Boldogmondások–6. rész: Boldogok az irgalmasok

(English version: “Blessed Are The Merciful”)

Ez a hatodik bejegyzés a Boldogmondások sorozatban, amely a Máté 5:3-12-ben szerepel, mikor is az Úr Jézus bemutat nyolc tulajdonságot, amelynek jellemeznie kell minden követőjének az életét. Ebben a posztban megvizsgáljuk az ötödik jellemvonást a Máté 5:7-ből: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.”

*******************

Amikor John Wesley Georgia államban volt misszionárius, a kormányzónak, James Oglethorpe-nak volt egy rabszolgája, aki ellopott és megivott egy korsó bort. Oglethorpe meg akarta veretni az embert, ezért Wesley könyörögni kezdett a rabszolga érdekében.

A kormányzó azt mondta: „Bosszút akarok. Én soha nem bocsájtok meg.” Erre Wesley azt felelte: „Remélem, uram, hogy soha nem is vétkezik.”

Nemcsak Wesley korában, hanem Jézuséban is, megvetették az irgalmasságot. Irgalmasságot gyakorolni a görög és római kultúrában a gyengeség jele volt. Egy római filozófus ezt mondta: „Az irgalom a lélek betegsége.”

Egy ilyen kultúrában hangzottak el Jézus megdöbbentő szavai: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” [Mt 5:7]. Ezek a szavak megdöbbentően hangzanak a mi kultúránkban is, amely bosszút, keserűséget, közömbösséget hirdet a minket sérelmezőkkel szemben. Mégis, Jézus arra inti követőit, hogy irgalmas lelkületet tanúsítsanak. Még egy felhívás, amely szembemegy a normákkal!

Jézus azt mondja, hogy az irgalom nem a lélek betegsége, hanem egy olyan lélek ismertetőjegye, amelyen már nem fog a bűnnek nevezett betegség. Ezt a fajta életvitelt nevezi „boldognak”, amely elnyeri Isten tetszését.

Az irgalom meghatározása.

Az irgalom az egyik legszebb szó a magyar nyelvben, és minden bizonnyal az egyik legdrágább igazság a keresztyén tanításban. Egy görög szótár így határozza meg az irgalmat: „azon erkölcsi képesség, amely révén könyörületességet érzünk, és jóindulatot tanúsítunk egy szükségben levő ember iránt. Ez utalhat emberi jóindulatra, vagy az Isten jóindulatára az emberek iránt.”

Azt hiszem, az alábbi történet segít jól megérteni az irgalom szó lényegét.

Nagy Sándor egyik katonáját elfogták, miután megszökött. Büntetése halál volt. Így a katona anyja eljött, és többször könyörgött Nagy Sándornak, kérvén, hogy irgalmazzon neki. Nagy Sándor azt felelte: „Nem érdemel irgalmat.”

Mire az anya azt válaszolta: „Ha megérdemelné, már nem lenne irgalom.”

Irgalmat tehát nem érdemek alapján adunk vagy kapunk. Az irgalom egy olyan tett, amely egy szükségre reagál, legyen szó lelki, testi vagy érzelmi szükségletről. Egy szerző így írt az irgalomról: „Az irgalom megérti a sérelmet, átérzi a sérelmet, és a gyógyulás útjára helyezi a sérelmet.” Más szóval az irgalmasság kihat az elmére, mivel megérti a sérelmet, kihat az érzelmekre, mert átérzi a sérelmet, és kihat az akaratra, mert tesz a sérelem gyógyulásáért.

Isten irgalmának bemutatása.

Nem így mutatta ki Isten az irgalmát irántunk? Látta, hogy a bűn kárt okoz nekünk, és megkönyörülvén rajtunk, elküldte a Fiát, hogy kezelje a bűn problémáját. Isten tehát nem azt adja, amit a bűn megérdemel, vagyis ítéletet, hanem irgalmában visszatartja azt, és kegyelmében új életet ad mindenkinek, aki hozzá folyamodik. Ezért írta Péter: „nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre” [1Pt 1:3]. Pál azt írta Istenről, hogy gazdag irgalomban [Ef 2:4]. A Zsidókhoz írt levél szerzője arra hív minket, hogy „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” [Zsid 4:16].

Tetszik, ahogy az ószövetségi próféta lefesti Isten irgalmát a Mikeás 7:18-ban: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését?  Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.” Amilyen bűnösök vagyunk, nem érdemlünk mást, mint Isten ítéletét. Mégis, Mikeás azt mondja, hogy Isten nemcsak visszatartja az ítéletét, hanem épp ellenkezőleg: kedve telik az irgalmasságban. Nem habozik, noha csúnyán megbántjuk.

Az a dolgunk, hogy irgalmasságot tanúsítsunk.

