Bűnös harag—A pusztulás, amit okoz—7. rész Hogyan szabadulhatunk meg a bűnös haragtól?

English Version: “Sinful Anger – The Havoc It Creates (Part 7)”

Ez a bejegyzés annak a sorozatnak a hetedik része, amely a harag témájával foglalkozik, különösen a bűnös haragéval. Az első rész egy általános bevezető a bűnös harag problematikájába. A második rész az első kérdéssel foglalkozott: Mi a harag?, a harmadik rész a második kérdéssel: Mi váltja ki a bűnös haragot?, a negyedik rész a harmadik kérdéssel: Kik a bűnös harag tárgyai?, az ötödik rész a negyedik kérdéssel: Melyek azok az elterjedt kifejezések, amelyek bűnös haragot tükröznek?, míg a hatodik rész az ötödik kérdéssel: Melyek a bűnös harag káros következményei?

Ebben a posztban pedig a hatodik kérdést vizsgáljuk meg:

VI. Hogyan szabadulhatunk meg a bűnös haragtól?

A fő oka, amiért meg kell szabadulnunk a bűnös haragtól ez: mert Isten azt parancsolja! Több igeszakasz is rámutat erre az igazságra: Kolossé 3:8 „most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet.” Efezus 4:31  „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.”

Habár igaz az, hogy ha megszabadulunk a haragtól, boldogabb kapcsolataink lesznek, és a szívünk békére lel, nem ez a legfőbb ok, amiért meg kell szabadulnunk a bűnös haragtól. Ahogy a fenti versek is mutatják, Isten parancsa, hogy szabaduljunk meg tőle. Ez pedig már önmagában elég kell legyen!

Ha pedig a Biblia arra utasít, hogy váljunk meg ettől a bűntől, az azt is jelenti, hogy Isten gyermekei, az Ő kegyelméből, le is győzhetik ezt a bűnt.  Felmerül tehát a kérdés: Hogyan küzdhetjük le ezt a bűnt? Íme hat javaslat, amely remélhetőleg segíteni fog ebben a harcban.

1. El kell ismernünk, hogy gondunk van a haraggal.

Emlékszem, egyszer olvastam egy emberről, aki mindenkinek váltig bizonygatta, hogy ő halott. A felesége elvitte az orvoshoz, hogy az bebizonyítsa az ellenkezőjét. Az orvos megkérdezte a férfit: „Tudnak a halottak vérezni?” A férfi nemmel felelt. Az orvos ekkor fogott egy tűt, és beleszúrta az ember kezébe, amelyből vér bugyogott ki. Ezután az orvos megkérdezte, hogy ehhez mit szól. A férfi azt felelte: „Szerintem tévedtem. Úgy tűnik, a halottak mégis véreznek!”

Néha olyanok vagyunk, mint ez az ember. Mindenki látja körülöttünk, hogy gondunk van a haraggal. De ha nem vagyunk készek ezt mi magunk beismerni, soha nem fogunk kiutat keresni. Ezért kérjük az Urat, hogy nyissa fel a szemünket, hogy megláthassuk a haragos természetünket, és alázattal ismerjük be. Dávidhoz hasonlóan mindig ezt kell imádkoznunk: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! ²⁴ Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” [Zsolt 139:23-24]

2. Őszintén akarnunk kell, hogy megszabaduljunk ettől a bűntől.

Egy dolog elismerni, hogy problémánk van. Egészen más tál tészta meg akarni szabadulni tőle. Megválni egy bűntől–bármilyen bűntől–nem könnyű feladat. Három félelmetes ellenség harcol velünk folyamatosan:

1. a test, amely nem adja magát könnyen;
2. az ördög, aki zátonyra akarja futtatni a hitünket; aki mindent megtesz, hogy keresztbe tegyen nekünk a szentség útján, és
3. a világ a maga teljesen istenellenes gondolkodásával, mely próbál eltéríteni a hitünktől.

Márpedig ezeknek az ellenségeknek nem könnyű ellenállni. Sok kitartásra van szükség, és csak akkor érjük el, ha folyamatosan szabadulásért sóvárgunk. Egyik módja ennek a sóvárgásnak a kimunkálására az, ha állandóan Isten szentségén és a bűn rosszaságán elmélkedünk.

