Az istenfélő apa portréja—2. rész

(English version: “Portrait Of A Godly Father – Part 2 – What To Do!”)

Az előző posztban láttuk, mit tegyenek az apák Pál intése alapján az Efezus 6:4a-ban: „Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket.” Ebben a bejegyzésben ugyanannak a versnek a második részét vizsgáljuk meg, mely így szól: „neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.”

Apák: Mit tegyetek [felhívás]

Ahelyett, hogy keserűséget, haragot és csüggedést okoznának a gyermekeiknek, Pál pozitív megközelítésre szólítja fel az apákat: „neveljétek.” A kifejezés a táplálás, ellátás gondolatát hordozza magában, amely segít eljuttatni az érettségre. Ez az apa felelőssége.

Érdekes módon az Efezus 5:29-ben ezt a szót „táplál”-ként fordítják. Ahogy Krisztus táplálja az egyházat és gondoskodik róla, ugyanúgy kell eljárnia a férjnek is a feleségével. Más szóval a férjek a feleségek tanítói, támogatói és táplálói, és elvezetik őket az érettségre, ahogy azt a gyermekeikkel is tenniük kell.

Sajnos, sok férfi az egyes számú apuka szeretne lenni, miközben csúnyán elbukik a férj szerepében. Megkeserednek a feleségükkel szemben, és úgy tekintenek rájuk, mint egy szexuális eszközre, szakácsra, pénzgyárra vagy egy maghordozóra. Mégis szeretnének jó apák lenni. De ha valaki elbukik férjként, nagy a valószínűsége, hogy elbukik apaként is.

Ezért Pál arra szólítja fel az apákat, hogy juttassák el a gyermekeiket az érettségre. Hogyan? Két módon lehetséges: „az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.”

A „fegyelem” szó magában hordozza a szisztematikus nevelés gondolatát, amelynek a fegyelmezés is része. A Zsidók 12:5-11-ben többször is előfordul Isten nevelése és fegyelmezése kapcsán. Az „intés” a figyelmeztetést és óvatosságot hordozza magában, amivel a veszély elkerülése a cél. Az 1Korinthus 10:11 és Titusz 3:10-ben fordul még elő, ahol figyelmeztetésként szerepel. „[A]z Úr tanítása szerint” kifejezés pedig arra utal, hogy az apák az Úr képviseletében járnak el, úgy nevelvén és tanítván gyermekeiket, hogy ők majd dicsőséget szerezzenek Istennek.

Az Úr tanítása szerinti nevelés, fegyelmezés és intés négy módon valósítható meg: tanítással, fegyelmezéssel, szeretettel és jó példával. Nézzük meg ezeket részletesebben.

 1. Tanítás

Még a világ is elismeri az apák tanítói szerepét. A kínai filozófus, Konfuciusz azt mondta: „Amelyik apa nem tanítja meg fiának a kötelességeit, ugyanolyan vétkes, mint a fia, aki elmulasztja azokat.” De mit kellene a hívő apáknak megtanítaniuk? Legelsősorban a bibliai igazságokat.

2Timóteus 3:16-17 „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

Az az elképzelés, hogy a bibliai igazságok tanítása mindennemű tanítás alapja, egészen az 5Mózes 6:6-7-ig nyúlik vissza: „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. 7 Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”

Elsősorban az apák [és anyák] a felelősek a gyermekek tanításáért—nem a gyülekezet, nem az iskola, nem a nagyszülők, hanem a szülők! A felhívás félreérthetetlen. De nézzük csak, mit üzen Mózes a 6. versben a szülőknek: „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.” Nem tudjuk továbbadni azt, amivel nem rendelkezünk! Ezért a szülők elsődleges dolga, hogy komolyan tanulmányozzák a Szentírást.