Ugyanez a Mikeás az előző fejezetben azt mondta: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó,  és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” [Mik 6:8, Károli]. Észrevetted, hogy mit vár el Isten a népétől? Azt, hogy igazságot cselekedjen, szeresse az irgalmasságot, és alázatban járjon. Most a második pontra szeretnék koncentrálni, az irgalomra. Ugyanaz az Isten, aki kedvét leli az irgalomban [Mik 7:18], azt követeli a népétől, hogy ne csak irgalmasságot tanúsítson, hanem szeressen is irgalmat tanúsítani!

Egyszerűen fogalmazva azok, akik elnyerték Isten irgalmát, ugyanolyan irgalmat kell tanúsítsanak, ugyanazzal a hozzáállással, mint Isten. Pontosan erről beszél Jézus itt a Máté 5:7-ben, akárcsak a Lukács 6:36-ban: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.”

Ne feledjük, a Boldogmondásokban Jézus az igazi hívők életvitelét írja le, azokét, akik már irgalmat nyertek. De honnan tudják, hogy valóban irgalmat nyertek? Abból, ahogy mások iránt irgalmat gyakorolnak! Ezek az emberek–az irgalmasok–azok, akik Jézus szerint elnyerik Isten tetszését. Ők azok, akikre Isten jóindulata kiárad. Ők a „boldogok”. És ők azok, akik a jövőben teljes mértékben megtapasztalják Isten irgalmát. Amikor elhagyják ezt a világot, irgalmat fognak nyerni.

Az irgalmasság elmulasztásának veszélyei.

Ha nem tanúsítunk irgalmasságot, annak súlyos következményei vannak. Jézus azt állítja, hogy csak az irgalmasok nyernek irgalmat. Jakab pedig még keményebb nyelvezetet használ erre a levelében. A Jakab 2:12-13-ban ezt olvassuk: „¹² Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. ¹³ Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.” Az irgalom és az ítélet ellentétpárost képeznek. Amit kapunk, azt adunk, és a jövőben is azt fogunk kapni a maga teljességében.

Ha elnyertük Isten irgalmát, másoknak mi is irgalmat nyújtunk ebben az életben, és a jövőben teljes mértékben elnyerjük Isten irgalmát. De ha nem nyertük el Isten irgalmát, másoknak mi sem nyújtunk irgalmat ebben az életben, és a jövőben sem nyerjük el Isten irgalmát. Helyette ítélet vár ránk. Ez Jakab üzenete.

A világ édesnek tartja a bosszút. Egész éjszaka fent ül, és bosszút forral. De nekünk, keresztyéneknek, gyűlölnünk kell a bosszú gondolatát, és az irgalmasságban kell gyönyörködnünk, amit a szükségben levőknek nyújtunk. Ha irgalmat gyakorlunk [nem egyetértve a gonoszsággal], remélhetőleg segítünk nekik elfordulni a gonosztól. Persze igazi megbékélésre nem kerülhet sor megtérés nélkül. De az irgalomnak hatalma van arra indítani a másik személyt, hogy elforduljon tettétől, megbocsátást keressen, és azáltal megbékélhessen.

Az irgalom szépsége.

Az irgalmasság szép dolog. Nélküle te és én örökre pokolra lennénk ítélve. Isten az Ő irgalmában készített számunkra egy utat Krisztusban, hogy örök boldogságban élhessünk örök kínok helyett. Amikor irgalmas életvitelt folytatunk, világosan kifejezzük, hogy elnyertük Isten üdvözítő irgalmát, és a jövőben teljes mértékben meg fogjuk tapasztalni azt. Ez a sziklaszilárd bizonyosság fakad az igazi üdvösségből. Az ítélkező lelkület tönkreteszi a bensőségességet minden kapcsolatban–a házasságot is beleértve. Ha az egyik vagy mindkét házastárs folyamatosan elítéli a másikat, hogyan növekedhetne a bensőségesség? Mindketten csak kerülni akarják a másikat.

Ezért mondta azt Mikeás próféta, hogy szeressük az irgalmasságot. Ilyen Isten, és azt akarja, hogy hozzá hasonlítsunk. Nincs jobb alkalom ennek gyakorlására, mint otthon, különösen a házastársi kapcsolatban.

Egy feleség balesetet szenvedett a vadonatúj autóval. Félve és aggódva a férje reakciójától, magán kívül a kesztyűtartóba nyúlt a biztosítási iratokért.

Amikor előhúzta a papírt, észrevett egy üzenetet a férje kézírásával: „Kedves Mary! Ha szükséged lesz erre az iratra, ne feledd, hogy téged szeretlek, nem az autót!”

Mindnyájan elfuserált, tökéletlen bűnösök vagyunk. Ezért irgalom nélkül a kapcsolatokat nem lehet fenntartani. Ahol pedig irgalom van, ott bensőség is van. Igen, a házasság lehet, hogy működik, és a pár lehet, hogy évtizedekig együtt marad. De az nem egy egészséges házasság. Abban a házasságban nincs helye az intimitásnak.

