Boldogmondások–8. rész Boldogok, akik békét teremtenek
(English version: “Blessed Are The Peacemakers”)
Ez a nyolcadik bejegyzés a Boldogmondások sorozatban, amely a Máté 5:3-12-ben szerepel, mikor is az Úr Jézus bemutat nyolc tulajdonságot, amelynek jellemeznie kell minden követőjének az életét. Ebben a posztban megvizsgáljuk a hetedik jellemvonást a Máté 5:9-ből: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”
*******************
Egy ilyen erőszakkal és háborúkkal teli világban a béke bizonytalan dolognak tűnik. Nemzetek háborúznak egymással, közösségek háborúznak egymással, gyülekezetek háborúznak egymással, házastársak háborúznak, és szülők és gyerekek háborúznak. Háború, háború és még több háború!
Mégis, Jézus kiküldi gyermekeit ebbe a kaotikus világba, hogy békét teremtsenek. Ne csak szeressék a békét, vágyjanak a békére, reménykedjenek a békében, hanem teremtsék meg a békét! Olyanokat küld ki, akik képesek elhozni a békét–igazi békét Isten és ember, illetve ember és ember között.
A béketeremtő egy összetett szó, melynek elemei a „béke” és a „teremt”. A béke szó többre utal, mint a konfliktus hiányára. Teljességre, jólétre és egy fajta isteni áldásra vonatkozik. A teremt ige pedig azt jelenti, valamit előállítani, létrehozni–ebben az esetben békét. Együtt tehát a békét teremteni azt jelenti, hogy egy hívő a béke létrehozásán fáradozik.
Nem békét bármi áron.
A békére törekvés nem jelenti azt, hogy bármi áron békét akarunk elérni–főleg nem az Isten igéjének való engedelmesség árán. Az előző boldogmondás tiszta szívre szólít fel, egy olyan szívre, amely Istent helyezi a középpontba, amely bensőséges kapcsolatot keres Istennel. Mivel pedig Isten nem ad békét a tisztaság árán, nekünk is hasonlóan kell eljárnunk. Mi sem ragaszkodhatunk a béke felállításáról bármi áron. A tisztaság mindig felülírja a békét!
Továbbá, ha béketeremtők vagyunk, az nem jelenti azt, hogy soha semmi konfliktus nem lesz az életünkben, vagy hogy mindenki szeretni fog minket. Azt sem jelenti, hogy elkendőzzük a problémákat. De akkor is, ha nehéznek tűnik, arra vagyunk elhívva, hogy Isten követeiként békét teremtsünk ebben a tökéletlen világban.
Ezek az emberek, a béketeremtők azok, akikről Jézus azt mondja, hogy Isten gyermekeinek neveztetnek. Persze ezzel Jézus nem azt mondja, hogy akik békét teremtenek, azok Isten gyermekeivé lesznek. Ha így lenne, senki sem válhatna Isten gyermekévé, mivel olykor mindnyájan elbukunk, és nem ütjük meg Isten mércéjét.
A Boldogmondások nem arról szólnak, hogy miként válhatunk Isten gyermekévé. Inkább azokról és azoknak az igyekezetéről szól, akik már Isten gyermekei. Isten gyermekévé akkor válunk, ha hiszünk Jézusban. A János 1:12-ben ez áll: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” Isten gyermekének lenni annyi, mint egyedül Jézusban hinni.
De ha szeretnénk eleget tenni a béketeremtés követelményének, az azt bizonyítja, hogy őszinte hittel rendelkezünk. Az ilyen személy valóban Isten gyermeke. Ő az a „boldog” személy, akit Isten elfogad és elismer. Magától feltevődik tehát a kérdés: Mik azok a béketeremtői jellemvonások, amelyek alátámasztják a hit őszinteségét? Nyolc dolog jut eszembe.
A béketeremtők nyolc jellemvonása.
1. jellemvonás: A béketeremtők békében vannak Istennel.
Minden béke alapja az Istennel való megbékélés. Az egyetlen módja pedig a megbékélésnek Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus, a Megváltó által lehetséges. A Róma 5:1-ből ez világosan kitűnik: „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Jézus vére képes elmosni minden bűnünket. Mivel Jézus az egyetlen út, amelyen eljuthatunk a szent Istennel való kapcsolatra, innen kell kiindulnunk.
