A megváltozott élet—6. rész: Reményteljes örvendezés

(English version: “The Transformed Life – Rejoicing In Hope”)

Egy harmadik századi férfi a halálos ágyán ezeket az utolsó szavakat írta egy barátjának: „Ez egy rossz, hihetetlenül rossz világ. De felfedeztem egy csendes és szent népet, akik megtanultak egy titkot mindenek közepette. Ők rátaláltak egy örömre, mely ezerszer jobb a bűnös élet bármely gyönyörénél. Megvetik és üldözik őket, de nem bánják. A lelkük urai. Legyőzték a világot. Ők a keresztyének–és én egy vagyok közülük.”

E szavak szerint keresztyén az, akinek az öröme nem a világ örömeitől vagy nehézségeitől függ. Épp erről lesz szó ebben a bejegyzésben.

Az öröm témája hasznos és igen szükséges emlékeztető, mivel időről időre mindnyájan szembenézünk a csüggedés problémájával. Ha nem foglalkozunk vele, a csüggedés a tartós depresszió állapotába juttathat, ahol a bénultság, félelem és ködös agy érzete uralkodik el rajtunk. A depresszió közepette már csak a nap túlélése is külön harc. Amikor pedig a nap véget ér, az éjszaka egy újabb harcot indít. Az álmatlanság krónikussá válik. Amikor pedig elmúlik az éjszaka, és eljön a reggel, a körforgás elölről kezdődik.

Akár mély depresszióval, akár csüggedéssel nézünk szembe, a Róma 12:12 tartalmazza rá a gyógyírt. Egy igazi gyógyír, amely egy fillérbe se kerül. Íme: „A reménységben örvendezzetek.” Figyeljük meg, hogy Pál nemcsak azt mondja, hogy „örvendezzetek”, hanem azt, hogy a „reménységben örvendezzetek.” Azért van okunk az örömre, mert reménységünk van. A remény, definíció szerint olyasmire utal, amivel nem rendelkezünk a jelenben. Valami, amire várakozással tekintünk a jövőbe. Mi tehát ez a remény, amelyet Pál az öröm alapjának hív ebben a versben?

Szerintem arra az időre utal, amikor a hívők megtapasztalják a változás teljes és végső megnyilvánulásait–amit a Biblia megdicsőülésnek nevez, és amikor olyanokká leszünk, mint Krisztus. Szerintem erre gondolt Pál. Miért gondolom ezt? Mert Pál már említette korábban ezt a reményt a Róma 5:1-2-ben: „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. ² Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében.” Erről van szó tehát: abban reménykedünk, „hogy részesülünk az Isten dicsőségében.” A Krisztusba vetett hitünk miatt megigazultunk [vagyis igazak vagyunk Isten szemében]. Az Isten és köztünk dúló háború véget ért, ezért békességünk van Istennel. Ez az üdvösségünk első fázisa.

Következésképp örömmel tekinthetünk az üdvösség végső szakaszára, amelyben részesedni fogunk Isten dicsőségében, azaz teljesen olyanokká válunk, mint Krisztus. Pál világossá teszi ezt a Róma 8:30-ban: „Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” Habár még nem dicsőültünk meg, a „meg is dicsőítette” kifejezés múlt időben szerepel. Miért tette Pál múlt időbe? Mert abszolút bizonyosságról van szó! Amikor Jézus visszajövetelekor új testet kapunk, meg fogunk dicsőülni, vagyis olyanok leszünk, mint Krisztus [Róma 8:22-25]. Ennek az új testnek a reménysége az, amelyre Pál szerint örömmel kell előre tekintenünk.

A Róma 12:12-ben azt mondja, hogy ez a remény kell az örömünk forrása legyen. Azért örvendezünk reménységgel, mert tudjuk, mi vár ránk a jövőben: amikor a Krisztuséhoz hasonló új, medicsőült testet kapunk, hozzá leszünk hasonlóak. Ez a remény, hogy olyanok leszünk, mint Jézus, túláradó örömmel kell eltöltsön, mivel akkor nem lesz több bánat, több könny, sem több fájdalom, csak végtelen öröm, miközben Őt a neki kijáró imádattal imádjuk. Közben pedig, habár egy bűnnel sújtott testben élünk, arra vagyunk elhívva és felszólítva, hogy egy örömteli életet éljünk, még a nyomorúság közepette is. Pál azt mondta a 2Korinthus 6:10-ben, hogy ő és a többi apostol „szomorkodók, de mindig örvendezők.” Hogy lehet egyszerre a kettő?

