A misszionáriussá lett terrorista
(English version: Terrorist Becomes A Missionary)
John Newton, a híres Az Úr irgalma végtelen c. dal szerzője már ifjúkora óta a tengereket járta. Matrózként a lázadók és gonosztevők életét élte. Rabszolgakereskedő hajókon dolgozva rabszolgákat ejtett foglyul, hogy eladja őket az Újvilágban az ültetvényekre. Később egy ilyen hajó kapitánya is lett. Egy sor eseményt követően, mely között szerepel egy fuldoklás miatti halál közeli élmény is, átadta életét Krisztusnak. Ezután korának nagyszerű prédikátora és egyházi vezetője lett. A történelem tele van a Newtonhoz hasonló emberekkel, akik bűnös életvitelt folytattak, de Krisztus megváltoztatta őket.
Egy példa azonban kimagaslik a többi közül. Az illető úgy utalt magára, mint aki első a bűnösök között [1Tim 1:15]. Sok keresztyént üldözött, és arra szavazott, hogy halállal büntessék őket. Bátran mondhatjuk, hogy napjainak legrettegettebb vallási terroristája volt. Mégis, Isten csodálatos irgalma révén misszionárius lett, hogy azt a hitet hirdesse, amelyet ki akart irtani! Az újszövetségi levelek több mint a fele az ő ihletett tollából származik. Az evangélium terjedésére gyakorolt hatása mind a mai napig felülmúlhatatlan. Bátran állíthatjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus után ő a leghíresebb keresztyén.
Hadd mutassam be nektek ezt a terroristát, akiből misszionárius lett: a tárzusi Sault, ismertebb nevén Pál apostolt. Életének vizsgálata során elsajátíthatunk néhány gyakorlati igazságot, ami hatással lehet az életünkre. De nézzük először a megtérése előtti éveket, amelyeket az Apostolok cselekedetei 22:3-11—ben a saját szavaival jellemez.
I. Korai évek és tanulmányok [ApCsel 22:3-4]
Pál Tárzus városában született, a mai Törökország területén. Pál korában Tárzus jelentős kikötő volt [ApCsel 21:39], amely egyeteméről és politikai státuszáról volt híres. Tárzus lakossága félmillió emberre rúgott, és különböző kultúrákból tevődött össze. Az adott körülmények között Pál görögül is megtanult a héber mellett. Ez a korán elsajátított tudás lehetővé tette, hogy később hatékonyan elérje a nem-zsidókat az evangéliummal.
Pál apja vallásos ember volt,—egy farizeus [ApCsel 23:6]. Anyjáról nincs információnk, de tudjuk, hogy volt egy lánytestvére is [ApCsel 23:16]. A Szentírásból nem derül ki, hogy volt-e felesége. Tekintettel Pál zsinagógai szerepére, némelyek azt állítják, hogy lehetett felesége, de mire Pál megtért, az asszony meghalt. Az 1Korinthus 7:8 értelmezhető úgy, hogy Pál özvegy volt. Erről a tényről azonban nem lehetünk meggyőződve.
Szakmáját tekintve Pál sátorkészítő volt, vagyis állatbőrből sátrakat készített, mely mesterséget talán az apjától tanult. Mivel Pál zsidó volt, de római polgár is [ApCsel 22:27-28], három tagú neve volt, hiszen a rómaiaknál az volt a szokás [pl. Gaius Julius Caesar]. Az első két név a családra utalt, az utolsó pedig az illető személyes neve volt. Pálnak nem ismerjük az első két nevét. Latinul Paulusnak hívták, amelyből a magyar Pál is származik. Ellenben minden zsidónak volt egy zsidó neve is. Pál zsidó neve Saul volt, talán Izrael első királya, Saul után, aki, Pálhoz hasonlóan a Benjámin törzséből származott [Róm 11:1].
Pál a judaizmust otthon, majd később Jeruzsálemben, a nagy zsidó tanító, Gamáliel vezetésével tanulmányozta. Saját megvallása szerint „zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam,… fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak.” [Gal 1:14] Pál számára a vallás állt minden középpontjában.
II. Az egyház üldözése [ApCsel 22:4-5a]
A Gamálielnél töltött korai éveket követően nem sok mindent tudunk Pálról. Amikor legközelebb találkozunk vele, az egyház üldözőjeként tűnik fel. Jelen volt István halálánál, az első keresztyénénél, aki Krisztus tanújaként halt meg [ApCsel 7:54-8:3]. Nemcsak tartotta azok ruháját, akik megkövezték Istvánt, hanem egyet is értett annak kivégzésével [ApCsel 8:1]. Pál nemcsak egy ártatlan bámészkodó volt, hanem szerves része volt István meggyilkolásában. Számára ez csak a kezdet volt azon elhatározásában, hogy kiirtja az összes hívőt.