Egy férfi egyszer beszámolt a lelkipásztorának egy, a feleségével folytatott vitáról. Amikor a lelkipásztor a részletek iránt érdeklődött, azt mondta: „Valahányszor veszekszünk, a feleségem felidézi a komplett történelmet.” „Hogyhogy?”–kérdezte a lelkész. Olyan dolgokat vág hozzám, amik 20-30 éve történtek.”

Ahol így nyomon követik az eseményeket, ott esélye sincs az intimitásnak. Esélye sincs az egészséges kapcsolatnak. Ezért az irgalmasság a nyitja az egészséges kapcsolatoknak. Irgalom által lehet kapcsolatunk Istennel. És irgalom által lehet kapcsolatunk másokkal.

Hogyan növekedhetünk az irgalmasság gyakorlásában.

Hogyan szerethetjük tehát az irgalmasságot? Hogyan gyönyörködhetünk az irgalmasság gyakorlásában? Úgy, hogy folyamatosan a saját bűnünkre tekintünk, és arra a megbocsátásra, amelyet Isten Fiának a szenvedéseinek köszönhetünk, amelyet értünk vállalt a kereszten. Úgy, hogy emlékeztetjük magunkat erre az igazságra: „Poklot érdemlek. De Isten irgalmas volt hozzám, szörnyű bűnöshöz, és azóta is az. Jézus, amikor rád nézek, az irgalom megtestesítőjét látom. Segíts, hogy hozzád tudjak hasonlítani.”

Amikor ilyen hozzáállásra törekszünk, nem tudjuk azt mondani: „Nem fogok irgalmazni annak, aki engem megbántott.” Nem nézhetünk úgy a keresztre, és nem láthatjuk a vérző és fájdalomtól kiáltó megfeszített Megváltót, hogy közben azt mondjuk: „Nem tudok XY-nak megbocsátani. El sem tudod képzelni, mennyire megbántott. Nem érdemel irgalmat.” De tudod mit? Ha megérdemelné, nem is lenne irgalom, ugye?

Minél inkább a vétkeinkre tekintünk, annál inkább látjuk Jézust a kereszten, és annál inkább meglágyul a szívünk. Minél jobban átlátjuk, hogy mennyire megsértettük a végtelenül szent Istent, és Ő mégis mekkora irgalmat tanúsított irántunk, és mennyire szükségünk van továbbra is az irgalmára naponta, annál készebbek leszünk elengedni mások sérelmeit irántunk–apró vagy nagy sérelmeket–, és annál inkább növekedünk az irgalmasság iránti vágyban mások iránt.

Záró gondolatok.

Van valaki az életedben, aki felé irgalmasságot kellene mutatnod? Akkor mutasd ki. És nem úgy értem, hogy kötelességből, zúgolódva, ezzel a magatartással: „Irgalmat kell tanúsítanom.” Inkább ez legyen a hozzáállásod: „Lehetőségem van irgalmat tanúsítani. Ingyen kaptam, ingyen adom!” De ez csak akkor lehetséges, ha szereted az irgalmasságot. Az irgalmasságot pedig csak akkor szeretheted, ha egyre többet elmélkedsz Isten irgalmán a saját életedben [Róma 12:1-2].

Ne feledd, irgalmasságot gyakorolni nem opció. Az a megváltott szív világos bizonyítéka. Irgalmat nyerni az, amikor lelki szegénységünkben meggyászoltuk a bűneinket, és szelíden Krisztushoz fordultunk irgalomért, aminek következtében újjászülettünk. Amikor pedig Jézus üdvözített minket, elkezdett munkálkodni bennünk a Szentlélek által, hogy éhezzük és szomjazzuk az igazságot–azt az életformát, amely Isten igazságos parancsolatainak kíván engedelmeskedni napról napra, kezdve azzal a paranccsal, hogy gyönyörködjünk az irgalom gyakorlásában azok iránt, akik megbántottak minket.

Felteszem tehát a kérdést: „Elnyerted már Isten üdvözítő irgalmát?” Talán azért nem tudsz irgalmat gyakorolni mások iránt, mert te magad sem részesültél még benne. Talán nem láttad meg a bűneidet a maguk rusnyaságában, és soha nem fordultál a kereszthez irgalomért. Ebben az esetben kérd Istent, hogy nyissa meg szemeidet, hogy lásd, milyen utálatosak a bűneid. Kérd, hogy vezessen oda a kereszthez. Kérd, hogy irgalmazzon neked. Ez a kiindulási pont. Akkor leszel te is képes irgalmazni másoknak. És akkor lesz az irgalomnak ereje másokat is Krisztushoz irányítani.

Ne feledd, a Hegyi beszéd tanításai egy tükör, amelyet Jézus tart elénk, hogy segítsen meglátni, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk-e. Valóban Isten gyermeke vagy? Ha igen, bizonyos lehetsz abban, hogy Jézus szavai ebben a boldogmondásban rád is vonatkoznak.

Boldogok az irgalmasok, mert ők, és csakis ők fognak irgalmasságot nyerni, amikor Jézus, az irgalom megtestesítője, eljön felállítani az uralmát.