A megváltozott élet–2. rész: Elménk odaszánása Krisztusnak

(English version: “The Transformed Life – Offering Our Minds To Christ”)

Miután a Róma 12:1-ben Pál, Isten irgalmára hivatkozva, felszólította a hívőket, hogy szánják oda testüket élő áldozatként, a 12:2-ben most arra inti őket, hogy az elméjüket is szánják oda: „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Ha az elménket nem engedjük át Istennek, akkor a test, amely azt teszi, amit az elme szeretne, hogy tegyen, nem szánható oda szent és kedves áldozatként Istennek. Ezért biztatja Pál a hívőket, hogy adják át elméjüket is Krisztusnak, ha valódi átalakulást szeretnének. Az orvosi világban a doktorok azt mondják: „Az vagy, amit megeszel.” A szellemi világban a Biblia hasonlóképpen azt mondja: „Az vagy, amit gondolsz.” Pál tehát az elmét célozza meg, amely minden gondolat forrása, és azt mondja, hogy folyamatosan meg kell újítani. Csak ebben az esetben szánható oda a test Istennek tetsző áldozatként.

Lényegében ez a vers három részre bontható le: két parancsra, és annak következményére, ha ezeknek a parancsoknak engedelmeskedünk. Az első parancs egy tiltást fogalmaz meg: „ne igazodjatok e világhoz.” Arra fókuszál, hogy mit ne tegyünk. A második parancs egy felszólítás: „hanem változzatok meg értelmetek megújulásával.” Arra fókuszál, amit tennünk kell. Végül pedig ott áll a következménye annak, ha engedelmeskedünk e két parancsnak: „hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Nézzük meg ezeket a pontokat részletesebben.

1. parancs: „ne igazodjatok e világhoz”

Az igazodni szó eredetileg olyasmire utal, hogy valami hozzáigazodik vagy hozzáidomul egy formához. Akár a sütemény tésztája, amikor különböző formákba öntik, felveszi annak a tepsinek a mélyedésének a formáját, amelybe beleöntötték. A tepsi vagy forma határozza meg, hogy milyen alakú lesz a végtermék. Ugyanígy, ha hagyjuk, hogy a világ uralkodjon felettünk, akkor úgy fogunk élni, ahogy a világ diktálja, ezt akarja Pál üzenni. Egy J.B. Philips nevű ember valahogy így fogalmazta meg ennek a kifejezésnek a lényegét: „Ne engedd, hogy a világ beletuszkoljon a maga öntőformájába.”

A Biblia legalább négy okot ad arra, amiért nem igazodhatunk a világhoz.

1. ok: Azért nem igazodhatunk a világhoz, mert: a megtérésünk miatt lényegében nem tartozunk ehhez a világhoz.

 Jézus ezekkel a szavakkal imádkozott az Atyjához a János 17:16-ban: „Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.” Ellen kell hát állnunk annak a nyomásnak, hogy ehhez a világhoz igazodjunk, ugyanis nem tartozunk ebbe a világba.

2. ok: Azért nem igazodhatunk a világhoz, mert: Sátán ennek a világnak az istene.

A 2Korinthus 4:4 úgy írja le Sátánt, mint ennek a kornak [vagy világnak] az istenét. Jézus a János 14:30-ban a világ fejedelmének nevezi Sátánt. Az 1János 5:19 azt állítja, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van.” Ezért, ha a világ mintáihoz igazodunk, lényegében úgy élünk, mintha még mindig a Sátán uralma alatt állnánk, nem mintha megszabadultunk volna a hatalmától.

3. ok: Azért nem igazodhatunk a világhoz, mert: ez a világ el fog múlni.

Az 1János 2:17 azt mondja: „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” Pont ezért adta János korábban a 15. vers ben ezt az utasítást: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.” Ha olyan életvitelt folytatunk, amely e világhoz igazodik, akkor nem szeretjük igazán az Atyát. Ez pedig azt jelenti, hogy nem vagyunk igazán megtérve, és a világ többi emberével együtt elkárhozunk.

4. ok: Azért nem igazodhatunk a világhoz, mert: különben nem tehetünk bizonyságot.

Mivel mi vagyunk „a világ világossága” [Mt 5:14], Jézus arra hív, hogy legyünk a tanúi. Ha a világ szerint élünk, nincs bennünk világosság, amit megoszthatnánk. Ez pedig megsemmisíti azt a célt, amelyre Isten ebbe a sötét világba helyezett.

Ezen a négy okon keresztül láthatjuk, hogy miért hangsúlyozza Pál, hogy ha élő áldozatok szeretnénk lenni, folyamatosan ellen kell állnunk a nyomásnak, hogy a világhoz igazodjunk. De ez önmagában nem elég. Igent kell mondanunk Istennek, aki át akarja formálni az elménket, ami ennek a versnek a második parancsa. Valódi és tartós változás csak akkor áll be, ha az elménk is átformálódik.