2. jellemvonás: A béketeremtők megtapasztalják a Jézus nyújtotta békességet.
Elárultatásának éjszakáján Jézus azt mondta a tanítványainak a János 14:27-ben: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” A csüggedés órájában Jézus békességet ajánlott fel a tanítványoknak. Ugyanezt a békességet ajánlja nekünk is. Nem számít, min megyünk keresztül az életben, amíg szemünket Jézusra vetjük, mi is megtapasztalhatjuk az Ő békességét.
3. jellemvonás: A béketeremtők hűségesen elmondják azoknak, akik még nem leltek békére Istennel, hogy a békesség számukra is elérhető.
A béketeremtők azt szeretnék, hogy mások is részesüljenek abban a békességben, amelyet Krisztus által elnyertek, amely a Jézus vére által elmosott bűnök békességéből fakad. Ezért megosztják velük az evangéliumot. Szívügyüknek tekintik az Ézsaiás 2:7-t: „Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet.” Amikor olyannal találkoznak, aki még távol van Jézustól, arra törekszenek, hogy gyakorlatba ültessék Pál szavait a 2Korinthus 5:20-ból: „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!”
4. jellemvonás: A béketeremtők arra törekszenek, hogy mindenkivel békességben legyenek.
A Biblia számos alkalommal arra int minden hívőt, vagyis béketeremtőt, hogy békességre törekedjen másokkal. Jézus ezt parancsolja nekünk a Máté 5:23-24-ben: „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, 24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.” Pál így int a Róma 14:19-ben: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják.” A Zsidók szerzője arra buzdít, hogy „Törekedjetek mindenki iránt a békességre” [Zsid 12:14]. Ezekből a versekből kiindulva a békére való törekvés nem opcionális.
5. jellemvonás: A béketeremtők akkor is békére törekszenek, ha tudják, hogy nem minden kapcsolatuk lesz békés.
Nézzünk szembe az igazsággal. Még Jézus, a tökéletes Béketeremtő sem állt mindenkivel békés kapcsolatban. Sem az apostolok. Velünk is ez van. Az igazság az, hogy ha hű akarsz lenni az evangéliumhoz, akkor gyakran konfliktusba kerülsz. Jézus maga mondta, hogy nem „azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre,… hanem hogy kardot”, és „az embernek ellensége lesz a háza népe” [Mt 10:34-36].
Ezért írta bölcsen Pál ezeket a szavakat a Róma 12:18-ban: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” A mi dolgunk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy másokkal békességben legyünk. A békéért akár kerülőutat is kell tennünk. Még akkor is, ha olyanokba botlunk, akik mindig viszályt szítanak, mivel egyszerűen nem békeszerető emberek.
6. jellemvonás: A béketeremtők arra törekszenek, hogy békét teremtsenek az emberek között.
Más szóval a keresztyének közbe kell lépjenek, ahol lehet, hogy mások között békét teremtsenek. Igen, jelentős kockázattal jár, ha másokat arra intünk, hogy béküljenek meg egymással. Lehet, hogy félreértenek, megrágalmaznak, vagy éppen elveszítünk emiatt egy barátságot. De a béketeremtők arra kell törekedjenek, hogy békét teremtsenek az emberek között. Pál apostol ilyen ember volt.
Jó példa erre a Filippi 4:2, ahol két nő között próbált békét teremteni: „Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban.” Egy másik példa az, amikor Filemont igyekszik megbékíteni Onézimusszal. Mielőtt megtért volna, Onézimusz elszökött Filemontól [nagy valószínűséggel azután, hogy ellopott tőle valamit]. Ezért Pál, békességre törekedvén, felajánlotta, hogy visszafizet mindent, amivel Onézimusz tartozik Filemonnak: „17 Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem. 18 Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel” [Filem 17-18]. Akár erre is kész volt azért, hogy békét teremthessen két ember között!
7. jellemvonás: A béketeremtők készek megfizetni a békére törekvés árát.