3. Törekednünk kell a gondolkodásunk megváltoztatására.

Ahogy azt a korábbi bejegyzésekben láttuk, a bűnös harag forrása a szív [Mk 7:21-23, Jak 4:12]. Ha tehát szeretnénk megszabadulni ettől a bűntől, nem elég néhány külső változást elérni. Ha szeretnénk gyökeresen kiirtani ezt a bűnt, le kell ásnunk a szív helytelen vágyaiig, amelyek ennek a problémának a forrásai. Törekednünk kell a gondolkodásunk megváltoztatására. Másképp fogalmazva le kell cserélnünk a romlott gondolkodásunkat egy megszentelt gondolkodásra. A Biblia ezt a „vesd le–vedd fel” elvének nevezi [Ef 4:22-24, Kol 3:9-10].

A sorozat harmadik részében, ahol a bűnös harag forrását tárgyaltuk, láttuk, hogy a helytelen gondolkodás miként vezet dühkitörésekhez [érdemes lehet gyorsan újra átnézni, mielőtt tovább olvasnál]. Ahhoz, hogy a bűnös haragot kezelni tudjuk, fontos mélyre ásni, és megtalálni a probléma gyökerét, semmint egyszerűen lenyesni néhány ágat vagy eltávolítani néhány levelet. Ne feledjük, hogy a harag mindig csak a jéghegy csúcsa. Fontos, hogy a felszín alá nézzünk.

Minden tettünket a gondolkodásunk vezérli. Ezért ha megváltozik a gondolkodásunk, automatikusan megváltoznak a tetteink is.

A Róma 12:2 arra emlékeztet, hogy fontos megváltozni „értelmetek megújulásával.” A Példabeszédek 4:23 szintén erre emlékeztet: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet.” Az értelem és a szív arra a részünkre utal, ahol a gondolataink születnek. A gondolatok pedig előbb-utóbb tettekhez vezetnek. Ezért minél tisztább a forrás [az értelem/elme vagy szív], annál tisztábbak a cselekedetek [viselkedés].

Sokan folyamatosan küszködünk a haraggal, mivel nem nézünk a dolgok mögé. Miért? Mert nem szeretnénk megváltoztatni a belső vágyainkat. Jól érezzük magunkat a haragos természetünkkel, még ha olykor lelkiismertfurdalásunk is támad. Ezért néhány külsőségre figyelünk. Szeretnénk kiiktatni ezt a bűnt, de nem teljesen–legalább is még nem! Csak épp annyi változtatás, amitől még jól elvagyunk. De ez a fajta gondolkodás csak még nagyobb bűnhöz vezet. Az egyetlen módja kezelni ezt a bűnt az, ha a szívünk teljesen megváltozik. Elménket bibliai igazságokkal kell teletüzdelnünk, ami tisztább gondolatokhoz, és ennek következtében tisztább tettekhez vezet [többet erről az 5. pontnál].

4. Meg kell vizsgálnunk, mi váltja ki a haragunkat, és bölcsen kezelnünk kell.

A Példabeszédek 22:3 azt mondja: „Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.”  Bölcsnek kell hát lennünk, és meg kell vizsgálnunk azokat az alkalmakat, amikor bedühödtünk. Ez a fajta vizsgálódás segít könnyebben megtalálni az okokat, és ennélfogva hatékonyabban kezelni. Noha ez egyénenként változó lehet, íme néhány gyakori kiváltó ok: Számos okból fakadó stressz [munka, család, egészség], álmatlanság, irreális elvárások, keserűség a sérelmezőinkkel szemben, türelmetlenség, stb. A lista folytatódhat.

Mindnyájan meg kell találjuk azt a dolgot, amely haragot vált ki belőlünk. Amikor pedig beazonosítottuk, mélyebbre kell ásnunk a szívünk indítékaihoz, amelyek bűnös reakciókra sarkallnak, és törekednünk kell arra, hogy ezeket a bűnös indítékokat helyükre rakjuk. Ha például azért dühödünk be, mert nem tudtunk eleget tenni valakinek az elvárásainak, kérdezzük meg magunktól, hogy miért olyan borzasztóan fontos mások dicsérete és elismerése. Büszkeség az, amivel szeretnénk jó színben feltűnni mások előtt? Amikor pedig elbukunk, megharagszunk magunkra, és végső soron másokra? Ha tehát beazonosítottuk a konkrét kiváltó okot, akkor hatékonyan tudjuk azt kezelni.

