Az evangelizálás gyakori akadályai és azok elgördítése – 1. rész

(English translation: “Common Barriers To Evangelism & How to Overcome Them – Part 1”)

Az Úr Jézus utolsó szavai, amelyeket mennybemenetele előtt szólt, képezik az úgynevezett nagy küldetést: „Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”” [Mt 28:18-20].

Lukács pedig így adja vissza Jézus szavait: „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, ⁴⁷ és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. ⁴⁸ Ti vagytok erre a tanúk” [Lk 24:46-48].

Ugyanez a Lukács az Apostolok cselekedetei 1:8-ban tovább taglalja a nagy küldetést. Ezúttal azonban Jézus a Szentlélekről beszél, aki felhatalmaz minket az evangelizálásra: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”

Ha jelentőséget tulajdonítunk egyszerű emberi lények utolsó szavainak, mennyivel nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítanunk Jézus szavainak – aki a világegyetem Ura és Királya –, mielőtt elhagyta a földet! Nem fogalmaz Jézus kristálytisztán, amikor a világ evangelizálásának fontosságáról beszél? Mégis, milyen gyakran elbukunk a hűséges tanú szerepében! Milyen gyakran kell cipelnünk a bűntudatot ennek a parancsnak az elmulasztása miatt!

Ennek és a következő cikknek a során remélem, hogy a Szentlélek segít meglátnunk néhány gyakori, a hűséges evangelizálás útjában álló akadályt [hogy ne mondjam, bizonyos esetekben kifogást]. Azért imádkozom, hogy arra is indítson, hogy hagyatkozzunk rá ezeknek az akadályoknak a leküzdésében. Ily módon eleget tudunk tenni annak az elhívásnak, hogy Jézus Krisztus hűséges tanúi legyünk.

Mielőtt azonban megvizsgáljuk ezeket a gyakori akadályokat, nézzük meg, mi is az evangelizálás: Az evangelizálás a Jézus Krisztusról szóló jó hír szeretetteljes és hűséges hirdetése, mi szerint meghalt a bűneinkért és ismét feltámadt, hogy azok, aki megtérnek és egyedül benne bíznak, elnyerjék bűneik bocsánatát.

Észben tartva ezt a meghatározást, folytassuk az olvasást.

1. ATTÓL FÉLEK, HOGY MEGSÉRTEM AZ ILLETŐT, ÉS EMIATT TÖNKREMEGY A KAPCSOLATUNK.

Az evangélium üzenete bizony sértő azoknak, aki ellenségesen viseltetnek Istennel szemben. Nekünk azonban arra kell törekednünk, hogy szeretettel elmondjuk az igazságot, és ne féltsük a kapcsolatot. Végül is ez a kapcsolat Istentől van! Ezért vigyáznunk kell, hogy ne helyezzük az emberekkel való kapcsolatainkat az Istennel való kapcsolatunk fölé.

„Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám” [Mt 10:37].

2. LEHET, AZT MONDJÁK MAJD, HOGY FOGLALKOZZAM A MAGAM DOLGÁVAL.

A hívőnek az a dolga, hogy törődjön mások lelki állapotával. Gondoljunk csak bele, hol tartanánk, ha valaki más azt gondolta volna, hogy a mi lelki állapotunk nem az ő dolga!

Egy alkalommal, amikor Chicago utcáin sétált, D. L. Moody odalépett egy emberhez, egy teljesen idegenhez, és azt kérdezte: – Uram, ön keresztyén? – Foglalkozzon a maga dolgával! – volt a válasz. – Ez az én dolgom, uram! – vágta rá Moody.

„Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” [2Kor 5:20]

3. NEM TUDOM, HOL KEZDJEM.

Mindig indíthatunk a saját bizonyságtételünkkel, – amit Jézus tett értünk. Ezt parancsolta Jézus a gadarai megtisztult ördögi megszállottnak is.

„„Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.” Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.” [Lk 8:39]

A bizonyságtételünk személyes dolog, és senki sem veheti el tőlünk. És komoly hatása lehet, ha a Szentlélek is úgy akarja!

4. MÉG MINDIG ISMERKEDEM A BIBLIÁVAL. NEM TUDOM MINDEN KÉRDÉSRE A VÁLASZT, AMIT FELTEHETNEK MÁSOK.

A gadarai volt megszállott [Lk 8:26-39] nem sokat tudott a Bibliáról. Mégis, a megtérése után azonnal elkezdett bizonyságot tenni [Lk 8:39]. Sosem lesz mindenre válaszunk, amit egy hitetlen megkérdezhet. Ez azonban nem tántoríthat el a bizonyságtevéstől. Nem baj, ha azt mondjuk: „Nem tudom. De utánanézek, és visszatérünk rá.” Beszélj valakivel, aki segíteni tud a kérdésben, és térj vissza az illető kérdésére. És ha nem tudod meg a választ, azzal sincs semmi baj. „Nem tudom.” Az evangelizálás nem arról szól, hogy minden válasznak birtokában legyünk.