2. parancs: „változzatok meg értelmetek megújulásával.”

Az elme megújításával járó változás nem olyasmi, amit önerőből elérhetünk. Ezt a Szentlélek végzi el bennünk, még ha nem is tesz rá utalást ez a vers. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk a „megváltozik” és „megújul” szavakat, ez az igazság nyilvánvalóvá válik.

Változzatok meg–ez az a görög szó, amelyből a magyar metamorfózis is származik. Arra a folyamatra utal, amely során egy hernyó pillangóvá, egy ebihal pedig békává változik. Az a gondolat áll mögötte, hogy megváltozik a forma. Az Újszövetség két másik helyen használja.

Első alkalommal a Máté 17:2-ben fordul elő, ahol ez a szó Jézus átváltozását írja le Péter, János és Jakab előtt a Megdicsőülés hegyén. A másik hely pedig a 2Korinthus 3:18, ahol azt olvassuk: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”

Itt látjuk, ahogy a Szentlélek fokozatosan megváltoztatja a hívőket, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlítsanak azáltal, hogy egyre többet gondolnak Krisztus dicsőségére.

megújulásával–ez a szó csak még egy helyen fordul elő az Újszövetségben, mégpedig a Titusz 3:5-ben: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által.” Figyeljük meg, hogy ki végzi az újjászülést és megújítást: a Szentlélek. Ő végzi mind az újjászülő, mind a megújító munkát. Figyelembe véve még a 12:2 görög nyelvtani felépítését, ahol a változás és megújuló szavak szenvedő alakban fordulnak elő [legyetek megváltoztatva azáltal, hogy az elmétek meg lesz újítva], nyugodtan állíthatjuk, hogy egyedül a Szentlélek képes megváltoztatni a gondolatainkat és végső soron a tetteinket.

Pál arra szólítja fel tehát a hívőket, hogy vessék alá magukat a Szentlélek munkájának, mellyel átformálja az értelmüket. Viszont létfontosságú megérteni ezt az igazságot: habár a Szentlélek végzi az átformáló munkát, nekünk is van szerepünk, mégpedig az, hogy engedjük. Hagynunk kell, hogy a Szentlélek átformálja az értelmünket. Nem fog formálni minket az akaratunk ellenére. Az emberi felelősség szintén megnyilvánul.

Ha szeretnénk élő áldozattá válni, vágynunk kell a gondolkodásunk megváltoztatására, ennek pedig úgy tehetünk eleget, hogy teljesen átadjuk az elménket az Úrnak. Azért kell az értelmünket megújítani, mert a megtéréskor az elme romlott állapotban volt [Ef 4:18]. A megtéréskor Isten elkezdi a megújító folyamatot. Ez az elme-megújító folyamat pedig egy életen át tartó folyamat, amely akkor fog kicsúcsosodni, amikor egy nap teljesen olyanok leszünk, mint Krisztus [1Jn 3:2, Fil 3:20-21]. Ezt az eseményt hívja a Biblia megdicsőülésnek [Róm 8:30].

Azt is fontos megérteni, hogy a Szentlélek által használt eszköz, amellyel véghezviszi az elmében a változást, az a Szentírás, amely feljegyzi Krisztus dicsőséges voltát. A Szentlélek tehát egy külső eszközt, a Szentírást használja az értelmünk megváltoztatására. Továbbá egy belső megvilágosító tevékenységet is végez bennünk, hogy megérthessük a Szentírást [1Kor 2:13-14]. Ez által képesek leszünk megérteni Krisztus dicsőséges voltát.

A Biblia igazságai adnak üdvösséget, és a Biblia igazságai szentelnek meg folyamatosan. Maga Jézus is azt kérte az Atyától: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság” [Jn 17:17]. Hacsak nem engedjük, hogy Isten igéjének a tanulmányozása révén a Szentírás uralja a gondolatainkat, és nem imádkozunk, hogy Isten segítsen az igazságokat gyakorlatba ültetni, az elme nem fog megváltozni.

Nagyon sok hívő csak minimális változáson esik át. Ennek az az oka, hogy az elméjüket átengedik a világnak és mindannak, amit a világ nyújtani tud. Gyakorlatilag, ha egymás mellé helyezed őket egy hitetlennel, nehéz lenne megállapítani az életvitelük, vágyaik és beszédük alapján, hogy melyik másik. Ezért kell a hívőknek tudatosan elkötelezniük magukat a lelki diszciplínák iránt, mint például a bibliaolvasás, imádkozás, közösség, szolgálat, evangelizálás és bibliamagyarázók könyveinek az olvasása. Ily módon egy jelentősebb lelki változást tapasztalhatnak meg.

