A pokol: Mi róla az igazság és mivel jár együtt – 1. rész
(English Version: Hell – It’s Realities and Implications – Part 1)
A pokol nem egy népszerű téma, még a gyülekezetben sem, pedig fontos lenne, hiszen a Biblia sokat beszél róla. A kérdés nem az, hogy a téma kényelmetlenül érint-e vagy sem. A helyzet az, hogy kemény igazságokról van itt szó, amelyeket állandóan szem előtt kell tartanunk, a saját örök érdekünkben.
J.C. Ryle, egy istenfélő igehirdető egy korábbi évszázadból, ezt írta a pokolról: „Az az őr, aki hallgat, ha tüzet lát, gondatlanságban vétkes. Az az orvos, aki azt állítja, hogy felépülünk, miközben haldoklunk, egy hamis barát; és az a lelkész, aki prédikációiban elhallgatja a pokol tanát az emberek elől, nem egy hűséges és könyörületes személy.”
Mivel én hűséges és könyörületes igyekszem lenni, beszélni szeretnék a pokollal kapcsolatos négy igazságról és azok velejárójáról.
1. valóság: A pokol egy valós hely.
Ha valaki nem hisz a pokolban, attól még a pokol nem szűnik meg létezni. A pokol egy létező hely. Ha nem lenne az, ugyan miért óvna tőle annyira Jézus: nemcsak hogy figyelmeztet vele kapcsolatban, hanem meg is halt értünk, hogy ne jussunk oda. A Máté 10:28-ban Jézus így int: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” Nem sok értelme volna ezeknek a szavaknak, ha a pokol nem létezne. Ha hiszünk a mennyben, a pokolban is hinnünk kell. Isten szent és igazságos természete megköveteli, hogy a bűn elnyerje büntetését, akár a kereszten, akár egyénileg a pokolban.
Amikor meghalunk, azonnal két hely valamelyikére kerülünk. A hívő a mennybe jut. A hitetlen először a szenvedés helyére, egy hádésznek nevezett helyre kerül, majd az ítélet napján a pokolba vettetik. Ahogy a menny valós hely, úgy a pokol is.
2. valóság: A pokol az örök, tudatos kínszenvedés helye.
a) Egy örökkévaló hely. A Máté 25:46-ban Jézus azt mondta: „És ezek [t.i. a gonoszok] elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” Figyeljük meg, hogy a menny és a pokol egyaránt örök helyszínek, mivel ugyanaz a szó írja le mindkettőt. Nem mondhatjuk, hogy az „örök” szó végtelenségre utal a menny esetében, de ideiglenes helyre a pokol esetében.
b) A kínszenvedés helye. A poklot a tüzes kemence képe festi le. A Máté 3:12-ben Keresztelő János úgy beszél róla, mint „olthatatlan tűz”-ről. A Márk 9:3-ban Jézus azt mondta: „Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre”.
Néhány verssel lejjebb így folytatta: „És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, 48 ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el” (Mk 9:47-48).
Pál így írt a 2Thesszalonika 1:8-9-ben: „…bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. 9 Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától”. A Biblia utolsó könyve bemutatja, milyen vég vár azokra, akik elutasították az Úr Jézust: gyötrelem. „És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava.15 Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jel 20:14-15)
Mindezen versek úgy írják le a poklot, mint a gyötrelem helyét.
c) Olyan hely, ahol az emberek tudatosan szenvednek. A pokolban szintén lesznek érzéseink. Itt viszont csak fájdalmat fogunk érezni – állandó, soha nem szűnő fájdalmat. Enyhülés nélkül. Szünet nélkül. Jézus azt mondta a Máté 25:30-ban: „A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Figyeljük meg, milyen képeket használ Jézus az állandó szenvedés leírására: „ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás”. És ha ez nem lenne elég, még a sötétség helyének is nevezi, ami a teljes kétségbeesés jelképe.
Emellett Jézus elmesélte a gazdag ember és Lázár történetét (nem példázatát), bemutatván a gazdag tudatos szenvedését a hádészban. A Lukács 16:23-24-ben a gazdag ember rettenetes élményéről olvasunk: „Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24 Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.” A gazdag ember nyilvánvalóan tudatában volt a szenvedésének.
Noha a fájdalom mértéke egyénenként változó lesz (vagyis a gonoszabbak jobban fognak szenvedni), mindenki folyamatos fájdalomban fog részesülni. A puritán bibliamagyarázó, Matthew Henry ezeket a kijózanító szavakat írta: „Ha addig élne is valaki, mint Matuzsálem, és minden napot a legnagyobb gyönyörűségekben élne meg, amit a bűn ajánlani tud, egy óra kín és nyomorúság az elkövetkezendő időben messze felülmúlna mindent.” Más szóval, képzeljük el a legszörnyűbb fájdalmat, ami itt a földön érhet. Szorozzuk meg azt a fájdalmat ezerrel – nem is, inkább tízezerrel, vagy inkább egy millióval, és még az a fájdalom sem lesz mérhető ahhoz, amit a pokolban fogunk érezni egy örökkévalóságon át!
