Az evangelizálás gyakori akadályai és azok elgördítése – 2. rész
(English translation: “Common Barriers to Evangelism & How to Overcome Them–Part 2”
Az előző, hasonló témájú cikk folytatásaként íme néhány további akadály az evangelizálás útjában.
11. NEM SZERETNÉM SENKIRE SE RÁELTŐTNI A HITEMET.
Az igazság ismertetése nem egyenlő ráerőszakolással! Nem tudjuk [és nem is szabad!] ráerőltetni a hitet senkire–csak az Úr tudja megnyitni az emberek szívét.
Amikor gyógyírt találunk egy betegségünkre, gyorsan elmondjuk másoknak is, akik hasonló betegségben szenvednek. Miért? Mert törődünk velük! Ugyanígy, minden embert megfertőzött a „bűn-vírus”: Jézus pedig a gyógyír erre a halálos betegségre. Nem lenne jó elmondani nekik a jó hírt?
Az ilyen állítások mint „Megtartom a hitemet magamnak”, vagy „Ha valaki rákérdez, beszélek róla”, kulturálisan elfogadott válaszok, de nem biblikusak. A hívő igenis tartsa meg a hitét–de ne magának!
2Korinthus 5:20 „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!”
Ha őszintén hisszük, hogy Krisztus nélkül a hitetlenek szenvedni fognak az örökkévalóságban, akkor könyörögni fogunk, hogy forduljanak Krisztushoz.
12. CSAK A SAJÁT KULTÚRÁMBÓL SZÁRMAZÓ EMBEREKNEK TUDOK BIZONYSÁGOT TENNI.
Lehet, hogy könnyebb azonos kultúrájú embereket elérni, mivel jobban tudunk azonosulni az életükkel és szokásaikkal, de nem korlátozhatjuk az evangelizálást csak arra a konkrét kultúrára. A parancsban az áll, hogy minden teremtményhez vigyük el az evangéliumot! Mindenkinek szüksége van Krisztusra.
Lukács 24:47 „és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.”
Isten nem véletlenül helyez más kultúrájú embereket az utunkba–azzal is célja van. Azt szeretné, hogy nekik is hirdessük az igazságot, függetlenül a kulturális hátterüktől [pl. Filip és az etióp eunuch – ApCsel 8:26-39].
13. NEM TÚL ÉRDEKFESZÍTŐ A BIZONYSÁGTÉTELEM.
Sokan úgy vélik, hogy mivel nem olyan „látványos” a bizonyságtételük, mint Pál damaszkuszi úti élménye, másokat nem érdekli. Rossz elgondolás. A hangsúly magunkra terelődik Krisztus helyett. Azt az üzenetet kell átadnunk, hogy „Halott voltam a bűneimben, de most megbocsátást nyertem Krisztusban.” A Szentlélek más-más módon munkálkodik az emberek megmentésében.
János 3:8 „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”
14. MIVEL ISTEN PREDESTINÁLJA AZ EMBEREKET AZ ÜDVÖSSÉGRE, MIÉRT VOLNA SZÜKSÉG EVANGELIZÁLÁSRA?
Isten nemcsak a célt rendelte el, hanem a cél elérésének eszközét is. Más szóval, míg Isten kiválasztott embereket az üdvösségre, a kiválasztottaknak üdvösségre kell jutniuk. Arra pedig úgy jutnak el, hogy hallják az evangéliumot, és reagálnak rá. Mi pedig az eszköz vagyunk, amely által hallhatják az evangéliumot, hogy remélhetőleg válaszoljanak rá. Más szóval, az evangelizálás az az eszköz, amely révén Isten üdvözíti az embereket.
Apostolok cselekedetei 13:48 „Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek.”
Apostolok cselekedetei 16:14 „Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.”
2Timóteus 2:10 „Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.”
Ha helyesen értelmezzük a kiválasztás, predestináció, stb. biblikus tanát, akkor még nagyobb hévvel kellene evangelizálnunk, nem pedig tartózkodnunk tőle!
15. MIELŐTT ELKEZDHETNÉK BIZONYSÁGOT TENNI, MÉLYEBB BARÁTSÁGOT KELL KIALAKÍTANOM AZ EMBEREKKEL.
Habár a „barátság-evangelizálásnak” számos előnye van, bizonyos veszélyekkel is együtt jár, mint például: gyakran megáll a barátságnál, és nem kerül sor evangelizálásra. Minél jobban elmélyül a barátság evangelizálás nélkül, annál nehezebb felszólalni Krisztus nevében.
16. AMIKOR MEGOSZTOM AZ EVANGÉLIUMOT, SZERETEM RÖVIDRE FOGNI ÉS A LÉNYEGRE TÖRNI.
Más szóval, az evangelizálásra úgy tekintek, mint amit meg kell tenni, nem úgy, mint egy lehetőségre. Igen, elismerjük, hogy az evangelizálás egy parancs. De mivel kényelmetlen, gyorsan a végére akarunk járni, és azért csináljuk, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket. Hajlamosak vagyunk gyorsan elmondani az evangéliumot, majd a hitetlen fél elutasításának vagy rosszallásának első jelére meg is torpanunk. Így gondolkodunk: „Tyhú. Szerencsére vége van. De legalább megtettem a magamét!”