Szülők, elég időt töltünk a Szentírással? Remélem, a válasz „igen”. Csak ebben az esetben tudjuk megtanítani a bibliai igazságokat a gyermekeinknek. A 7. versben az „ismételgesd”-nek fordított szó azt jelenti, hogy kőbe vésni a betűket egy vésővel. Kemény munka. De erre szól a hívás! Ahogy a szövegkörnyezetből is kiderül, folyamatosan ismételgetnünk kell („akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz”) a bibliai igazságokat a gyermekeinknek, hogy véglegesen belevésődjenek a szívükbe. Ez nem jelenti azt, hogy mindig a Bibliát kellene idéznünk. Inkább azt jelenti, hogy meg kell láttatnunk a gyermekeinkkel, hogy a bibliai igazságok miként befolyásolják a döntéshozatalainkat az élet minden területén.

Konkrétan arra is naponta időt kell szánni, hogy megismertessük a Bibliát—rendszeresen és szisztematikusan olvassuk az igét családként és együtt imádkozzunk. Ezen felül jönnek azok az alkalmak, amikor az életre alkalmazzuk a Biblia tanításait. Erről van itt szó. Meg kell tanítanunk, hogy féljék Istent, engedelmeskedjenek parancsolatainak; figyelmeztetnünk kell a bűn veszélyeire, Isten ítéletére a bűn felett; tanítanunk kell a keresztről, megtérésről, megbocsátásról, stb. Más szóval, az üdvösségüket alapozzuk meg.

„…gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.” [2Tim 3:15]

Timóteust az édesanyja, Euniké, és a nagyanyja, Lóisz, már fiatal korában a Szentírásra oktatta, ami végül elvezette őt az üdvösségre. A Szentírás volt az eszköz, amellyel Jézus Krisztusra mutattak. Érdemes idéznünk John Piper ide vonatkozó szavait:

„Szülők, a sikeres gyermeknevelés több engedelmes gyermekeknél. Evangéliummal átitatott életvitelről és tanításról kell szóljon. Mutassátok meg gyermekeiteknek, hogy Krisztus, akit megfeszítettek a bűneinkért, Krisztus, aki feltámadt a megigazulásunkért, Krisztus, aki megmutatta az Atya szeretetét, és Krisztus, aki szavatolja a Lélek naponkénti segítségét—mutassátok meg, hogy ez az evangélium nemcsak olyasvalami, ami elindítja a keresztyén életet, hanem olyan, ami megerősíti, formálja és fenntartja azt. Imádkozzatok, szeressétek és tanítsátok a gyermekeiteket, amíg Krisztus be nem tör a szívükbe és legfőbb kincsükké nem válik.” [„Senki meg ne vessen ifjúkorod miatt” c. igehirdetés]

Meg kell tehát tanítanunk a bibliai igazságokat. Szerezzünk be egy, a koruknak megfelelő bibliát, hogy érthessék. Nincs értelme olyasmit adni a kezükbe, amit nem értenek. Olvassuk velük együtt, olvassuk fel nekik, és segítsünk, hogy egyedül is olvasni tudják.

Tanítsuk meg nekik:

Hogy tanuljanak meg kívülről igeverseket és elmélkedjenek felettük—heti egy vers már jó kezdet. Ha visszakérdezünk, hogy mit jelent egy adott igevers, azzal szintén azt segítjük elő, hogy egyénileg tanulmányozzák a Szentírást. Segítenünk kell a gyermekeknek, hogy alkalmazni tudják a bibliai alapelveket a mindennapi életben.

Tanítanunk kell őket az imádságról. Az apáknak együtt kell imádkozniuk a gyerekekkel, imádkozni a gyerekekért, és meg kell tanítaniuk őket maguk imádkozni. Tanítsák meg, hogyan beszélgessenek egyénileg Istennel. Bátorítsák a gyermekeket, hogy mindenért imádkozzanak, és semmit se tegyenek imádkozás nélkül. Tanítsák meg, hogy adjanak hálát Istennek az áldásaiért, beleértve az aprókat is. Bátorítsák őket, hogy vonuljanak félre, és egyénileg beszéljenek Istennel. Gyermekkorban már öt perc elvonult imádkozás is segít kialakítani a jó szokásokat. A legjobb módszer pedig a példamutatás. Apák, ha látnak minket gyakran térden állva imádkozni, akkor ők is azt fogják tenni.