Ne feledjük, hogy a lelki növekedés nem következik be automatikusan. A szentség nem véletlenül áll be. A testi növekedés nem jelent lelki növekedést. Lelki növekedésre csak akkor kerül sor, ha a hívő naponta átadja elméjét a megfelelő lelki diszciplínáknak. Nem hagyhatjuk, hogy a világ és a világi gondolkodás uralja az életünket, miközben próbálunk lelki diszciplínákat gyakorolni, azt remélve, hogy kiegyenlítik egymást, és végső soron lelkileg megerősödünk.

Nem élhetünk csipszen és fánkon, miközben egészségesen kívánunk táplálkozni! Ami nem válik be a testnek, nem válik be a léleknek sem! Sokan próbálkoznak, feleslegesen, egyensúlyt tartani aközött, hogy igent mondanak a Szentléleknek és igent mondanak a világnak. A Biblia „parázna” személyeknek nevezi őket [Jak 4:4]. Ha úgy mondunk igent a Szentléleknek, hogy nem mondunk nemet a világnak, az csak temérdek frusztrációhoz vezet.

Ezért mától fogva el kell határoznunk, hogy istenfélelemben fogjuk képezni magunkat, alávetve az elménket a Szentlélek átformáló munkájának. Folyamatosan alkalmaznunk kell a Filippi 4:8-at: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” Valamennyien a gondolataink termékei vagyunk! Fontos, hogy az elménket a megfelelő gondolatokkal töltsük meg.

Sokan vannak viszont, akik külsőleg nem követnek el gonoszságokat, de bátran vétkeznek a gondolataikban: testi vágyak, gyűlölet, rosszakarás, kapzsiság, világi siker és hatalom, irigység, stb. területeken. Ha azt hisszük, hogy amíg nem feltétlenül ültetjük gyakorlatba a gondolatainkat, nem nagy ügy gondolkodni felettük, akkor becsapjuk magunkat. Ne feledjük, hogy Isten a gondolatainkat ugyanúgy megítéli, és az élő áldozati létbe a tiszta elme is beletartozik. Ráadásul mindig fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb megvalósítjuk a gondolatainkat. Az vagyunk, amit gondolunk.

Ezért a hangsúly itt azon van, hogy adjuk át az értelmünket a Szentlélek folyamatos formáló és megújító munkájának. Az eredmény? A vers harmadik része világossá teszi.

 Az első és második parancsnak való engedelmesség folyománya: „hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

A „megítélhessétek”-nek fordított szót arra a folyamatra használták, amikor egy fémet megvizsgáltak, hogy mekkora az értéke. Pál itt gyakorlatilag ezt mondja: amikor átadjuk elménket Istennek, hogy az igazsága révén átformálja azt, képesek leszünk megállapítani, hogy mi „az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” az életünkre nézve. Itt az Isten akaratába egyaránt beletartozik Istennek a Szentírásban világosan kijelentett akaratának és a mindennapi dolgokra vonatkozó akaratának a jobb megértése.

A futtában végzett igeolvasás, igen ritka meditálás egy-egy vers vagy szakasz felett és néhány percnyi imádkozás, miközben a test fáradt és a szem már félig csukva, nem lesz elég az elme megújulásához. Ha vétkesek vagyunk ebben az életformában, meg kell térnünk belőle. Kérjük Istent, hogy vésse belénk annak fontosságát, hogy időt szánjunk a megfelelő igeolvasásra és imádkozásra. Soha nem az idő hiányával van baj. Amit fontosnak tartunk, arra mindig tudunk időt szakítani. Van valami fontosabb, mint hagyni a Szentléleknek, hogy átformálja az elménket?

Az emberek gyakran fürkészik Isten akaratát az életükre nézve, miközben megtagadják testük és elméjük felajánlását élő áldozatként. Miért vezetné Isten az embereket hétköznapjaikban, ha szemmel láthatóan megtagadják az engedelmességet a világosan kijelentett parancsolatainak? Ha tehát szeretnénk megismerni Isten akaratát az életünkben, fontos napi 24 órában odaszánni a testünket és értelmünket neki. De nemcsak ebben az esetben. Ez az egyetlen módja annak is, hogy neki tetsző módon imádjuk Őt. Ha pedig megízleltük jóságát és irgalmát, különösen a kereszten kifejezett irgalmát, akkor ez a legjobb és egyetlen válasz, amit adhatunk. A kereszt az a hely ugyanis, ahol Isten Fia elhordozta a büntetést a bűneinkért, hogy megmenekülhessünk a pokoltól, és megtapasztalhassuk az örök életet vele a mennyben.