A békének ára van. Az Atyának a Fiába került, hogy kibékítsen önmagával, hogy többé ne álljunk háborúban Istennel. A Fiúnak az életébe került, hogy megvegye ezt a békét számunkra. A korai apostoloknak, akik a béke jó hírét vitték a világba, meg kellett fizetniük–gyakran az életükkel.
Így lesz olyan, hogy nekünk is árat kell fizetnünk azért, hogy békére törekszünk. Ezért beszél Jézus a következő boldogmondásban [Mt 5:10-12] arról a szenvedésről, amely a boldogmondások megélése miatt ér bennünket. Bármilyen finoman is fogalmazunk, az igazság fáj, és a büszke emberek nem szívesen hallják, hogy tévedtek. Nemcsak hitetlenektől számíthatunk negatív reakcióra. Még a hitvalló keresztyének is ki tudnak rohanni az otthonaikban, a gyülekezetben vagy éppen a munkahelyen. De mégsem fordíthatunk hátat a békére való törekvésnek azért, mert annak ára van. Isten azt parancsolta, hogy terjesszük a békét, ezért engedelmeskedünk kell.
8. jellemvonás: A béketeremtők nem okoznak békétlenséget a kapcsolataikban.
Habár béketeremtőknek neveztetünk, gyakran úgy viselkedünk, mint a békeszegők. A hozzáállásunk, a szavaink, a tetteink nem tükröznek békére törekvést. Inkább arról tanúskodnak, hogy ragaszkodunk az igazunkhoz. Mindig nekünk kell igazunk legyen. Isten ments, hogy valaki rámutasson a hibáinkra. Pokolra velük. Ezt látjuk a házasságokban, szülő-gyermek kapcsolatokban, más hívőkkel való kapcsolatokban vagy a munkatársakkal. Annyi szóbeli kirohanás. Annyi harag, akár egy apróság miatt is. Türelmetlenség, meg nem bocsátás jellemez minket.
Ahol a büszkeség az úr, ott nincs helye a békességnek. Nem tudunk békét teremteni, ha békeszegőként élünk! Ezért mondja Jakab, hogy törekedjünk isteni bölcsességre: „16 Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. 17 A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. 18 Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek” [Jak 3:16-18].
Ennek a boldogmondásnak a megélése.
Hogyan tudunk eleget tenni ennek a felhívásnak? Csak úgy, hogy folyamatosan a Szentlélektől függünk. Saját erőből nem tudunk így élni. Ezért van az, hogy Jézus nemcsak tökéletesen megélte ezt a boldogmondást az érdekünkben, hanem Szentlelkét is adta, hogy segítsen nekünk is megélni. A Galata 5:22-ben ez áll: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség…” A bennünk munkálkodó Szentlélek ereje tesz képessé, hogy béketeremtők legyünk. A Szentlélek pedig a Szentírás, az imádság, a közösség és a körülmények [főleg próbák] által munkálja ki bennünk ezt a hozzáállást.
Ezért kell meggyőződnünk arról, hogy a Szentlélek bennünk lakozik. Ő pedig csak akkor tud lakozást venni bennünk, ha hitünket egyedül Krisztusba vetjük, hogy megbocsássa bűneinket. Más szóval az alap az, hogy békében legyünk Istennel [ld. 1. jellemvonás]. Akkor és csak akkor fogja a Szentlélek kimunkálni bennünk és általunk a béketeremtés csodálatos tulajdonságát.
A Biblia folyamatosan arra int, hogy legyünk alázatosak, megbocsátóak, türelmesek, és ne a magunk igazát hajszoljuk. Késznek kell lennünk eltekinteni a bántásoktól és elutasításoktól, és békességre kell törekednünk, amennyire csak tőlünk telik–ahogy Jézus is tette! „Öltsetek tehát magatokra…könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak,…ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet…És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben.” Végezetül pedig „legyetek háládatosak” [Kol 3:12-15].
Ha ilyen életvitelre törekszünk, Isten kegyelme és a Szentlélek ereje által valóban eleget tudunk tenni béketeremtői elhívásunknak!
Valóban boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek!