Felhívás Jézus követésére

(English Version: The Call To Follow Jesus)

„Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. ¹⁹ Így szólt hozzájuk: “Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” ²⁰ Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. ²¹ Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. ²² Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt.”

A Máté 4:18-22 arról számol be, miként szerezte Jézus az első tanítványait, még mikor azok halászként a mindennapi életüket élték (ld. 18 és 21. versek). Noha itt négy, később pedig a többi apostol egyedi elhívásáról olvasunk, van három lecke, amelyet megtanulhatunk ezekből az esetekből.

Először, figyeljük meg, hogy Jézus kezdeményezi a hívást.

Jézus idejében a rabbik többnyire nem szólították fel az embereket, hogy kövessék őket. Ha valaki akart, akkor saját jószántából követett egy rabbit. Jézus azonban nem pusztán egy rabbi. Ő a szuverén, testet öltött Isten. Ezért maga hívja a tanítványait. „Jöjjetek utánam” (19.v.). Ez nem egy javaslat volt, hanem egy parancs. „Kövessetek”, vagy „Gyertek utánam” – hangzott a hívás.

Ennek a hívásnak pedig mélyebb célja volt, amint azt ugyanabban a versben meg is találjuk: „én emberhalászokká teszlek titeket.” Eddig élő halakat fogtatok, és megöltétek őket, hogy megehessétek. Mostantól, a hírnökeimként, lelkileg halott embereket fogtok fogni, és lelki életet adtok nekik az evangélium hirdetése által. Ez a hívás – egyszerű és tanulatlan halászok felé intézve, akik az első hírvivők lettek, hogy egy monumentális feladatot hajtsanak végre!

Lenyűgöző, milyen embereket választott Jézus első képviselőiként. De ebben rejlik Isten bölcsessége. Ő nem úgy gondolkodik, ahogy a világ. Azt hívja el, akit kiválasztott az adott feladatra.

Ez tehát az első lecke, amit meg kell tanulnunk: a hívás, hogy Jézus tanúi lehessünk, nem tőlünk ered, hanem tőle. Ő hív el minket, hogy a tanúi legyünk. Ezt olvassuk az ApCsel 1:8-ban: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”

Ha nem engedelmeskedünk ennek a parancsnak, az bűn.

Másodszor, figyeljük meg, hogy Jézus a hatalmáról is biztosítja őket, hogy a hívásnak eleget tudjanak tenni.

Azzal, hogy azt mondja: „én [emberhalászokká] teszlek”, azt is mondja, hogy felhatalmazlak. Más fordításban ez áll: „azt mívelem, hogy embereket halásszatok” – ugyanaz az elgondolás. Nem egy légüres térben fogtok tevékenykedni. Felhatalmazlak arra, hogy azt tehessétek, amire elhívtalak. Ez Jézus ígérete.

Amiként az első tanítványokat felhatalmazta, hogy követei legyenek, úgy nekünk is ugyanazt a hatalmat adja, hogy szintén a hírnökei lehessünk. A Szentlélek ereje révén elküld minket az elveszett világba [ApCsel 1:8], hogy a tanúi lehessünk. Ezért nem kell félnünk a hívástól. Ez a második lecke, amit meg kell tanulnunk.

Harmadszor, figyeljük meg, hogy a tanítványok válasza a hívásra az azonnali engedelmesség volt, minden késedelem nélkül.

Az engedelmességet semmi habozás nem előzte meg. Nem hagyták, hogy a javaik megakadályozzák Jézus követésében. A Máté 4:20-ban ez áll: „azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt.” Nem hagyták, hogy a kapcsolataik megakadályozzák Jézus követésében. A Máté 4:22 szerint „azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt.”

Nekünk is hasonló reakciót kell tanúsítanunk a hívásra: azonnal és teljes szívvel engedelmeskednünk kell. Nem engedhetjük, hogy javaink és kapcsolataink megakadályozzák, hogy engedelmeskedjünk Jézus hívásának, hogy tanúi legyünk.

Kérlek, értsd meg, hogy ez nem azt jelenti, hogy automatikusan hátat kell fordítanunk a családunknak és fel kell adnunk az állásunkat, hogy Őt követhessük. Az Újszövetség világosan arra int, hogy szeressük családunkat, és gondoskodjunk róluk. Ugyanezt a Pétert később együtt látjuk a feleségével a szolgálatban, és Jézus még az anyósát is meggyógyította, aki Péterrel lakott. Az üzenet az, hogy nem hagyhatjuk, hogy a családunk a Jézus követésének útjába álljon.

