A megváltozott élet—12. rész: Örülj az örülőkkel

(English version: “The Transformed Life – Rejoice With Those Who Rejoice”)

A Róma 12:15-ben ezt a parancsot olvassuk: „Örüljetek az örülőkkel.” Ez azt jelenti, hogy olyan őszintén együtt kell tudnunk örülni azokkal a hívőkkel, akik megtapasztalják Isten áldását az életünkben, mintha mi magunk élnénk át azokat az áldásokat. Nemcsak külsőleg kell tettetni magunkat, hanem őszinte, igaz örömet kell éreznünk a szívünk mélyén. Ezt jelenti az igazi közösség megélése.

Noha a felszínen könnyűnek tűnhet együtt örülni az örülőkkel, gyakran nehéznek bizonyul ezt következetesen gyakorolni. Ami azt illeti, néha könnyebb együtt sírni a sírókkal, mint örülni az örülőkkel. Mi ennek az oka? Az elsődleges ok az irigység vagy féltékenység. Még hívők között is, az irigység az első számú akadály ennek a parancsnak a megtartásában.

Gyakran azért nem tudunk másokkal örülni, mert olyasmit kaptak, ami nekünk nincs, vagy amit mi is szeretnénk, vagy pont azért, mert megkapják azt, ami nekünk is van. Ettől olyan közönségesnek érezzük magunkat. Sok hívő ahhoz a személyhez hasonlít, aki egy nap hihetetlenül szomorúnak látszott. Egy közeli ismerőse azt mondta: „Vagy történt vele valami rossz, vagy történt valami jó valaki mással.”

Az irigység számos módon megmutatkozhat.

• Lehet ez egy egyedülálló személy, akinek nehezére esik örülni, amikor mások körülötte megházasodnak. Egy korosodó egyedülálló azt mondta: „Belefáradtam abba, hogy folyton a barátaim esküvőjén vegyek részt, olykor ráadásul koszorúslányként. Nem bírok ki még egy esküvőt, hacsak nem az enyém lesz!”
• Lehet ez egy meddő feleség, aki nem tud teherbe esni. Ezért nem tud örülni más nők terhességének vagy szülésének.
• Lehet egy anya vagy apa, aki a saját gyerekeit mások gyerekeihez hasonlítja. „Az én gyermekem miért nem olyan okos, mint a többi? Hogyan örülhetnék, amikor más gyermekek olyan sikeresek, miközben az enyémek csak hétköznapiak?”
• Lehet ez valaki iránt, aki egyre halmozza a sikereket a munkahelyén vagy a vállalkozásában, miközben te stagnálsz. „Keményen dolgozom. Őszinte vagyok. Mégsem ismernek el. Az előreléptetést, amelyre annyira számítottam, egy alattam levő személy kapta meg. Hogyan is örülhetnék?”—gondolod.
• Lehet valaki házának a mérete miatt. „Mindenkinek nagyobb háza van, én pedig még mindig egy galambdúcban lakom. Hogyan örülhetnék az áldásaiknak?”
• Lehet ez egy olyan alkalom miatt, amikor egy csapattag kapja az összes dicsőséget, miközben senki sem veszi észre a te teljesítményedet, és emiatt képtelen vagy örülni.
• De akár egy gyülekezeti ház mérete is lehet az ok. Elképzelhetetlen lehet, de még a szolgálóknak is nehezükre esik örülni, amikor más szolgálatoknak jól megy. „Hogyan örülhetnék, amikor más gyülekezetek növekednek, miközben az enyém nemcsak nem növekszik, hanem fogy?” Erwin Lutzer, a Moody gyülekezet pásztora találóan foglalta össze ezt az érzést: „Mindig úgy tűnik, hogy Isten áldó keze nem a megfelelő vezetőt érintette meg!”

A lista folytatódhatna. De mint látjuk, az irigység valós probléma. Gyökerestül kiirtja az örömet. Kívül felvehet egy mosolyt, és úgy tehet, mintha együtt örülne másokkal, de belül irigységet érez. Ez a fajta magatartás pedig megakadályozza, hogy őszintén, szívből örülni tudjunk másoknak. De előbb-utóbb az irigység érzése a külső cselekedetekben is meg fogy nyilvánulni. Egyre nehezebb lesz szeretni a másikat, aki megkapja azt, amit mi nem. Ez pedig ellenérzést vált ki irántuk, és még szóbeli vagy tettleges bántalmazásra is késztethet!