A fent említett esetben, mikor is nem sikerült mások elvárásainak megfelelni, emlékeztethetjük magunkat arra, hogy a keresztyén élet nem a teljesítményről szól. Sokkal inkább arról, hogy megnyugodjunk abban a tudatban, hogy olyan Istenünk van, aki már akkor szeretett minket, mikor még ellenségei voltunk [Róma 5:8], és akinek a szeretetétől soha semmi nem választhat el [Róma 8:38-39]. Ennek a ténynek a tudata kell meghatározza a gondolatainkat,  és amikor felüti fejét a harag, ha nem sikerül megfelelnünk másoknak [vagy magunknak], eszünkbe kell jusson, hogy Isten a bukásaim ellenére is szeret, és ebben a tudatban megnyugodhatok.

Ez által lecseréljük a romlott gondolkodásunkat egy megszentelt gondolkodásra. Na de ez nem jelenti azt, hogy nem kell törődnünk mások érzéseivel. Épp ellenkezőleg, mindig arra kell törekednünk, hogy szeressünk másokat, és áldás legyünk számukra, de ez a fajta gondolkodás nem hagyja, hogy egész életünkben elismerést és dicséretet akarjunk hallani mások szájából. Ez a fajta hozzáállás pedig kiirtja a mások vagy éppen saját magunk iránti harag gondolatait.

A kulcs abban rejlik, hogy elemezzük ki a gyenge pontjainkat, és ássunk elég mélyre, hogy felfedhessük a szívünk indítékait, amelyek a bűnös reakciókra késztetnek. Ez egy fájdalmas folyamat, mint mikor egy hagyma rétegeit fejtjük le. Minél több réteget fejtünk le, annál több könnyet ejtünk. De szükség van rá! Ha pedig megtaláltuk az indítékot, törekednünk kell lecserélni a helytelen vágyakat a Szentírásnak megfelelő vágyakra.

5. Rendszeresen elmélkednünk kell a Szentírás felett, és megtanulni igeverseket.

A főpapi imájában Jézus ezt kérte: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság” [Jn 17:17]. A zsoltáros azt mondta a Zsoltárok 119:11-ben: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Pál ezt mondta: „A Lélek által használt kard az Isten igéje” [Ef 6:17]. Ez azt jelenti, hogy az a fegyver, amelyet a Szentlélek használ a megszentelésünkre, az az Isten igéje! Az ellenség, a világ és a test nem küzdhető le annyival, hogy van egy bibliánk. A Biblia tartalmát kell magunkba szívnunk, hogy az befolyásolja a gondolkodásunkat és végső soron a tetteinket.

Sajnos, az elmélkedés és az igetanulás sok hívő szótárából hiányzik. Túl elfoglaltak vagyunk ezeknek a bibliai alapelveknek az alkalmazásához. Nem csoda hát, hogy annyira védtelenek vagyunk a bűnnel szemben. De ha igazán befogadjuk Isten igéjét, és állandóan elmélkedünk felette, Isten kegyelméből hatékonyan megöldökölhetjük ezt a bűnt.

Íme egy javaslat. Menj végig ezeken a bejegyzéseken, és válassz ki hat, a haraggal kapcsolatos igeverset. Hat héten át elmélkedj és imádkozz mindegyik vers kapcsán, egy-egy héten át. Hat vers! Több mint nulla! Aztán válassz ki még többet. Majd terjeszd ki a gyakorlatot más témákra is. Tedd ezt az életed hátralevő részében. Micsoda változásnak nézel elébe! Az elmélkedés és az igeverstanulás elengedhetetlen eszközök, amelyek segítenek kiiktatni a bűnös gondolkodást, illetve a bűnös cselekedeteket.

 6. Szívbéli imádságra kell szánnunk magunkat.

 Míg a Szentírás révén Isten szól hozzánk, nekünk is szólnunk kell Istenhez, ha szeretnénk megnyerni a bűnös harag ellen vívott csatát. Az imádság pedig az attól való végső, alázatos függés megnyilvánulása, aki képes segíteni megöldökölni a bűnt.

Imádságban ezt fejezzük ki: „Uram, ez egyedül nem megy. Égető szükségem van rád. Kérlek, segíts nekem Lelked által, hogy megnyerhesem ezt a csatát. Szeretnék kedvedben járni, nem pedig vétkezni ellened. Kérlek, segíts!” Jézus maga mondta: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” [Jn 15:5]. Isten dicsőségére tényleg semmit! Ez a lényeg. A bűn kezelése harc. Krisztus munkája nélkül a Szentlélek által nem tudjuk gyökeresen eltávolítani magunkból a haragos lelkületet.