Tanítanunk kell őket, hogy ne álljanak bosszút. Szomorú látni, hogy amikor egy gyermek arról panaszkodik, hogy egy másik gyermek bántotta, milyen sok apa azt tanítja, hogy másnap ők is verjék meg a bántalmazót. Ahelyett, hogy imádkozásra bátorítanák, és szükség esetén szólnának a tanítónak, azt tanítják, hogyan álljanak bosszút. Milyen megfordítása ez a keresztyén alapelveknek! Remélhetőleg nem látják, amint megtoroljuk azokat, akik ártanak nekünk—különben a megtorlás elleni tanításunk hiábavaló lesz.

Tanítanunk kell őket a munka értékére. Magyarázzuk el, miért jó a munka, és hogy a Biblia jó és tisztességes munkára szólít fel.

Tanítanunk kell őket a pénz kezelésére. Tanítsuk meg a dolgok értékelését—nemcsak azok árát. Győződjünk meg arról, hogy a gyermekeink nem olyan környezetben nőnek fel, ahol mindent megkaphatnak, ha kitartóan kérik.

Tanítanunk kell őket, hogy osszák meg a forrásaikat a szükségben levőkkel. Korán tanítsuk meg, hogy legyenek nagylelkűek.

Apák, vegyük komolyan a tanítás feladatát. George Herbert, egy hívő a régmúlt időkből azt mondta: „Egy apa többet ér száz iskolai tanítónál.” Van benne valami!

A tanítás tehát az első eszköz, amelyet egy apa be kell vessen az istenfélő gyermekek nevelésében.

2. Fegyelmezés

Ha a fent említett tanítást a gyermek nem követi, akkor a tanításnak a javító nevelés is részét képezi. Tudom, hogy korunkban a fegyelmezés kényes téma. Néhányan talán nem is értenek vele egyet. A hívőknek azonban fel kell tenniük a kérdést: „Mit tanít a Biblia a fegyelmezésről?” Nem a mi véleményünk számít, hanem Isten igéje! Abban rejlik az abszolút tekintély.

Először is, Isten, a tökéletes szülő, fegyelmezi a gyermekeit. A Zsidók 12:5-11-ből megtudjuk, hogy az Atya Isten a saját érdekünkben fegyelmez minket, gyermekeit [10-11. v]. Ez a szakasz azt is feltételezi, hogy a földi apák is fegyelmezik gyermekeiket az érdekükben [12:9]! Ezt a példát kell hát követnünk!

A bölcseletekkel teli Példabeszédek könyve többször inti a szülőket, hogy fegyelmezzék gyermekeiket, ha szükséges. Íme néhány példa:

Példabeszédek 13:24 „Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.”

Példabeszédek 19:18 „Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát okozd!”

Példabeszédek 23:13-14 „Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. ¹⁴ Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg.”

Világos tehát, hogy Isten azt parancsolja a szülőknek, hogy fegyelmezzék gyermekeiket. Természetesen egy szülő sem folyamodhat dühében fegyelmezéshez vagy bántalmazáshoz. A fegyelmezésnek megvan a módja. Amikor pedig a Biblia botról beszél, nem egy kemény horgas fára kell gondolnunk. Inkább egy kis falapátról lehet szó, amellyel szükség esetén a fenékre lehet csapni.

Ismétlem, nem a bántalmazáson van a lényeg, hanem egy kis fájdalom keltésén. Ily módon a gyermek megérti, hogy az engedetlenségnek következményei vannak. Amikor fegyelmezünk, egy sokkal nagyobb alapelvet tanítunk meg: A bűn következményekkel jár—néha hosszú távú következményekkel. Az egyetlen módja pedig ezek elkerülésének az, ha Krisztushoz szaladunk bocsánatért.

