Az istenfélő gyülekezet 12 gyakorlata—1. rész
(English version: “12 Commitments of a Godly Church – Part 1”)
Milyen kellene legyen egy istenfélő gyülekezet? Melyek az ismérvei? Érdemes időt szánni az Apostolok cselekedeteinek gyors áttekintésére, hogy választ találjunk ezekre a lényeges kérdésekre. Noha a korai egyház, amelyről az Apostolok cselekedeteiben olvasunk, koránt sem nevezhető tökéletesnek, és nem olvassuk róla, hogy ezt a mintát kellene követnünk, úgy vélem, általánosságban egyet értenénk abban, hogy a korai egyház istenközpontú volt, és sok mindent tanulhatunk tőlük.
Egy három részes sorozatban, melyben ez az első, megvizsgáljuk a korai egyház tizenkét ismérvét. Véleményem szerint ez a tizenkét dolog jó kiindulási pont lehet bármely mai, istenközpontú gyülekezet számára.
1. ismérv: Hívők tagsága
Habár mindenkit szívesen láttak, csak azokat vették fel tagnak, akik elfogadták Jézus Krisztus evangéliumát. Ez nyilvánvaló az Apostolok cselekedetei 2:41-ből. Az előző versek arról számolnak be, hogy Péter hirdeti az evangéliumot, és arra készteti a hallgatóságot, hogy forduljanak Krisztushoz. Majd a 41. versben ezt olvassuk: „Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.” Figyeljük meg, hogy meg voltak térve, mielőtt a gyülekezet részeivé váltak volna. A Szentlélek rászállt mindnyájukra. Lakozást vett bennük, ami csak akkor következik be, ha az illető elfogadta Jézust Megváltójának és Urának.
Bármilyen módszert is válasszon egy gyülekezet a tagság szerkezetét illetően, a tagsági felvétel előtt meg kell győződnie, hogy az illető meg van térve.
2. ismérv: Növekedés a Biblia ismeretében
A megtért embereket az Isten igéje iránti mély szeretet jellemzi. Ezt látjuk a korai egyházban is. Az Apostolok cselekedetei ezt mondja: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban.” A „kitartóan részt vettek” kifejezés egy folyamatos elköteleződést jelent egy feladat iránt, jelen esetben az apostolok által tanított ige elsajátításában. Az Apostolok cselekedetei 2:46 így folytatja: „Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban.” Bizonyosak lehetünk afelől, hogy a találkozások során tanításra is sor került. Éhes emberek voltak, akik Isten igéjét éhezték.
Az apostolok ugyanakkor elhatározták, hogy egészséges tanítást hirdetnek. Nem a nyáj szórakoztatása érdekelte őket, hanem a táplálása, Isten igéjének hamisítatlan tejével. Az apostolok Jézus imáját is ismerték a János 17:17-ből: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” Tudták, hogy a Szentlélek arra használja az igét, hogy a megtérés pillanatában elsődleges értelemben megtisztítsa az embert a bűntől, de Isten igéje az az eszköz is, amely tisztán tartja az illetőt.
Az istenközpontú gyülekezet fontos célkitűzése kell legyen a Biblia ismeretében való növekedés. A hívőknek nemcsak akkor kell jelen lenniük, amikor az igét a pulpitus mögül hirdetik, hanem más alkalmakon is, mint például a házi csoportban, vagy más, bibliahű tanítók prédikációit hallgatva. Az alkalmas tanítóknak pedig igyekezniük kell tanítani az isten igéjét az embereknek.
3. ismérv: A sákramentumok kiosztása
Isten két sákramentumot rendelt el a gyülekezet számára. Az egyik a keresztség/bemerítés, a másik az Úrvacsora, amit kenyértörésnek is neveznek.
1. sákramentum: Keresztség/bemerítés
A nagy parancsolatban Jézus megparancsolta a gyülekezetnek, hogy tegyen tanítvánnyá miden népet, hirdetvén az evangéliumot, és a jó hír elfogadása esetén megkeresztelvén őket, illetve tanítván őket minden területen [Mt 28:18-20]. Ennek engedelmeskedve Péter nemcsak az evangéliumot hirdette pünkösdkor, hanem arra is biztatta hallgatóságát, hogy miután őszintén megtértek bűneikből, vegyenek részt a keresztségben/bemerítésben [továbbiakban: keresztség]: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg” [ApCsel 2:38]. Az Apostolok cselekedetei 2:41-ből megtudjuk, hogy az erre adott válaszként „Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek.”
Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek először befogadták Krisztust a szívükbe, és rögtön nyilvános vallást tettek hitükről úgy, hogy megkeresztelkedtek. Más szóval a Biblia csak a hívőkeresztséget ismeri el, vagyis azt a keresztséget, amely az evangélium meghallását és elfogadását követi.
Az istenközpontú gyülekezet arra kell bátorítsa azokat, akik megtértek bűneikből, és hitüket Jézusba helyezték, hogy vízkeresztség által nyilvánosan tegyenek bizonyságot arról, hogy késedelem nélkül Jézust követik. Az igazi hit mindig engedelmességet eredményez Jézus parancsolatai iránt, amelyek közül az első a keresztség. Nem késlekedhetünk ennek a parancsnak a teljesítésében.
2. sákramentum: Úrvacsora
Elárultatása éjszakáján Jézus egy másik sákramentumot is adott a gyülekezetnek. Míg a keresztségben csak egyszer kell részesülni, az Úrvacsorában rendszeresen részesülnie kell a gyülekezetnek, hiszen ilyenkor emlékeznek Jézus halálára, feltámadására és második eljövetelére, akárcsak a tagok elköteleződésére egymás szeretete iránt. Az Apostolok cselekedetei 2:42-ben Lukács azt mondja, hogy „kitartóan részt vettek…a kenyér megtörésében.” A kenyér megtörése étkezésre utal. Nagy valószínűség szerint az úrvacsorát általában étkezés után tartották.
Habár az úrvacsora gyakoriságára vonatkozóan nem találunk utasítást az Újszövetségben, bátran állíthatjuk, hogy rendszeresen sort kell rá keríteni. Úgy tűnik, eleinte naponta gyakorolták: „Napról napra…házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben” [46.v.]. Később, az Apostolok cselekedetei 20:7 szerint csak hetente vettek Úrvacsorát. [Személy szerint én is azt preferálom, hogy a gyülekezet hetente vegyen úrvacsorát, hiszen ez a fennkölt, mégis örömteli alkalom emlékeztet minket Jézus nagyszerű áldozatára. Milyen kiváló alkalom erről elmélkedni minden úrnapján, amikor a gyülekezet egy testként összejön!]
4. ismérv: Közösség
Az Apostolok cselekedetei 2:42-ben ez áll: „Ezek pedig kitartóan részt vettek…a közösségben.” A közösség szó egyfajta közös életre utal, egy közös célok által meghatározott életre. Logikus is, mivel mindnyájan egyek voltak az Úr Jézussal, és megosztották vele az életüket. Ez a közösség arra késztette őket, hogy időt töltsenek egymással, és ahogy az Apostolok cselekedetei 2:46 mondja, „örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben.”
Az Újszövetség számos ún. „egymást-parancsolatot” említ, amelyekben a hívőknek gyakorolniuk kell magukat, ami viszont csak akkor lehetséges, ha az emberek közösségben vannak egymással. Ha nem töltünk időt egymással, hogyan tudjuk megtartani az egymás-parancsolatokat? Nem állíthatjuk, hogy abban a formában ápoljuk a közösséget, amelyben a Biblia előírja, ha csak a vasárnapi istentiszteletre megyünk el, és utána el is rohanunk. A gyülekezet vezetői arra kell törekedjenek, hogy lehetőséget teremtsenek a hívőknek összejönni igét tanulmányozni, egymást bátorítani, és olykor együtt is enni. A hívőknek pedig együtt kell működniük a vezetőkkel, és nem csak megjelenni az ilyen alkalmakon, hanem részt vállalni azok lebonyolításában.
Az első részben tehát láttuk az első négy elköteleződést, éspedig:
(1) Hívők tagsága,
(2) Növekedés a Biblia ismeretében,
(3) Sákramentumok kiosztása,
(4) Közösség.
A sorozat második részében megnézzük a következő négyet. Addig is, gondolkozz el azon, miként tudnál te személyesen segíteni a gyülekezetednek istenközpontúvá válni!