Noha nem erőszakoskodhatunk a hitetlennel, az „essünk túl rajta” módszertől is óvakodnunk kell. Hagyjuk, hogy a Szentlélek munkálkodjon a hitetlen szívében. Néhány perc csend az evangélium megosztása közben furcsának tűnhet, de nagyon hatásos lehet! Ne tekintsünk úgy az evangelizálásra, mint egy teendőre. A hívők örömüket kellene leljék abban, hogy az Úrról beszélnek!
17. AMÍG HŰSÉGESEN HELYT ÁLLOK OTTHON ÉS A MUNKAHELYEMEN, ELEGET TESZEK A KERESZTYÉNI KÖTELEZETTSÉGEIMNEK.
Igen, fontos kiváló példát mutatni a családunkban [jó férjként, feleségként, szülőként, stb.] és a munkahelyén [jó alkalmazottként, főnökként, stb.]. Ez azonban nem lehet kifogás az evangelizálás elmulasztására. Nem korlátozhatjuk le a hívő életet arra, hogy néhány területen engedelmesek vagyunk, míg másokon engedetlenek.
18. TÚLSÁGOSAN LEFOGLAL A MUNKÁM ÉS A CSALÁDOM. EGYSZERŰEN NINCS IDŐM BIZONYSÁGOT TENNI KRISZTUSRÓL.
Ha túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy bizonyságot tegyünk Krisztusról, akkor valóban túl elfoglaltak vagyunk! Ki ad nekünk munkalehetőséget? Ki gondoskodik a családunkról? Ki ad szabadidős tevékenységeket? Az ajándékozó fölé helyezhetjük-e az ajándékokat? Mindnyájunknak van ideje azokra a dolgokra, amelyeket szeretünk vagy meg akarunk tenni.
Nem az elfoglaltsággal van a baj, hanem a téves prioritásokkal. Az a dolgunk, hogy Krisztusnak éljünk! Azok, akik hűségesen bizonyságot tesznek Krisztusról, általában a családi berkekben és a munkahelyen is hűségesek.
19. SZÍVESEN OSZTOK MEG BIBLIAI IGAZSÁGOKAT KERESZTYÉNEK KÖZÖTT, DE NEM A HITETLENEK KÖZÖTT.
A mennyben rengeteg időt fogunk egymással tölteni. A földön azonban az a dolgunk, hogy evangelizáljunk. Igen, könnyebb, egyszerűbb és élvezetesebb más hívőkkel beszélni bibliai kérdésekről. Madarat tolláról, embert barátjáról! Habár lényeges és elvárt [Zsid 10:24-25] dolog más hívőkkel együtt időt tölteni, ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és beszélnünk kell Krisztusról a kívülállóknak is–ez is parancs [ApCsel 1:8].
20. SZÍVESEN ELMENNÉK MÁSHOVA, ÉS OTT HIRDETNÉM AZ EVANGÉLIUMOT MISSZIONÁRIUSKÉNT.
Jó dolog, ha kész vagy elmenni oda, ahova az Úr hív. Ha azonban nem beszélsz Krisztusról a jelenlegi helyeden, mi garantálja, hogy beszélni fogsz róla az új helyen?
Továbbá, a parancs úgy szól, hogy tegyünk bizonyságot ott, ahol vagyunk. Akkor és csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy máshol is hűségesek leszünk. Miért vinnénk el az engedetlenségünket egy másik helyre?
21. BŰNBEN ÉLEK. HOGYAN LEHETNÉK KRISZTUS BIZONYSÁGTEVŐJE?
Noha jó felismerni a bűnt az életünkben, és képmutatásnak tűnhet azzal egy időben bizonyságot tenni, nem jó továbbra is a bűnben élni. Hagyjuk el a káros bűnt, és álljunk az evangelizálás útjára. Igaz, ebben a testben soha nem leszünk tökéletesek. Ez azonban nem mentség arra, hogy bűnben éljünk, és elhatárolódjunk az evangelizálástól.
Mint láttuk, a lista folytatódhat. A lényeg azonban ez: Bármi is álljon az evangelizálás útjába, BŰN nem tenni bizonyságot Krisztusról! Hacsak nem értjük meg ezt az igazságot, még imádkozni sem fogunk az evangelizálásért, nemhogy gyakorolni azt!
Ezért szánjunk rá néhány percet, és gondolkodjunk el ezeken az igazságokon, és ha úgy van, ismerjük be hiányosságainkat Isten előtt, és kérjük, hogy segítsen változtatni rajtuk. Akkor és csak akkor várhatjuk el, hogy Isten segítsen engedelmeskedni a hűséges bizonyságtevésre vonatkozó parancsának.
Amikor hűségesen hinted a magot, és mégsem látsz eredményeket, talán bátorításként szolgálhatnak Mark Dever szavai a The Gospel and Personal Evangelism [Az evangélium és a személyes evangelizálás] c. könyvéből:
Az evangelizálásra hívó parancs nem pusztán arról szól, hogy rábeszéljünk embereket a döntéshozatalra, hanem inkább arról, hogy hirdessük nekik az üdvösség jó hírét Krisztusban, felszólítsuk a megtérésre, és dicsőítsük Istent az újjászületésért és megtérésért. Nem akkor leszünk sikertelenek az evangelizálásban, ha hűségesen megosztjuk az evangéliumot másoknak, és nem térnek meg, hanem akkor, ha egyáltalán nem hirdetjük hűségesen az evangéliumot.