Az Újszövetség arra is világosan int, hogy legyünk jó alkalmazottak. Ez azt jelenti, hogy némelyikünk arra van elhívva, hogy a munkahelyén világítson az evangélium fényével. Az üzenet az, hogy nem hagyhatjuk, hogy a karrierünk a Jézus követésének útjába álljon. Olykor Jézus arra hívja követőit, hogy maradjanak az adott munkahelyükön, és ott tegyenek róla bizonyságot. Máskor arra hív, hogy váltsunk munkát, és úgy tanúskodjunk. Még máskor pedig arra, hogy adjuk fel világi állásunkat, és neki szolgáljunk.

Mi a lényeg mindhárom esetben: olyan őszintén engedelmeskednünk kell Jézusnak, hogy semmi se állhassa utunkat. Ez a harmadik lecke, amit meg kell tanulnunk.

Az olyan úttörő misszionáriusok mint William Carey vagy Hudson Taylor, az életüket kockáztatták, beleértve a családjuk életét is, annyira komolyan vették Jézus hívását, hogy a hírnökei legyenek. Ilyen hozzáállást kell tanúsítanunk, amikor a javaink kerülnek szóba. Jézus arra hív, hogy ne célként tekintsünk a javainkra, mint amik élvezeteinket szolgálják. Ehelyett használjuk őket arra, hogy szükségleteinket kielégítsék, és végső soron az evangéliumot terjesszék.

A tulajdonaink nem birtokolhatnak minket. Nem fűzhetnek hozzájuk szoros szálak. Arra kell használnunk őket, hogy Isten igéjét terjesszék akár úgy, hogy lemondunk róluk, hogy elvihessük az evangéliumot más helyekre, akár úgy, hogy másoknak tesszük lehetővé, hogy elmenjenek, vagy éppen úgy, hogy a körülöttünk élőket szólítjuk meg általuk. A lényeg ez: Mindig engedelmeskednünk kell Jézus hívásának, bárhova is hív, és róla kell bizonyságot tennünk.

Tudták a tanítványok, miként fog véget érni az életük? Ezen a ponton még nem igazán. Mégis, hit által elindultak, és Jézust követték. Az egyháztörténelem szerint Pétert és Andrást keresztre feszítették. Az Apostolok cselekedetei szerint Jakabot megölette Heródes. A Jelenések könyve szerint Jánost Pátmosz szigetén börtönbe vetették. Egyik sem túl dicsőséges vég, akárhonnan nézzük. De mennyei szempontból nézve sikeres életet éltek.

Jézus maga mondta később ugyanebben az evangéliumban: „Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt” (Máté 10:39). Vagy másképp is megfogalmazta: „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt” (Mk 8:35).

Ezek a tanítványok az életüket áldozták ebben a világban, hogy elnyerjék az eljövendő világot. Végső soron a lehető legjobb életet élték a földön: hűségesen engedelmeskedtek Jézus hívásának! Még akkor is, ha ez sok szenvedéssel járt együtt. És persze most is a lehető legjobb életet élik, mégpedig az örökkévalóságig, Jézus lábánál, teljes békességben és nyugalomban. Nincs már több könny. Nincs több bánat. Csak öröm, egy örökkévalóságon át. De először volt a kereszt – csak azután a dicsőség!

A Biblia nagyon világosan tanít erről a kérdésről. Kereszt nélkül nincs krisztuskövetés. Krisztuskövetés nélkül pedig nincs is igazi élet. Követés című könyvében Dietrich Bonhoeffer, egy, a második világháború idején élt német lelkipásztor, aki Krisztus iránti elkötelezettsége miatt halt meg, így fogalmazott:

„Ahogy elindulunk a tanítványság útján, alárendeljük magunkat a halálnak. Így kezdődik tehát: a kereszt nem egy egyébként istenfélő és boldog élet szörnyű végét jelenti, hanem az a Krisztussal való közösségünk kezdeténél vár ránk.

Amikor Krisztus elhív valakit, arra hívja, hogy jöjjön hozzá és haljon meg. Lehet, hogy ez egy olyan halál, mint az első tanítványoké, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat és munkájukat, hogy Őt kövessék, vagy egy olyan halál, mint Luther Mártoné, akinek ott kellett hagynia a kolostort, hogy kimenjen a világba.”

Jézus arra szólította fel a gazdag ifjút, hogy haljon meg, mert csak egy olyan ember képes követni Jézust, aki meghalt a saját akaratának. Ami azt illeti, Jézus minden parancsa felhívás egy fajta halálra, minden érzelmekkel és vágyakkal szemben.

A hívő naponként új kísértésekkel néz szembe, és minden nap újonnan szenvednie kell Jézus Krisztusért, a küzdelem során szerzett sebek és forradások pedig élő bizonyítékai annak, hogy részesül az Úr keresztjében.

Igen, a kereszthalál lassú, de biztos halál: az önteltség, önelégedettség, önhittség, önmegvalósulás, önellátás és önérdek halála. Miért? Mert Krisztust szolgáljuk!

Zinzendorf grófról, a herrnhuti testvérgyülekezet alapítójáról mesélik, hogyan ismerte fel a kereszt mibenlétét egy érdekes eseményen keresztül.

Európai birtokai közelében egy kis kápolnában volt egy hívő által festett kép Jézus Krisztusról. A kép alatt ez a felirat állt: „Mindezt érted tettem – mit tettél te értem?” Amikor Zinzendorf meglátta a képet és a feliratot, elállt a szava. Látta Jézus átszegezett kezét, vérző homlokát és megsebesített oldalát. Csak nézte hol a képet, hol a szöveget.

Órák teltek el, és képtelen volt megmozdulni. A nap végére leborult, és sírva fejezte ki hódolatát annak, akinek szeretete teljes mértékben meghódította a szívét. Aznap megváltozott emberként hagyta el a kápolnát. Javait arra használta, hogy a herrnhuti közösségbe fektesse, melynek missziós törekvései és szolgálatai az egész világra befolyással bírtak.

Látod, ez történik, amikor egy ember szívét rabul ejti Krisztus szeretete. Az a fajta szeretet ez, amely először megtérésre késztet, majd felhatalmaz arra, hogy onnantól kezdve szeretetben engedelmeskedjünk.

Amikor Krisztus szeretete megnyeri egy ember szívét, akkor az soha nem szűnik meg engedelmeskedni a parancsolatainak. Örömmel halad a keskeny úton, és tudja, hogy az az egyetlen út, amely a tényleges, menyei hazába vezeti. Tudja, hogy arra lett elhívva, hogy az evangélium világosságát terjessze a körülötte levő sötét világban.

Azt is tudja viszont, hogy Jézus világosságának mindenekelőtt a saját szívében kell felgyúlnia. Nálad már felgyúlt? Személyesen átélted saját bűnösséged súlyát, és a megváltó Jézushoz fordultál, aki szeretetben kiontotta vérét a kereszten, hogy megfizessen a bűneidért? Jézus szeretete meghódította már a szíved?

Ha igen, miként válaszoltál az üdvösségre hívással? Remélem, igennel! Amennyiben igen, fontos megérteni, hogy ugyanazzal a szeretettel hív a szolgálatra is: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.”

És haa igen, miként válaszoltál a szolgálatra hívással? Azonnali és folytonos engedelmességgel, akárcsak a tanítványok, akik nem hagyták, hogy javaik, sőt családjaik is az útjukat állhassák, tudván, hogy Jézus méltó a teljes és korlátozatlan engedelmességre? Vagy túlságosan lefoglalnak a javaid, pozíciód vagy kapcsolataid, amelyek megakadályozzák, hogy Jézus hatékony tanúja lehess?

Ha igen, ma van a megtérés napja, hogy kérd Isten bocsánatát, illetve segítségét, hogy hűséges bizonyságtevője lehess. Kérd, hogy tanítson meg felhasználni pozíciódat és javaidat, hogy hatékonyan terjeszthesd az evangéliumot. Kérd, hogy segítsen magát helyezni a kapcsolataid fölé. Ne feledd, Ő a teremtőd! Ő a Megváltód. Egyedül Ő halt meg érted. Megérdemli, hogy Ő legyen az első helyen az életedben!