Úgy, hogy megértjük, hogy a szomorúság része ennek a bűnnel sújtott világnak, amelyben élünk, ahogy Pál ezt később megerősíti a Róma 12:15-ben: „sírjatok a sírókkal.” Noha a bánat valóság, a jövő áldásaiban szintén bizonyosak lehetünk, és ez egy olthatatlan öröm érzését kell kiváltsa belőlünk. Ahogy telnek a napok, közelebb kerülünk ehhez a jövőbeli valósághoz, amikor Krisztus visszajövetelével a reménységünk valóra válik. Ez pedig örömmel kell eltöltsön. Ez Pál üzenete.

Az örvendezésre felszólító parancsot komolyan kell vennünk. Mivel arra vagyunk felszólítva, hogy örüljünk–ne a javainknak vagy helyzetünknek, hanem a Krisztus visszajövetelének reménységének, ennek elmulasztása bűn. Azt mondhatná valaki, hogy „Rengeteg örömem van. Nem vagyok depressziós.” Talán rád is igaz. De hadd kérdezzem meg: Mire alapozod az örömedet? Arra-e, hogy biztos és jól fizető állásod van? Arra-e, hogy jó kapcsolataid vannak, jó barátaid, jó egészségnek örvendesz, vastag a pénztárcád, és nincsenek gondjaid? Ha igen, meg kell értened, hogy ez nem az a fajta öröm, amelyről itt Pál beszél. A világi emberek is megtapasztalják az örömet, ha rendelkeznek a fenti dolgokkal. De ha megfosztod őket valamitől, az örömük is elszáll, és hamar csüggedni kezdenek.

Gondoljunk csak bele. Könnyen elveszíthetjük a munkánkat. Könnyen elveszíthetjük a pénzünket. A Példabeszédek 11:28 szerint „Elbukik, aki gazdagságában bízik.” Azok, akikben bízunk, csalódást okozhatnak, vagy éppen meghalhatnak. A Példabeszédek 11:7 jól összefoglalja ezt az igazságot: „Ha meghal a bűnös ember, odalesz a reménysége, és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is.” A testünk egyik napról a másikra felmondhatja a szolgálatot. A lista folytatódhat. Jelen pillanatban mi okozza neked a legfőbb örömet? Ha azt elveszik, akkor is örülni fogsz-e? Ezt a kérdést magadnak kell feltenned és megválaszolnod.

Hogyan tudjuk hát megtapasztalni ezt az örömet? Hadd kalauzoljalak végig ezen a folyamaton.

A Galata 5:22-23-ból kiderül, hogy az öröm a Lélek gyümölcsének egyik jellemzője. Az öröm tehát egy olyasvalami, amit a Szentlélek tud kimunkálni a szívünkben. Hogyan? A tőle kapott Biblia által. Egyszerű a kölcsönhatás. A Szentlélek örömet kelt a szívünkben, miközben mi alávetjük magunkat Isten szavának. Ennek az örömnek van egy emberi vonatkozása. El kell mélyülnünk, és főleg gyönyörködnünk kell Isten igéjében, és ezáltal a Szentlélek átformál, amibe beletartozik a szívbéli öröm kimunkálása is.

Minél több időt szánunk Isten igéjének átgondolására, befogadására és alkalmazására, annál nagyobb lesz az örömünk. Vagy jelen esetben, minél többet olvasunk Krisztus visszajöveteléről és a hozzá való hasonlóságról, annál jobban fogunk vágyni annak bekövetkeztére, annál jobban megerősödünk a reménységben, és annál több örömet fogunk megtapasztalni. S minél több örömben van részünk, annál türelmesebben vészeljük át a nyomorúság idejét. A Jeremiás 15:16 beszámol Jeremiás tapasztalatáról: „Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene.” Mutass nekem egy embert, aki igazán hiszi és tanulmányozza az igét, és hangsúlyozom, hogy tanulmányozza az igét a jövőre vonatkozóan, és aszerint él, és én mutatok neked egy embert, akit reménységéből kifolyólag nem csüggedés, hanem öröm jellemez.

Ennek a fordítottja is igaz: mutass egy embert, aki nem foglalkozik Istennek a jövőre vonatkozó ígéreteivel, és mutatok valakit, aki nem rendelkezik igazi bibliai örömmel, és akinek az élete a földi körülményektől függ. Ha jól mennek a dolgok, örülnek. Egy kis változás a kényelmükben, és máris csüggedni kezdenek. Ne legyünk ilyenek. Inkább keressük az igazi bibliai örömet, mely Isten irgalmából fakad [Róma 12:1], elhívén, örömmel fogadván és megélvén Istennek a jövőre vonatkozó ígéreteit. Ez azt igazolja, hogy a Lélek valóban formál minket, és elménk megújul Isten igéje által.