Ettől a ponttól fogva Pált egy dolog hajtotta: „elpusztítani az egyházat” [ApCsel 8:3]. Az „elpusztítani” szót akkor használták, amikor egy vaddisznó tönkretett egy szőlőst, vagy egy vadállat széttépett egy másik állatot. Pál olyan kegyetlenséggel támadta a keresztyéneket, mint egy vadállat az áldozatát. Nem számított, hogy férfi volt az illető vagy nő [ApCsel 8:3]—egyformán üldöztetésnek voltak kitéve.
A veszélyes része ennek az, hogy Pál mindezt Isten nevében tette. Valójában Pál nem volt más, mint egy vallási terrorista! Több alkalommal is ő maga vallja meg, hogy üldözte az egyházat. Az Apostolok cselekedetei 26:10-11-ben így ír: „10…a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. 11 A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket.” Pál eltökélte, hogy eltörli a keresztyéneket a föld színéről. Jeruzsálemben és a környező városokban már mindenkit üldözött. Most ideje volt a távolabbi városokat is megtisztítani.
III. A damaszkuszi úton [ApCsel 22:5b-11]
Miután kapott egy levelet a zsidó vezetőktől, hogy fogja el a keresztyéneket, Pál elindult Damaszkuszba [ApCsel 22:5b]. Damaszkusz Szíriában van, 225 km-nyire Jeruzsálemtől. Abban a korban mintegy hét napos utat jelentett, és az emberek általában a hűvösebb reggeli vagy esti órákban utaztak, hogy elkerüljék a nap hevét. A tény, hogy Pál délben is utazott [ApCsel 22:6] arra utal, hogy mielőbb Damaszkuszba akart érni.
Pál így számol be az élményről: a városhoz közeledve, dél környékén, „6 hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égből. 7 A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 8 Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.” [ApCsel 22:6-8]
Képzeljük el azt a sokkot! Földre kényszerült, és maga az Úr Jézus Krisztus vonta kérdőre! Minden, amit István és a többi keresztyén mondott Jézus Krisztusról, igaz volt! Pál Isten ellen dolgozott! Útitársai látták a fényt, de a Krisztus hangját nem hallották [ApCsel 22:9]. A földre borulva Pál új teremtmény lett Krisztusban. Az üdvösséget alázat előzi meg! A megváltott szív első kiáltása pedig ez: „Mit tegyek, Uram?” [ApCsel 22:10a] Pál számára nem volt kérdés, hogy Jézus az élete urává legyen. Az volt az abszolút valóság! Végső soron hogy is lehetne hívő valaki, ha nem veti alá magát Jézus Krisztus akaratának? [Mk 8:34-38, Róm 10:9]
Mi volt Jézus válasza erre a kérdésre? „[M]enj Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit tenned kell” [ApCsel 22:10b]. Mivel Pál a fénytől megvakult, a társai vezették el Damaszkuszba [ApCsel 22:11]. Pál úgy szándékozott bemenni a városba, mint egy oroszlán a zsákmánya után. A valóságban azonban úgy vezették őt be, mint egy szelíd bárányt! Vak volt, de igazából most látott igazán. Végre megnyíltak lelki szemei. Ha Pál John Newton után élt volna, ezeket a felkavaró sorokat énekelte volna: „Egy bűnös szív ím éltet nyert, s egy vakból látó lett.”
Pál megtérése három igazsággal szolgál, amelyeket alkalmazhatunk.
1. SENKI SEM TÚL ROSSZ AHHOZ, HOGY ÜDVÖSSÉGET NYERJEN.
Az 1Timóteus 1:15-16-ban Pál azt mondja, hogy „első” volt a bűnösök között, de mégis irgalmat nyert, hogy „Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak.” Itt van ez az ember, aki olyan tevékenyen részt vett a Krisztus és követői elleni munkában, és mégis irgalmat nyert.
Szerinted te túl rossz vagy ahhoz, hogy üdvözülhess? Ne feledd, egy bűnös vagy bűn sem olyan rossz, hogy Jézus vére ne tudná elfedezni! Kiálts Jézushoz igazi megtéréssel és hittel, és Ő üdvösséget ad neked! Jézus maga ígérte: „aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.” [Jn 6:37].
