A megváltozott élet—10. rész: Törekedj vendégszeretetre
(English version: “The Transformed Life – Pursue Hospitality”)
A Róma 12:13 második része arra szólít fel, hogy „gyakoroljátok a vendégszeretetet.” A vendégszeretet két görög szóból tevődik össze: idegen és szeretet. Együtt pedig azt jelenti: szeretetet tanúsítani az idegenek iránt. A „gyakoroljátok” szó pontosabb fordítása így hangzana: buzgón kövessétek. A teljes kifejezés együttesen tehát azt a gondolatot hordozza, hogy buzgólkodjunk az idegenek iránti szeretet kimutatásában. Pál szerint ez része kell legyen annak a keresztyén életnek, amelyet a Lélek egyre inkább Krisztus hasonlatosságára formál.
Számos példát látunk erre a Szentírásban. Ábrahám behívta sátrába az emberi formát öltött angyalokat, és megvendégelte őket [1Móz 18:1-8]. Lót ugyanezt tette [1Móz 19:1-11]. Jób ezekkel a szavakkal védte integritását a barátai előtt: „Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az utas előtt” [Jób 31:32].
Mint látjuk, Isten a vendégszeretet gyakorlását már az Ószövetségben megparancsolta, amikor a népe készült bemenni az ígéret földjére: „Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén” [5Móz 10:19]. Miért? Mert Isten maga is „szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki” [5Móz 10:18].
Az Újszövetséghez érve azt tapasztaljuk, hogy a vendégszeretetre vonatkozó parancs nem sokat változott. Az idegenek és külföldiek iránt szeretetet és törődést kell tanúsítanunk. Ami azt illeti, Isten olyan komolyan veszi ezt, hogy ahhoz, hogy valaki lelkipásztor vagy gyülekezeti elöljáró lehessen, az illető jellemvonásai között ott kell szerepeljen a vendégszeretet: „Szükséges tehát, hogy a püspök legyen…vendégszerető…” [1Tim 3:2, vö. Tit 1:8]. Más szóval Isten azt szeretné, hogy már felső szinten elkezdődjön ez a tulajdonság.
Még az özvegyek is csak akkor kerülhettek fel a támogatottak listájára, ha többek közt vendégszeretők voltak: „…ha vendégszerető volt, ha a szentek lábát megmosta, ha nyomorultakon segített, ha mindenféle jó cselekedetre kész volt” [1Tim 5:10]. A Zsidókhoz írt levél szerzője minden hívőnek azt parancsolja, hogy legyen vendégszerető, még az idegenekkel szemben is: „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek—tudtukon kívül—angyalokat vendégeltek meg” [Zsid 13:2].
Az 1Péter 4:9-ben a vendégszeretetre hívó parancs túlmutat az idegeneken, és magában foglalja a hívő ismerőseinket is: „Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül.” Különösen Péter korában ez még kockázatos is lehetett. Az üldöztetés felerősödésével azok, akik megnyitották otthonukat más hívők előtt, veszélynek tették ki magukat. Mégis, az a parancs, hogy legyünk vendégszeretők, mégpedig „zúgolódás nélkül.” A vendégszeretet gyakorlásakor nincs helye a panaszkodásnak vagy morgolódásnak.
Amikor vendégeik érkeztek, és evés előtt imádkozni akartak, az anya megkérte a kislányát, hogy imádkozzon. Látván a lány habozását, azt mondta neki: „Ne légy szégyenlős. Csak mondd azt, amit én mondtam ebédkor.” A kislány rögtön imádkozni kezdett: „Uram, miért kellett ezeknek az embereknek idejönniük?”
A gyerekek gyorsan tanulnak, nemde? Isten azt szeretné, hogy örömteli szívvel fogadjuk vendégeinket.
