Bűnös harag―A pusztulás, amit okoz―3. rész: Mi váltja ki a bűnös haragot?

(English version: “Sinful Anger – The Havoc It Creates (Part 3)”)

Ez a bejegyzés annak a sorozatnak a harmadik része, amely a harag témájával foglalkozik, különösen a bűnös haragéval. Az első rész egy általános bevezető a bűnös harag problematikájába. A második rész azzal foglalkozott, hogy mi a harag. Ez a poszt a harmadik kérdést fogja megvizsgálni: Mi váltja ki a bűnös haragot?

II. Mi váltja ki a bűnös haragot?

Először is meg kell értenünk, hogy a harag nem az oka, hanem a tünete egy mélyebben rejlő problémának—a bűnös szív problémájának. Figyeljük meg, mit mond Jézus a bűnös harag okáról:

„Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, ²² házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. ²³ Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert” [Mk 7:21-23].

Minden gonoszság, beleértve a bűnös haragot is, a szívhez vezethető vissza. A Biblia szerint a szív az a részünk, amelyben a gondolataink, érzelmeink és vágyaink születnek. Amikor pedig a szív helytelen vágyakkal van tele, vagy a vágyaink nem teljesülnek be, akkor bűnös haraggal reagálunk.

Jakab még nyilvánvalóbbá teszi ezt a problémát:

Jakab 4:1-3 „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? ² Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. ³ Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.”

Mások vagy az ördög nem okozzák a haragunkat, hanem csak stimulálják. Habár nem kellene rájuk fognunk a haragunkat, nem tagadhatjuk a tényt, hogy [olykor] ők szolgáltatják a kiváltó okot. Ezért, ha szeretnénk felülkerekedni a bűnön, ellen kell szegülnünk az ördögnek, és nem hagyni, hogy mások provokáljanak. De a lényeges kérdés, amellyel foglalkoznunk kell, az a saját szívünk, amiben a bűnös harag gyökerezik. Sajnos, ezen a ponton gyakran elbukunk. Hajlamosak vagyunk a tünetet kezelni [bűnös harag], nem pedig az okot [a szív vágyai].

Tegyük fel például, hogy azzal küzdünk, hogy elvárjuk házastársunktól és közeli barátainktól, hogy folyamatosan kifejezzék szeretetünket irántunk. Mintha volna egy 11. parancsolat is: „Úgy szeress, ahogy szeretném, hogy szeress—teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” Ha pedig úgy érezzük, hogy nem ennek megfelelően szeretnek, dühösen reagálunk. Látjuk, milyen gyorsan követelőzéssé válhat az elvárás, vagy éppen paranccsá? Ez a fajta hozzáállás pedig dühkitörésekbe torkollik.

De nem szeretjük ezeket a dühkitöréseket, és meg szeretnénk változni. Ezért általában ilyen módszerekhez folyamodunk: „Mostantól nem fogok begurulni, ha mások nem fejezik ki az irántam való szeretetüket. Nem fogok dühbe jönni, ha elhanyagolva érzem magam.” Mi a gond ezzel a hozzáállással: Az igazi problémát nem oldottuk meg! A harag okát még csak nem is érintettük. Csak a tünetet kezeltük, nem az okot.

Hogy az okot kezelni tudjuk, mélyebbre kell ásnunk, és feltennünk egy mélyreható kérdést: „Miért vágyom folyton mások szeretetére?” Ha ezt tesszük, talán rájövünk, hogy a szeretethiányunk önzésből és saját magunk egészségtelen szeretetéből fakad. De ha megértjük azt a bibliai igazságot, hogy minden szerencsétlenségünk ellenére Isten eddig is szeretett és most is szeret, és Krisztusban teljes mértékben és mindenkor elfogad, fel fogjuk ismerni a másoktól elvárt ilyennemű szeretet bűnös voltát.

Ezután ahhoz, hogy a problémát átfogóan kezelni tudjuk, igyekszünk az önző vágyat hálával helyettesíteni Isten irántunk való szeretetéért. A megszentelt gondolkodás átveszi a poshadt gondolkodás helyét. Ily módon megfelelően kezeljük a harag problémáját egy ilyen helyzetben, gyökerestől irtva ki a haragot. Ugyanez az alapelv alkalmazható más okokra is, amelyek bűnös haragot váltanak ki belőlünk. Milyen gyakran jövünk dühbe, ha:

• valaki nem reagál azonnal az ímélünkre vagy hívásunkra? Van egy 12. parancsolatunk: „A nap le ne nyugodjon az ímélemen vagy hívásomon, hanem reagálj rá, amíg még tart a ma.”
• elhanyagolnak, megsértenek, igazságtalanul bánnak velünk [habár a Biblia azt mondja, hogy számítanunk kell az elutasításra, és mégis megbocsátó lelket kell tanúsítanunk]?
• az álmainkat lábbal tiporják [holott a Biblia arra hív, hogy tagadjuk meg önmagunkat]?

A lényeg a következő: Ahhoz, hogy a bűnös haragot kezelni tudjuk, fontos mélyre ásni, és megtalálni a probléma gyökerét, semmint egyszerűen lenyesni néhány ágat vagy eltávolítani néhány levelet. Ne feledjük, hogy a harag mindig csak a jéghegy csúcsa. Fontos, hogy a felszín alá nézzünk. Sokan folyamatosan küszködnek a haraggal, mivel nem néznek a dolgok mögé. Miért? Mert nem szeretnék megváltoztatni a belső vágyaikat. Csak néhány külsőségre figyelnek.

Fontos megérteni, hogy ha lefestjük a csapot fehérre, attól a víz színe még nem fog megváltozni. Más szóval a külső viselkedés megváltoztatása nem oldja meg a probléma gyökerét. A szív belső átformálását kell célul tűznünk [Róma 12:2]. A világ csak arra tud megtanítani, hogy külsőségekben változzunk, de nincs képessége vagy hatalma megváltoztatni a belsőnket. Csak Isten – Lelke és az igéje által—képes megváltoztatni a belső lényünket. Ezért nem elég a belső változás során egyszerűen elvetni a helytelen indítékokat és vágyakat, hanem helyettesíteni kell istenfélő vágyakkal és indítékokkal. Ha ezt megtettük, a külsőségek is maguktól helyreállnak.

A Példabeszédek 4:23 azt mondja: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet.” Figyeljük meg, hogy a szív az egész testet irányítja [v.ö. Péld 4:20-22, 24-26]. Minden tett a szívből származik. Ezért fontos megérteni, hogy a szív a bűnös harag forrása, és ha meg akarunk szabadulni a haragtól, a szív vágyait kell megváltoztatnunk. Ezek fényében pedig nézzük a következő kérdést: Kik a bűnös harag tárgyai? Erről a következő bejegyzésben lesz szó.