Szükség szerint alkalmazható a böjtölés, amely egy másik kiváló eszköz a szentségért vívott harc egy felsőbb szintjén. Ha még soha nem böjtöltél, apránként kezdd (lehet pl. egy délelőtt, amikor kihagyod a reggelit). Töltsd azt az időt imádsággal, bűnvallással, különösen a harag bűnének elismerésével, és Isten dicséretével irgalmáért, valamint a Szentírás tanulmányozásával. Add Isten tudtára, hogy halálosan komolyan veszed ezt a bűnt. Segíteni fog.

Érdekes módon, miután a szerző elmondja, hogy a harag a szív bűnös vágyaiból ered [Jak 4:1-3], a probléma megoldását is felfedi a Jakab 4:6-10-ben: Arra szólít fel, hogy alázzuk meg és vessük alá magunkat Istennek bűnvallással, könnyek és szívbéli fájdalmak kíséretében. Isten pedig azt ígéri, hogy közeledni fog hozzánk, vagyis meg fogja hallgatni az imáinkat! A bűnvallás során legyünk nyitottak és őszinték. Ilyen és ehhez hasonló szavak kell a megtérésünket tükrözzék: „Uram, a büszkeségem vitt rá, hogy ekkor és ekkor kirohanjak. Vétkeztem ellened és XY ellen. Teljes mértékben felelősséget vállalok a tettemért. Kérlek, fogadd el bocsánatkérésemet. Segíts nekem, Uram! Szeretném elhagyni ezt a bűnt!”

Lehet, hogy kisértést érzünk majd feladni, ha nem látunk túl nagy változást a dühkitöréseinkben, de jussanak eszünkbe magának az Úrnak a szavai, aki azt mondta: „mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk” [Lk 18:1]. Az imádság a hit azon megnyilvánulása, mely újból és újból beviharzik Isten tróntermébe. Hit által hisszük, hogy el fogjuk nyerni irgalmát és kegyelmét. A Zsidók 4:16-ban erre szólít fel a szerző: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

Isten arra hív, hogy imádságban járuljunk eléje. Az ajtó mindig nyitva áll. Kihasználjuk-e ezt a lehetőséget? Egy nap alatt 24 óra áll rendelkezésünkre. Harminc perc ennek a 24 órának mintegy 2%-át teszi ki. Igyekszünk-e egy adott nap két százalékát annak szánni, aki méltó az imádságunkra és dicséretünkre? Keressük-e azt, aki egyedül képes segíteni azt az életet élni, amelyre elhívattunk? Ha szeretnénk megnyerni a bűnös haraggal szembeni csatát, nem tehetünk mást, mint kitartó imádságra szánni rá magunkat.

Íme hat javaslat, amely remélhetőleg segíteni fog ebben a harcban. Hinnünk kell, hogy Isten igenis segíteni fog, ha őszintén keressük a szabadulást. Ha nem foglalkozik rögtön ezzel a bűnnel, nagyobb teret engedünk az ördögnek az életünk felett. Pál így figyelmeztet az Efezus 4:26-27-ben: „²⁶ Ha haragusztok is, ne vétkezzetek:  a nap ne menjen le a ti haragotokkal, ²⁷ helyet se adjatok az ördögnek.” Ha a harag megtelepszik a szívünkben, idővel katasztrófát fog okozni. Jussunk tehát arra a szent elhatározásra, hogy mától fogva megöldököljük ezt a bűnt.

Azokkal az olvasókkal pedig, akik mélyen bánkódnak a dühkitöréseik és azok következményei miatt, hadd osszak meg pár személyes vigasztaló szót.

Az Úr Jézus a bukásaid ellenére szeret, és hív magához. Szeretne megváltoztatni. A tönkrement kapcsolatok lehet, hogy helyrejönnek, lehet, hogy nem. De egy dolgot megígérhetek: Ha keresed Krisztust és az akaratát ebben a kérdésben, a saját békességét adja neked, miközben megváltoztat. Még a sötét pillanatokban is megajándékoz jelenléte örömével. Ezért ne add fel.

Az Úr Jézus még mindig megváltoztat szíveket. A Szentlélek által kiárasztja erejét, hogy megtörjenek a bűnös szokások, még ha hosszú idő óta uralkodnak is feletted. Keresd őt hittel, és soha nem fogsz benne csalódni. Csak idő kérdése, hogy megláthasd arcát, és utána életed hátralevő részében hálásan dicsérhesd. Folytasd tehát a jó harcot! Ne csüggedj!