A lényeg ez: A vendégszeretet nemcsak egyes hívők ajándéka. Egy parancs minden hívő számára, amit egész életükben aktívan keresniük és gyakorolniuk kell. Az Újszövetség elég világossá teszi, hogy ha valaki Krisztus követőjének vallja magát, folyamatosan gyakorolnia kell a vendégszeretetet. A korai egyház ezt igen komolyan vette. Az első század végére elterjedt a hívők között, hogy megnyissák otthonaikat az utazó misszionáriusok előtt, és támogassák munkájukat. János apostol ezekkel a szavakkal dicséri a hívőket: „5 Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, 6 akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt: jól teszed, ha ezeket az Istenhez méltóan engeded útnak, 7 mert azért a névért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól. 8 Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban” [3Jn 1:5-8].
A vendégszeretet azonban rejt magában némi veszélyt. Nem szabad annyira elragadtatnunk magunkat, hogy bárkivel közösséget vállaljunk az otthonunkban. A Biblia világosan tartózkodásra int bizonyos fajta emberekkel szemben. Két fajta jut eszembe. Az egyik csoport a hamis tanítók [2Jn 1:7-11, Tit 3:10-11, 2Tim 3:5], a másik pedig a megátalkodott, meg nem térő hitvalló keresztyének [1Kor 5:11]. Miközben az a parancs, hogy legyünk vendégszeretők, józan ítélőképességet kell használnunk a parancs megtartásához.
Ennek a rövid összefoglalónak a láttán arról, amit a Biblia tanít a vendégszeretetről, nézzük meg, hogyan tehetünk eleget ennek a parancsnak, és vizsgáljuk meg két aspektusát.
1. Miért nem vendégszerető oly sok hívő, és
2. Hogyan válhatnak a hívők vendégszeretőbbé.
1. Miért nem vendégszerető oly sok hívő?
Íme öt ok:
1. Felemás igájú otthon. Ebben az esetben tedd meg, amit tőled telik az otthonodon kívül. Kérd Istent, hogy mutassa meg, hogyan lehetnél áldássá mások számára anélkül, hogy meg kellene hívnod őket az otthonodba. Menjetek el egy kávézóba, és tudakozd meg, hogyan szolgálhatnál feléjük. Találkozz velük ott, ahol lehet, és gondoskodj a szükségleteikről.
2. Félelem. Némelyek természetükből kifolyólag ódzkodnak attól, hogy beengedjenek másokat az otthonukba. Lehet, hogy konkrétan félnek, vagy csak szégyenlősek. Természetüknél fogva introvertáltak. Ha te is ilyen vagy, kérd Istent, hogy segítsen ezeket a dolgokat leküzdeni. Ha elkezdesz találkozni emberekkel, és megnyitják a szívüket előtted, nagyszerű élmény lesz kimutatni irántuk Krisztus szeretetét.
3. Büszkeség. Némelyeknek annyira fontos, hogy hogy néz ki a lakásuk, és mit gondolnak róla a vendégek ez alapján, hogy inkább nem is fogadnak vendégeket. Igazából nem a ház méretével van baj, habár gyakran azt hozzák fel kifogásként. Az igazi ok a büszkeség. Túlságosan azzal vagyunk elfoglalva, hogy mit fognak rólam gondolni az otthonom mérete vagy kinézete alapján. Ez a baj!
Különbség van a szórakoztatás és a vendégszeretet között. A büszkeség szórakoztatni akar, az alázat pedig vendégül látni. Az alábbi különbségtétel a vendégszeretet és a szórakoztatás között Karen Mains Open Heart, Open Home c. írásából származik [Elgin, Ill.: Cook, 1976]:
A szórakoztatás azt mondja: Le akarlak nyűgözni az otthonommal, a válogatott dekorációmmal, a főztömmel. A vendégszeretet, amely szolgálni szeretne, azt mondja: Ez az otthon a Mesterem ajándéka. Arra használom, amire Ő szeretné. A vendégszeretet célja a szolgálás.
A szórakoztatás a dolgokat az emberek fölé helyezi. „Mihelyst befejezem a házat, berendezem a nappalit és kitakarítok, elkezdek meghívni embereket.” A vendégszeretet az embereket helyezi előtérbe. „Ha nincs bútorzat, a földön fogunk enni.” „Még nincs kicicomázva a ház, de ti csak gyertek.” „A ház kész kupleráj, de barátok vagytok, gyertek el hozzánk.”
A szórakoztatás finoman azt sugallja: „Ez az én otthonom, a személyiségem kifejeződése. Nézzétek és ámuljatok!” A vendégszeretet azt suttogja: „Ami az enyém, az a tiéd.”
4. Előítélet. Csak a magamfajtákat fogom meghívni. Ez egy másik gyakori ok. Mélyen belül rasszisták vagyunk. A Biblia elítéli ezt a magatartást. Olvasd el az 5Mózes 10:18-20-at. Az Úr félelme arra kell késztessen, hogy szeressük az idegeneket, és lássuk őket szívesen. Isten gyűlöli a rasszista magatartást, és le kell küzdenünk az effajta gondolkodást. Szeretnünk kell, imádkozni, és jót tenni még az ellenségeinkkel is.
5. Lustaság. Végül, de semmiképp sem utolsósorban, a lustaság. Egyszerűen utáljuk a sok munkát, ami a vendégszeretettel jár. „Már így is elég elfoglalt vagyok a munkámmal. Szükségem van egy kis időre zavartalanul pihenni. Talán jövő héten, vagy jövő hónapban”, és így telik el az idő. Lényegében csak magunkra gondolunk és a saját kényelmünkre. Nem szeretjük, ha alkalmatlankodnak körülöttünk. Ez nem krisztusi magatartás. Még ha el is vagyunk csigázva, megfeledkezünk arról, hogy Isten fel tudja vidítani a szívünket, amikor mások bátorítására figyelünk.
Biztos vagyok benne, hogy a sor folytatódhatna. De ezek a leggyakoribb okok, amelyek megakadályoznak sok hívőt abban, hogy rendszeresen engedelmeskedjenek a vendégszeretet parancsának. Nézzük akkor a megoldást. Hogyan lehetünk vendégszeretőbbek?
2. Hogyan válhatnak a hívők vendégszeretőbbé?
Íme öt javaslat:
1. Fő az egyszerűség. Amikor vendéglátásról van szó, gyakran beleesünk abba a hibába, hogy túlgondoljuk. Azt értem ez alatt, hogy a vendéglátás túl sok időt és energiát emészt fel. Ebbe könnyen belefáradhatunk. Következésképp ritkán hívunk meg másokat. Javaslat: fő az egyszerűség. Ily módon több alkalom nyílik meghívni valakit, és konkrétan vele tölteni időt és meghallgatni.
Ne dőlj be ennek a gondolkozásnak: „Nincs elég hely. Nem vagyok jó szakács. Nem vagyok szórakoztató.” Tedd meg, ami tőled telik. Légy hű azon, amit kaptál. Néha ez egy kávét és némi rágcsálnivalót jelent. Nem kell valami grandiózus dologra gondolni. A lényeg, hogy együtt legyünk, és bátoríthassunk másokat. Fő az egyszerűség!
2. Fő a következetesség. Gyakran nem egyszerű következetesen gyakorlatba ültetni ezt a parancsot. Tűzz ki egy reális célt. Legalább kéthetente meghívni egy családot, hogy bátoríthassuk őket. Ne ugyanazokat az embereket hívd meg mindig. Akkor nem marad időd másokra. Törekedj egyensúlyra. Figyelj oda, hogy rendszeresen meghívj magányos embereket, vagy olyanokat, akik a társadalmi létra alján vannak, hogy eleget tehess Jézus szavainak a Lukács 14:13-14-ben: „13Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, 14 és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.”
3. Fő a Krisztus-központúság. Ha hívőkről van szó, igyekezz bátorítani őket lelki téren. Szakíts időt az imádságra is. Gyakran jelentős mennyiségű időt szánunk átbeszélni egy csomó dolgot, mégis, imádkozásra csak étkezés előtt kerül sor. Igyekezz szakítani néhány percet imádkozásra. Nagyon bátorító lesz. Ha hitetlenekről van szó, próbálj beszélni Krisztusról, amikor Isten alkalmat ad rá. Imádkozz, és kérd az Urat, hogy nyisson meg ajtókat.
4. Fő, hogy imádkozz lehetőségekért. Szemben a korai egyházzal, mikor is veszélyes volt nyilvános helyeken tartózkodni, most már sokkal biztonságosabb [legalább is a legtöbb helyen]. Ezért néha nehéz találni valakit, főleg egy idegent, akit meghívhatnál. Imádkozz, és keresd a lehetőségeket. Ismerkedj nyilvános helyeken, akár a gyerekeid iskolájában, akár a szomszédságban vagy a munkahelyen. És hívd meg őket az otthonodba. Beszélgetés közben azt fogod tapasztalni, hogy az emberek felengednek, és megosztják terheiket.
5. Fő, hogy hitből tedd. Végső soron hitre van szükség, hogy engedelmeskedni tudj Isten parancsolatainak. Hidd el, hogy a vendégszeretetnek olyan hosszú távú következményei vannak, amelyeket most még nem látsz, csak később.
Egy teológus hallgató vasárnaponként mintegy harminc percet autózott a gyülekezetbe, és gyakran felvett stopposokat. Egy alkalommal egy fiatalembert vett fel, aki látta, hogy öltönyben van, és megkérdezte, hogy mehet-e vele gyülekezetbe. A hallgató azt felelte, hogy természetesen.
Az idegen elment gyülekezetbe. Utána egy család meghívta magához ebédre és egy kis beszélgetésre. A családnál kapott egy forró fürdőt, némi tiszta ruhát és meleg ételt. A beszélgetés során a vendéglátók megtudták, hogy a fiatalember keresztyén volt, de egy ideje nem járt az Úrral. Egy másik államban lakott, és most épp útban volt hazafelé. Később a család vett neki egy buszjegyet, és útjára bocsájtotta.
Egy hét múlva a teológus levelet kapott a stoppostól. A levél mellett egy kivágott újságcikk is szerepelt ezzel a címmel: „Egy férfi feladta magát gyilkosságért”. A fiatalember rablás következtében megölt egy tizenéves fiút, és egy ideje a törvény elől menekült. De a hívők kedvessége és vendégszeretete meggyőzte. Szeretett volna közösségben lenni Istennel, és tudta, hogy ehhez meg kell tennie a helyes lépést a tettével kapcsolatban.
Azok a hívők aligha sejtették, hogy hűséges vendégszeretetük révén hatással voltak egy emberre, aki azt tette, amit az Úr helyesnek tart, és segítettek helyreállítani a vele való kapcsolatot. Ezért kell hittel engedelmeskednünk Isten minden parancsának, beleértve a vendégszeretetre vonatkozót is.
Végső soron a vendégszeretet gyakorlása egy fontos parancs. Még pedig annyira, hogy Jézus maga az igaz hit jellemzőjének nevezte [Mt 25:35-46]. És mi a legfőbb motiváció, hogy ezt a parancsot gyakorlatba ültessük? Jézus vérét ontotta a kereszten, és ez által megnyitotta mennyei otthona kapuját a hozzánk hasonló bűnösök számára. Mi ne nyithatnánk meg az otthonunkat Jézus nevében mások előtt? Végül is a keresztyénséget „a nyitott kéz, nyitott szív és nyitott ajtó vallásának” nevezik. Hadd legyenek ezek az igazságok nyilvánvalóvá az életünkben, miközben egyre jobban Krisztus hasonlatosságára formálódunk.