A fegyelmezést követően a szülőnek együtt kell imádkoznia a gyermekkel, hogy bocsánatot nyerjen az engedetlensége miatt, és bátorítania kell a gyermeket, hogy maga is kérje Isten bocsánatát az engdetlenségéért. Ezt már egész fiatal korban is meg lehet tanítani, például ilyen kifejezesékkel mint „Bocsánat, Jézus”. Ahogy növekednek, egyre több szóval kell megtanulniuk bocsánatot kérni. Nem baj, ha nem értenek mindent. A lényeg, hogy kialakítunk egy jó szokást, mely révén már korán megtanulnak az Úrhoz fordulni bűnbocsánatért.

Látjuk tehát, hogy a fegyelmezés nemcsak arra jó, hogy a gyermek engedelmeskedjen a szüleinek. Sokkal fontosabb, hogy amikor megnőnek, Krisztushoz forduljanak üdvösségért – ezt a reményt kell a fegyelmezéssel szolgálni. A gyermek érdekében történik. A szülőket ez a hitbeli meggyőződés kell motiválja. Nem jó lázadó gyermekeket nevelni, akik után folyton szaladgálni kell a szülőknek, hogy féken tartsák őket. Ezért kell a fegyelmezésnek már korán elkezdődnie. A Szentírás azt parancsolja, hogy „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek” [Ef 6:1], nem pedig „Szülők! Engedelmeskedjetek gyermekeiteknek!”

Apropó, a fegyelmezést indítványozó parancs mindkét szülőnek szól, nemcsak az apáknak. Ha ezt bármelyik szülő elmulasztja, az bűn, és a következménye az, hogy Isten megfegyelmezi a szülő[ke]t, amiért elmulasztotta fegyelmezni a gyermeket.

Ugyanakkor nem minden fegyelmezés kell fizikai jelleget öltsön, még a korai években sem. Olykor elég, ha büntetésként megvonunk valami kellemes dolgot a gyermektől. Amikor a szóbeli intés vagy más enyhe büntetés nem használ, akkor fizikai fenyítéshez lehet folyamodni. Igen, lesz idő, amikor már nem lesz módja a fizikai fenyítésnek, és csak szavakat használhatunk. De olyan is lesz, amikor a fenyítés lehetővé teszi a növekedést.

Ezért a tanítás mellett fegyelmezésre is szükség van. Ez a második dolog, amit az apáknak meg kell tenniük.

3. Szeretet

Apák, szeressétek a gyermekeiteket, mégpedig egyformán! Ne úgy tekintsetek rájuk, mint betolakodókra. Mutassátok ki a szereteteteket azáltal, hogy időt töltötök velük. Szeretetteljesen beszéljetek velük. Vegyetek részt minél több eseményen, amelynek részesei. Érthető, ha mindegyiken nem tudtok ott lenni. De amennyire rajtatok áll, mutassátok ki a szereteteket a jelenlétetekkel. Mikor velük beszéltek, ne figyeljetek egyébre [tévé, telefon]. Nézzetek a szemükbe, amikor beszéltek. Fejezzétek ki a szereteteteket azáltal, hogy odafigyeltek arra, amit mondanak. A gyerekek gyakran jobban vágynak a szüleik társaságára, mint az ajándékaikra.

Egy neves filadelfiai keresztyén üzletember felesége úgy érezte, hogy az apa nem tölt elég időt a hatéves kislányukkal. A férfi egyszerre akarta bepótolni az addigi mulasztását.

Sofőrjével elvitette magát az iskolába, ahol a kislányt beültették mellé hátul a limuzinba. Elmentek New Yorkba, ahol egy drága francia étteremben foglalt asztalt vacsorára, és jegyet vett egy Broadway előadásra.

A kimerítő este után hazamentek. Másnap reggel az anya alig várta, hogy megkérdezhesse, milyen volt az este. – Na, hogy tetszett?

