmas TANULMÁNYOZÁSA mellett.
„Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa… az Úr törvényét.”
A legfontosabb szokás, amelyet Ezsdrás kialakított az volt, hogy tanulmányozza Isten Igéjét (vagyis az Úr törvényét) lelkének jólétéért. Noha tanító volt, ő maga is tanult. Akárcsak Ezsdrás, nekünk is ki kell alakítanunk ezt a szokást, hogy szorgalmasan Isten Igéjét tanulmányozzuk a lelkünk érdekében. Ez a kiindulási pont.
A teljes írást Isten lehelte ki, és hasznos az élet minden területén (2 Tim 3:16-17). Ha a Szentírás az a fegyver, amellyel minden kísértéssel szembeszállhatunk (Ef 6:17), akkor el kell raktároznunk azt a szívünkben (Zsolt 119:11). Sátán nem fut el attól, hogy a hívőnek a polcán van legalább egy biblia. Sátán nem fut el akkor sem, ha az illető magánál hordja a bibliát. Csak akkor fog elfutni, ha a hívő fogja és alkalmazza a Bibliát!
Egy új lelkipásztort megkértek, hogy tanítson egy fiúosztályt a tanító távollétében. Meg akarta nézni, mennyit tudnak, ezért megkérdezte, hogy ki rombolta le Jerikó falait. A fiúk mind tagadták, hogy ők lettek volna, és az igehirdető megdöbbent a tudatlanságukon.
A következő diakónusi ülésen beszámolt az esetről. „Egyikük sem tudta, ki rombolta le Jerikó falait”, mondta szomorúan. A csoport hallgatásba merült, mígnem az egyik tapasztalt vitaharcos fel nem szólalt: „Tiszteletes úr, úgy tűnik ez nagyon aggasztja Önt.
De én ismerem azokat a fiúkat már születésüktől fogva, és rendes srácok. Ha azt mondják, hogy nem tudnak a dologról, én hiszek nekik. Különítsünk el egy kis részt a javítási és felújítási alapból, és javítsuk ki a falat, és hagyjuk el a kérdést.”
Ez a leírás találóan ráillik napjaink számos hívőjére. Nem csoda, hogy olyan erőtlen az egyház! Ha erősek akarunk lenni, akkor megfelelően kell olvasnunk a bibliát. A megfelelő bibliaolvasás három alapelv gyakorlását foglalja magában:
(1) A szöveg olvasása – mit mond a szöveg?
(2) A szöveg értelmezése – mit jelent a szöveg?
(3) A szöveg alkalmazása – hogyan vonatkozik ez az életemre?
Amikor feltesszük a kérdést „hogy mit jelent az adott szakasz” fontos szem előtt tartani az eredeti hallgatóságot. Más szóval azt kell megkérdeznünk „mit jelentett a szöveg azoknak az embereknek” akiknek eredetileg íródott. Ha ezt nem értjük meg, helytelenül fogjuk értelmezni a szöveget, ami nem megfelelő alkalmazáshoz vezet.
Az Úr számos hasznos segédlettel megáldott az egyházat, mint például bibliatanulmányokkal, kommentárokkal, istenfélő prédikátorokkal. Mielőtt azonban ezekhez a forrásokhoz fordulnánk, először imádkozzunk, és kérjük a Szentlelket, hogy nyissa meg szemünket, hogy mi magunk is megérthessük az olvasottakat. Csak azután nézzük meg, mit mond a többi segédeszköz. Más szóval vigyázzunk, hogy ne engedjük, hogy a többi forrás hangosabban szóljon hozzánk, mint maga Isten igéje.
Már legalább 15 perc reggeli és 15 perc esti rendszeres bibliatanulmányozás meghozza a gyümölcsét. Egy 24-órás napból könnyen szánhatunk harminc percet Isten igéjének tanulmányozására. Ezen felül elengedhetetlen az imádkozás. Ami érdekel minket, arra mindig tudunk időt szakítani. Nem az ige és az imádság kellene-e a hívők érdeklődésének középpontjában álljanak?
Ezért, ha szeretnénk valóban sikeresek lenni az életben, szorgalmasan tanulmányozzuk Isten igéjét.
2. szokás: Ezsdráshoz hasonlóan nekünk is el kell köteleznünk magunkat Isten igéjének szorgalmas ALKALMAZÁSA mellett.
„Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy … teljesítse az Úr törvényét.”
A második szokás, amelyet Ezsdrás kialakított az volt, hogy gyakorolja a saját életében mindazt, amit megtanult Isten igéjének tanulmányozása során. Nekünk is erre kell törekednünk. Önámítás úgy tanulmányozni a bibliát, hogy közben nem alkalmazzuk a tanultakat. Világos az intés: „az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jak 1:22) Jézus maga mondta: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.” (Lk 11:28) A következő illusztráció jól példázza, milyen könnyen elítélünk másokat, amiért nem alkalmazzák Isten igéjét az életükben, miközben vakok maradunk a saját bűneink iránt.
Kering egy történet egy határ menti településről, amelynek lakosai fafeldolgozással foglalkoztak. A város szeretett volna egy templomot, úgyhogy építettek egyet, és hívtak egy lelkipásztort. Az igehirdetőt szívélyesen fogadták, míg egy nap fel nem figyelt valami nyugtalanítóra. Látta, hogy sok gyülekezeti tag kihúz néhány farönköt a folyóból. Ezeket a rönköket egy másik falu lakosai engedték le a folyón, hogy a folyó alsó szakaszán kifogják és eladják. Mindegyik rönkön rajta volt a tulajdonos pecsétje.
Nagy megrökönyödésére a lelkész látta, amint a gyülekezeti tagok kihúzzák ezeket a rönköket, lefűrészelik az árulkodó bélyeget, és sajátjukként adják el a fát. Rákövetkező vasárnapra egy erőteljes igehirdetéssel készült a nyolcadik parancsolat alapján: „Ne lopj!” (2Móz 20:15) A prédikáció végén az emberek sorba álltak, hogy gratulálhassanak. „Nagyszerű üzenet, fantasztikus prédikáció!”
A hét folyamán azonban a lelkész látta, hogy a tagok továbbra is lopják a rönköket. Ez nagyon zavarta. Hazament, és jövő vasárnapra is készült egy prédikációval, melynek témája az volt: Ne vágd le a végét a felebarátod farönkjeinek! Ahogy végzett, a gyülekezet azonnal kirúgta!
Őrizzen meg az Úr az ilyen álszentségtől! Soha ne úgy tekintsünk az igére, mint amit elsősorban a felebarátunknak kellene alkalmaznia, mielőtt még mi alkalmaznánk. Járjunk el folyamatosan Józsué szavai szerint: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (Józs 1:8) Vegyük észre, hogy a siker („Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz”) csak Isten igéjének tanulmányozása („tanulmányozd éjjel-nappal”), és megtartása („tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva”) eredményeként érhető el!
Ezért, ha szeretnénk valóban sikeresek lenni az életben, őszintén törekedjünk Isten Igéjének az alkalmazására.
3. szokás: Ezsdráshoz hasonlóan nekünk is el kell köteleznünk magunkat Isten igéjének szorgalmas TANÍTÁSA mellett.
„Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy… az Úr törvényét… tanítsa Izráelben.”
A harmadik szokás, amire Ezsdrás eltökélte magát, az az Úr igéjének tanítása volt. A Máté 28:20 megparancsolja, hogy minden hívő adjon át mindent a Szentírásból másoknak. Noha nem mindenki kap elhívást hivatalos tanítói szerepre a gyülekezetben, minden hívő alkalmas arra, hogy másoknak kellőképpen át tudja adni Isten igéjét, és ezt meg is kell tennie: pl. szülők a gyermekeiknek, érett hívők az újonnan megtérteknek, stb. Mindnyájan találhatunk valakit, aki kevesebbet tud, mint mi, és őket taníthatjuk. Ha őszintén imádkozunk lehetőségekért, Isten megnyitja az ajtókat! Ezért, ha szeretnénk valóban sikeresek lenni az életben, őszintén törekedjünk Isten igéjének a tanítására.
Ezsdrás tehát tanulmányozta, alkalmazta és tanította Isten igéjét. Ennek eredményeként valódi sikert tapasztalhatott meg. Hasonlóképpen mi is elérhetünk igazi sikereket, ha odaszánjuk magunkat ennek a három szokásnak a kialakítására. Az Úr áldjon meg ebbéli igyekezetünkben!