A Biblia tele van ilyen példákkal. Saul, aki képtelen volt örülni Dávid sikerének, megrágalmazta, és végül megpróbálta megölni. A farizeusok nem tudtak örülni annak, hogy a tömegek Jézust követik, ezért megrágalmazták, és végül megölték. Nem csoda, hogy a Példabeszédek 27:4-ben ez áll: „Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben? A lényeg az, hogy jobb egy dühös személlyel kerülni szembe, semmint egy féltékeny emberrel!”

Két boltos keserű riválissá vált. Boltjaik egymással szemben álltak az utca két oldalán, és minden nap a másik bolt forgalmát figyelték. Ha az egyikhez betért egy vevő, győzedelmes mosollyal tekintett a riválisára.

Egy éjjel álomban egy angyal jelent meg egyiküknek, és azt mondta: „Bármit megadok, amit kérsz, de bármit kérsz, a vetélytársadnak kétszer annyit adok. Szeretnél gazdag lenni? Lehetsz nagyon gazdag, de akkor ő kétszer olyan gazdag lesz. Szeretnél hosszú, egészséges életet élni? Ezt is lehet, de az ő élete hosszabb és egészségesebb lesz. Mit szeretnél hát?”

Az ember összeráncolta a szemöldökét egy pillanatra, majd azt mondta: „Íme a kívánságom: Vakuljak meg a fél szememre!”

Ez az irigység ereje! Ki állhatna vele szembe? Itt van például József, aki nem állhatott szembe a testvérei irigységével, akik végül is eladták [1Móz 37:12-36].

Azt is meg kell értenünk, hogy az irigység olyan hatalmas bűn, amely képes mások megbántásán túlmenően Istent is megbántani. Hogyhogy? Ha az irigységet szabadjára engedjük, előbb-utóbb Istenre is neheztelni fogunk, amiért másoknak adja áldásait, és nem nekünk. „Istenem, olyan hűséges voltam, és sokkal tovább vártam. Mégis megfeledkeztél rólam. Nem vagy igazságos.” Könnyen ilyen lehet a hozzáállásunk. Jusson eszedbe az idősebb testvér az ún. tékozló fiú példázatából [Lk 15:29-30]. Ha nem is fejezzük ki szóban, gondolatban arra juthatunk, hogy Isten útjai valahogy nem stimmelnek. Ez a fajta mentalitás pedig elszomorítja Istent.

Ha tehát szeretnénk a Bibliának megfelelően örülni, foglalkoznunk kell az irigység bűnével, ami megakadályoz abban, hogy örülni tudjunk az örülőkkel. Hogyan?  Két dolgot szeretnék az állandó figyelmedbe ajánlani.

1. Ne feledd, hogy Isten szuverén.

Isten szuverenitása azt jelenti, hogy Isten azt tesz, amit akar, amit jónak lát, és ami megegyezik a jellemével. Egyik emberrel nem ugyanaz a terve, mint a másikkal. Ha valaki mást részesít egy bizonyos áldásban, miközben tőlünk visszatartja azt, az segíthet nekünk arra figyelnünk, hogy jobban megelégedjünk Istennel, mint a konkrét áldásaival. Ne feledjük, hogy Ő a Teremtő, és mi a teremtmények. A fazék soha nem kérdőjelezheti meg a Fazekas dolgait!

Jó példa erre Keresztelő János, aki nem irigykedett, amikor az emberek elfordultak tőle, és Jézust követték, hanem azt mondta: „Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki” [Jn 3:27]! Örült, mert elfogadta ezt Isten terveként.

Szóval ha észben tartjuk, hogy Isten szuverén, nem fogunk irigykedni másokra, amikor áldásban részesülnek, hanem őszintén együtt tudunk örülni velük.

2. Ne felejts el mindenkor hálát adni.

Az 1Thesszalonika 5:18 azt mondja: „mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” Ha mindenkor túlcsordul bennünk a hála azért, amink van, nem igazán fog számítani, hogy mink nincs. És ha ilyen lelkületünk van, nem fogunk beszállni ebbe az összehasonlítgatós játékba, hanem őszintén örülni fogunk mások áldásainak, még akkor is, ha a mi vágyaink nem teljesülnek.

Egy Robert Strand nevű szerző ezt írta „The Power of Thanksgiving” [Evergreen Press, 2001; A háládatosságban rejlő erő] c. könyvében:

„Afrikában vagy egy csodagyümölcs nevű bogyó.  Azért hívják így, mert úgy befolyásolja az ember ízlelőbimbóit, hogy akármit is eszik utána, édesnek fogja érezni.