A kislány egy pillanatig elgondolkodott. – Elment, de én szívesebben ettem volna MacDonaldsban, és az előadást se értettem. De a legjobb az volt, amikor hazafelé utaztunk abban a nagy kocsiban, és a fejemet apu ölébe hajtottam és elaludtam.

Ne becsüljük alá a szeretet apró cselekedeteit. Nem lehet távollétünkkel kifejezni a szeretetünket!

Ezért a tanítás és fegyelmezés mellett szeretetre is szükség van. Ez a harmadik dolog, amit az apáknak meg kell tenniük.

4. Példamutatás

A tanítás fontos. De a tanítás megélése még fontosabb. Isten igéjének igazsága olyan, mint egy szög. Az életünk pedig az a példa, ami beveri a szöget.

Mennyire hatékony az a tanítás, ha azt mondjuk a gyermekeinknek, hogy olvassák a Bibliát, de mi magunk nem mutatunk példát? Ha azt mondjuk, hogy fontos igazat mondani, és megbüntetjük, ha hazudnak, miközben mi hazudunk, akárcsak kis dolgokban is, az milyen példa? Vagy ha a gyermekeink folyamatosan azt hallják, hogy a pénzről és anyagi dolgokról beszélünk, mit fognak megtanulni? De ha a gyermekeink látják, hogy minden területen Istenben bízunk, tanulmányozzuk a Szentírást, imádkozunk, alázatosak vagyunk, igazat szólunk, kedvesen beszélünk, Isten országát építjük, megbocsátó lelkületet tanúsítunk, milyen példát fognak látni?

Ezért a tanítás, fegyelmezés, szeretet mellett példamutatásra is szükség van. Ez a negyedik és utolsó dolog, amit az apáknak meg kell tenniük.

Apák, láttuk, mit tegyünk és mit ne. Hadd ne tartozzunk a „kötelességmulasztó apák” kategóriájába. Vegyük szívre ezeket az igazságokat, és bízzunk az Úrban, hogy Ő segít eleget tenni a parancsolatainak.

Ha jó apa vagy, adj hálát érte Istennek. Add neki a dicsőséget, és hagyatkozz rá továbbra is. Ha küszködsz az apa szerepében, kiálts Istenhez. Ő ismeri a hiányosságaidat és szívedet. Még ha korábbi bukások következményeinek is iszod a levét, Isten képes jót kihozni belőlük. Meg tudja változtatni a körülményeket. Ha hozzá kiáltasz, segít istenfélő apává lenni. Ne csüggedj, ha egyedülálló anya vagy apa vagy, akinek nincs lelki támasza, akivel együtt nevelhetnéd a gyereket. Csak tedd a dolgod. Az Úr ismeri a szíved fájdalmait. Bízz benne továbbra is. Ő átsegít minden nehézségen.

Apák [és anyák], ez az őszinte felhívásom: Tanuljunk meg térden állva gyermeket nevelni. Folyamatosan közben kell járnunk a családunkért. Ha a valaha élt legnagyszerűbb ember, Isten bűntelen Fia, rendszerint imádkozott, akkor mi megengedhetjük magunknak, hogy mellőzzük az imádságot? Ha szeretnénk, hogy a szavaink jó hatással legyenek a gyermekeinkre, naponta sokat kell az Úrral beszélnünk, aki egyedül képes megváltoztatni a szíveiket. Jézus világosan kimondta: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” [Jn 15:5]!

Végül mindnyájunknak azt kívánom—azoknak is, akiknek talán nem volt jó édesapjuk—, hogy lássuk meg az igazi Atyát, magát Istent. Ez a nagyszerű Apa elküldte a Fiát, hogy tökéletes áldozat lehessen a bűneinkért, hogy azok, akik Krisztus által benne bíznak, bekerülhessenek a családjába, és abbá atyának szólíthassák. Micsoda kiváltság! Krisztus által mindent megtalálhatunk az Atya Istenben, amire szükségünk van. Gyermekeiként nála nyugalmat találhatunk.