Hudson Taylor mesélt egy kínai lelkipásztorról, aki arra tanította a megtérteket, hogy az első adandó alkalommal tegyenek bizonyságot. Egyszer megkérdezett egy fiatal megtértet:
– Testvérem, mióta vagy hívő? – A férfi azt felelte, hogy három hónapja tért meg.
– És hány lelket nyertél meg a Megváltónak? – kérdezte Hudson.
– Ó, én még csak tanulófázisban vagyok – felelte a hívő. A pásztor, rosszallóan csóválva a fejét, és azt mondta:
– Fiatalember, az Úr azt nem várja el, hogy képzett igehirdető legyél, de azt igen, hogy hűséges tanú légy! Mondd csak, mikor kezd el a gyertya világítani? Amikor már félig leégett?
– Nem, hanem akkor rögtön, amikor meggyújtják – jött a válasz.
– Pontosan. Akkor hadd világítson a mi fényünk is azonnal. 

5. TÖBB KREATÍV MÓDSZERT KELL MÉG ELSAJÁTÍTANOM AZ EVANGELIZÁLÁSHOZ. AKKOR MAJD EVANGELIZÁLHATOK.

Igen, mindig van lehetőség tovább fejlődni az evangelizálás terén. Ha azonban nem vagyunk hűek azon a kevésen, amink már van, hűségesek leszünk-e akkor, ha több módszert ismerünk?

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” [Lk 16:10]

Noha a fenti vers közvetlen alkalmazása a pénzkezelésre vonatkozik, az alkalmazást átültethetjük az evangelizálásra is.

 6. AZT FOGJÁK HINNI, HOGY ŐRÜLT ÉS VALLÁSI FANATIKUS VAGYOK.

A keresztyének nem e világból valók, hanem egy másik világ polgárai. Ezért természetes, hogy e világ polgárai „más”-nak találják a hívőket. Ne feledjük, hogy a megtérésünk előtt mi is azt hittük, hogy a hívők őrültek!

„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” [1Kor 1:18]

„Mi bolondok vagyunk a Krisztusért…” [1Kor 4:10]

 7. AZ EVANGELIZÁLÁS A GYÜLEKEZET VEZETŐINEK A FELELŐSSÉGE.

Habár az is egy fajta evangelizálás, ha elhívunk hitetleneket egy istentiszteletre vagy evangelizációs alkalomra, az még nem helyettesíti a személyes bizonyságtételt. Az Úr minden követőjének azt parancsolja, hogy szájával hirdesse a jó hírt. Ezt a gyakorlatot követték a korai hívők is.

„Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.” [ApCsel 8:4]

8. NEM VAGYOK EXTTROVERTÁLT SZEMÉLYISÉG. TERMÉSZETEMNÉL FOGVA SZÉGYENLŐS VAGYOK, ÉS FÉLEK MÁSOKKAL BESZÉLNI.

Isten eltávolította a félelem lelkét, és erőt adott, hogy róla beszélhessünk.

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” [ApCsel 1:8]

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. ⁸ Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.” [2Tim 1:7-8] 

9. INKÁBB IMÁDKOZOM AZ ILLETŐÉRT, NEM PEDIG BESZÉLEK VELE.

Noha az imádság elengedhetetlen kelléke az evangelizálásnak, az Úr azt parancsolja, hogy nyissuk ki a szánkat, és beszéljünk róla másoknak.

„és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.” [Lk 24:47]

„„Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.” Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.” [Lk 8:39]

Szükséges, hogy a szánkkal beszéljünk az Úrnak az elveszettekről. Ezt hívják imádságnak. De ugyanúgy az elveszetteknek is beszélnünk kell az Úrról. Ez az evangelizálás. Egyik sem helyettesítheti a másikat.

 10. OLYAN MAKACSNAK TŰNNEK. KÉTLEM, HOGY ELFOGADNÁK AZ ÜZENETET.

Isten abban jeleskedik, hogy az evangélium hirdetése során összetöri a kemény szíveket, és lágy szívre cseréli le őket.

„ezért fölemellek benneteket, és elvetlek színem elől azzal a várossal együtt, amelyet nektek és őseiteknek adtam.” [Jer 23:39]

Vegyük Pál apostol példáját. Nemcsak ellenállt az evangéliumnak, hanem aktívan halálra is ítélt másokat a hitükért. Isten mégis megváltoztatta [1Tim 1:12-16; ApCsel 26:9-18]. Soha nem becsülhetjük alá Isten munkáját. Nekünk az a dolgunk, hogy hűségesen hirdessük az igazságot. Az eredmény Isten kezében van.

Itt láttuk tehát az evangelizálás tíz gyakori akadályát.

A következő posztban további akadályokat vizsgálunk meg. Közben pedig adjon az Úr erőt leküzdeni az akadályokat, és hirdessük az evangéliumot hűségesen!