A fizikai kínokon kívül pedig ott lesznek a mentális kínok is, mivel az értelmünktől nem fogunk megválni a pokolban. Egy szerző így festette le a szellemi kínokat a pokolban:
„Isten irgalmát tükrözné, ha elvenné az ember értelmét a pokolban, de minden bizonnyal pont ez a pokol gyötrelme. Az irgalom egy másik korszakra vonatkozott, a múltra. Az embernek színlelt kedvesség és tettetett szépség nélkül kell együtt élnie magával. Elméje lesz a legnagyobb szenvedésnek kitéve, függetlenül attól, hogy milyen fájdalmak gyötrik a testét. Bizonyára erre utalhatnak a szavak: „férgük nem pusztul el”.
Folyton ott motoszkál a fejében az a vészes felismerés, hogy most örökre az marad, aki, és ezen nem tud változtatni, és ezért soha többé nem lehet része sem reményben, sem megkönnyebbülésben, sem örömben, sem szeretetben. Mindig csak gyűlöletre fog vágyni, és soha többé nem vágyhat szeretetre, még ha szeretné is azt az érzést, mert akkor gyűlölni fogja magát, amiért szeretetre vágyik, mivel annyira fogja gyűlölni Istent.”
Felvetődhet a kérdés: „Nem igazságtalan, hogy valakinek örökre szenvednie kelljen?” A probléma a következő: az ember még a pokolban sem fog megtérni bűneiből, mivel a megtérés lehetősége a halál pillanatában megszűnik. Tehát tovább fog lázadni, ami csak növeli a bűnlajstromát. Ezért fog örök szenvedésben élni.
3. valóság: A pokol az a hely, ahol a velejéig romlott emberek és a tisztességes emberek együtt lesznek.
Pál azt írta az 1Korinthus 6:9-10-ben: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, 10 sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” Pál felsorolja a bűnösök széles skáláját, akik nem örökölik Isten országát. A tolvajok, rágalmazók, szexuális erkölcstelenségben élők, iszákosok mind a pokol lakói lesznek. Más szóval, még az úgymond erkölcsös emberek is, mint a gazdag ifjú (Mt 19:16-22) együtt lesz majd a Hitlerekkel és Sztálinokkal!
Jézus maga mondta: „…tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak” (Mt 7:13). A pokol nemcsak a gonosz embereknek ad otthont, hanem Sátánnak és démonjainak is (Mt 25:41). Gondolkodjunk csak el ezen. Nem elég, hogy gonoszokkal leszünk együtt, hanem még Sátánnak és démonjainak a társaságát is el kell viselnünk egy örökkévalóságon át!
4. valóság: A pokol a reménytelenség helye.
A pokolban az emberek csak kétségbeesést éreznek. Semmi reményük nem lesz afelől, hogy mindez egyszer véget ér. Ezt olvassuk a Lukács 16:24-28-ban: „Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. 25 De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26 Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. 27 Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; 28 mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.”
Figyeljük meg, milyen sürgősen könyörög a gazdag ember Ábrahámnak, hogy a családja megmenekülhessen ettől a helytől. Miért? Mert tudja, hogy ha az ember egyszer oda kerül, onnan nincs kiút. Örök gyötrelem. A szabadulás reménye nélkül! Egy pillanatnyi öröm vagy megkönnyebbülés nélkül! Milyen szörnyű lehet! Ami azt illeti, olyan borzasztó, hogy még a démonok sem akarnak ott lenni. Ezért kérték Jézust arra, hogy küldje őket a disznókba, semmint a feneketlen mélységbe (Lk 8:28, 31).
Láttuk tehát a négy igazságot a pokolról: (1) A pokol egy valós hely; (2) az örök, tudatos szenvedés helye; (3) az a hely, ahol a velejéig romlott emberek és a tisztességes emberek együtt lesznek; és (4) a reménytelenség helye.
Habár nehéz dogmatikusan kijelenteni, hogy a pokolra vonatkozó leírások közül melyik szó szerinti és melyik jelképes, egy biztos: a pokol a szörnyű szenvedés helye, fizikailag és mentálisan egyaránt! Mit kezdjenek a hívők és hitetlenek ezekkel az igazságokkal? A válasz a sorozat második részében található.