Ha pedig elnyerted ezt az irgalmat, hirdesd az evangéliumot teljes bizonyossággal: Krisztus mindenféle bűnöst meg tud váltani. Talán úgy érzed valakiről, hogy többszöri felhívás után sem akar válaszolni az evangélium hívására. Drága barátom, ne add fel! Imádkozz szüntelen az üdvösségéért.
István még akkor sem adta fel, amikor éppen halálra kövezték. A korai egyházatya, Augusztinusz azt mondta, hogy az egyház sokkal tartozik Istvánnak, mivel elképzelhető, hogy az ő imádsága eredményezte Pál megtérését. Müller György, Isten egy korábbi kiváló embere, ötven éven keresztül imádkozott három barátjáért. Kettő éppen Müller halála előtt, egy pedig egy évvel a halála után tért meg. Soha ne mondj le a Biblia Istenéről, akinek van hatalma megváltani az embereket. Valóban, „Istennél minden lehetséges” [Mt 19:26].
2. A JÓ CSELEKEDETEK ÉS A KÜLSŐ ERKÖLCSÖSSÉG NEM TUD SENKIT ÜDVÖZÍTENI
Vallásos zsidó lévén Pál meg volt győződve, hogy vallásos cselekedetei és külső erkölcsössége elég ahhoz, hogy Isten elfogadja őt. Amikor azonban észhez tért, rájött, hogy Isten mércéje a tökéletességet és igazságosságot illetően soha nem érhető el emberi erőfeszítésből, mivel mindenki vétkezett a szent és tökéletes Isten ellen [Fil 3:3-9].
Ha a saját jó cselekedeteiben és külső erkölcsösségedben bízva akarsz a mennybe jutni, jó ha tudod: Isten mércéje 100% tökéletességet kíván, azaz nincs helye egyetlen bűnnek sem! Azt se feledd, hogy Isten szemében nemcsak a tett bűn, hanem már a gondolata is. Jézus világosan megmondta, hogy nemcsak a gyilkosság bűn, hanem az is, ha a szívünkben gyűlöljük az illetőt, mert az felér egy gyilkossággal [Mt 5:21-22]. Azt is világosan megmondta, hogy nemcsak a házasságtörés bűn, hanem az is, ha a szívünkben vágyakozunk valaki iránt, mert felér egy házasságtöréssel [Mt 5:27-28].
Amíg nem látod világosan ezeket az igazságokat, addig úgy tekintesz magadra, mint egy szeretetre, nem pedig gyűlöletre méltó személyre. Barátom, a jó cselekedetek nem az oka Isten elfogadásának. A jó cselekedetek sokkal inkább az eredménye Isten elfogadásának Jézus által.
3. NEM NYERHETED MEG AZ ISTENNEL VÍVOTT CSATÁT
Megtérése egy másik elmesélésekor Pál más szavakkal adja vissza, amit Jézustól hallott a damaszkuszi úton: „Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod” [ApCsel 26:14]. Az ösztöke egy hegyes bot volt, amellyel az öszvéreket akarták cselekvésre késztetni. Ha az öszvér makacskodott és hátrarúgott, a hegyes ösztöke sértette az öszvért. Az ösztöke ellen rugódozni tehát azt jelenti, hogy végső soron nem nyerhetünk Istennel szemben csatát. Isten világosan és meggyőzően megtanította Pálnak ezt az igazságot.
Ha te is harcolsz Isten ellen, végső soron te is veszíteni fogsz. Talán nem akarsz egyedül Krisztusra hagyatkozni az üdvösségért. Ezzel csak magadnak ártasz. Talán olyan hívő vagy, aki nem akarja alávetni magát Isten akaratának egy bizonyos területen. Lehet, hogy makacsul ragaszkodsz egy bűnhöz, vagy vonakodsz megtenni valami jót, amit Isten kér tőled. Bármi is legyen a helyzet, nem győzhetsz Istennel szemben. Ezzel magadnak ártasz, és nagy valószínűség szerint másoknak is. Ne harcolj tovább Isten ellen, és add meg magad az ösztökélésének.
Záró gondolatok.
A terroristából misszionárius lett. Az üldözőből prédikátor. Így működik Isten! Összetöri a kemény szíveket, és lágy, tanítható szívet ad helyettük, amely engedelmeskedni fog az akaratának. Ugyanaz a Pál, aki egykor keresztyéneket gyilkolt, később azt mondta: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” [Fil 1:21] Legyen ez a mi hozzáállásunk is!