A hálaadás a keresztyénség csodagyümölcse. Amikor a szívünk tele van hálával, semmi nem fog ízetlennek tűnni, amivel szembe kerülünk. Akiknek az életét háládatosság jellemzi, egy összehasonlíthatatlan édes életet élhetnek.”

A háládatosság kiirtja a zúgolódást és elégedetlenséget. Ha naponta számba vesszük áldásainkat, és folyamatosan hálát adunk Istennek azokért az áldásokért, amiket igazából meg sem érdemlünk, akkor nem fogunk annyira arra figyelni, amink nincs. Annak fogunk örülni, amink igenis van. Ez a fajta hozzáállás pedig megóv attól, hogy irigykedni kezdjünk, amikor mások áldásban részesülnek, és felszabadít arra, hogy velük együtt tudjunk örülni!

Két gyógymód van tehát az irigységre: folyamatosan észben tartani, hogy Isten szuverén, és mindenkor hálát  adni.

Figyelmeztetés.

Szeretnék viszont megjegyezni valamit ezzel a paranccsal kapcsolatban, hogy örüljünk az örülőkkel. Konkrétan arra vonatkozik, hogy használjuk a józan ítélőképességünket, amikor örülünk. Vagyis ne csak vakon örüljünk együtt másokkal. Vigyázzunk, hogy csak olyasminek örüljünk, amit a Biblia megenged, nem pedig tilt.

Az 1Korinthus 13:6-ban azt olvassuk: a szeretet „[n]em örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.” Más szóval, a mások iránti szeretet nem vakíthat el a Szentírás igazságaival szemben. Ez azt jelenti, hogy nem örülhetünk együtt valakivel, ha az illető olyan ún. áldásnak örül, amelyik ellentmond a Szentírásnak. Aminek örülünk, az felfedi a szívünk valódi állapotát is. Ha szeretjük az Urat és az igazságát, akkor nem örülhetünk semminek, ami Őt elszomorítja. Ám ha valami összhangban van a Szentírással, minden okunk megvan az örömre.

Mielőtt befejezném, hadd mondjam el, mi motiválhat leginkább, hogy együtt örüljünk az örülőkkel. Ez: Maga Isten is együtt örül másokkal. Ez pedig arra kell késztessen, hogy mi is örüljünk azokkal, akik örülnek. Ahhoz, hogy egyre jobban Jézusra hasonlítsunk, észben kell tartanunk ezt az igazságot: Isten olyan Isten, aki együtt örül másokkal. Jézus, aki azért jött, hogy megismertesse és felfedje Istent előttünk, három példázatban mondja ki ezt az igazságot: az elveszett érme, az elveszett bárány és az elveszett fiú példázatában [Lk 15]. A Lukács 15:10 ezt mondja: „…így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”  Ki van az angyalok jelenlétében? Isten! Együtt örül az angyalokkal illetve a bűnössel, aki megtapasztalja a megváltást. Ez Isten szívügye: együtt örülni a bűnössel, aki megtapasztalja a megbocsátás örömét.

Isten elutasítja a Jónáséhoz hasonló magatartást, aki nem tudott örülni vele, amikor a ninivéiek megtértek [Jón 4:1], mivel haragudott rájuk. Arra hívattunk, hogy örüljünk az örülőkkel minden irigykedés vagy neheztelés nélkül. Ha nem engedelmeskedünk ennek a parancsnak, az bűn! Ezért kérjük az Urat, segítsen gyakorlatba ültetni ezt a parancsot, ahogy egyre jobban Jézus hasonlatosságára formálódhassunk.

Kedves Olvasó! Ha még nem tapasztaltad meg a bűneid bocsánatának örömét, akkor még ma fordulj el a bűneidtől. Fordulj Krisztushoz, aki megfizette a bűneid árát a kereszten, és feltámadt. Ő mindenkinek örül, akinek megbocsájthat, akármennyire is elszúrták. Ha hozzá jössz, nemcsak örömet tapasztalsz, hanem Isten és a mennyei seregek is együtt örülnek veled! A többi hívő, aki ismer, szintén veled együtt fog örülni. Gyere hát Jézushoz! Ha pedig más parancsolatoknak is engedelmeskedned kell valamilyen téren, mint például a keresztség parancsának, késedelem nélkül tedd meg [Zsolt 119:60]. Örömmel tölti majd el a te szívedet és Isten szívét is. A többi hívő pedig veled együtt fog örülni.