Meg kell-e a keresztyéneknek tartaniuk a sabbatot [szombatot]?
(English version: “Are Christians Required to Keep the Sabbath?”)
A hívők és a sabbat/szombat kapcsán (ami a nyugalom napjára utal) általában három nézettel találkozunk.
1. nézet: A sabbat nézet E nézet szerint a hívőknek a sabbatot, vagyis a szombati napot kellene megtartaniuk. A hetednapi adventisták jó példái ennek a tábornak.
Azoknak, akik ezt a nézetet vallják, igazuk van abban, hogy a szombat a sabbat, de tévednek abban, hogy a hívőknek a szombatot kellene megtartaniuk.
2. nézet: A vasárnapi sabbat nézet E nézet szerint, ahogy az Ószövetségben a szombat volt a sabbat, úgy vasárnap, az Úr napja jelenti a sabbatot a hívők számára, és azt kell minden hívőnek megtartania. Katolikusok és protestánsok egyaránt ezt a nézetet vallják. Ez a nézet főleg a puritánok korában terjedt el a 16. században.
Habár helyénvaló a vasárnapot megtartani, helytelen dolog a vasárnapot a keresztyén sabbatnak nevezni, mivel a Biblia sehol nem beszél arról, hogy az ószövetségi szombat-sabbat az Újszövetségben vasárnap-sabbattá válna.
3. nézet: Biblikus nézet E nézet szerint a sabbat az szombat. Az Újszövetség viszont sehol nem beszél arról, hogy a keresztyéneknek meg kellene tartaniuk a sabbatot. Ezt a nézetet vallják azok, akik tisztelik a Biblia tanítását mind az Ó-, mind az Újszövetségben.
Nem azért tartjuk az Úr napját, mert erre konkrét parancsot találnánk, hanem mert ez volt a korai egyház gyakorlata az Újszövetségben és az egyháztörténelem során.
Ez a bejegyzés ezt a harmadik nézetet fogja alátámasztani a Biblia tanításának gyors áttekintésével.
Sabbat az Ószövetségben.
1. A teremtés hete
Az 1Mózes 2:2 ezt mondja: „A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.” A megpihent szó a héber sabbat szóból származik, melynek jelentése: megpihenni, abbahagyni a munkát. Figyeljük meg, hogy a szöveg csak annyit mond, hogy Isten megpihent. Nem arról van szó, hogy azért pihent meg, mert elfáradt. Az Ézsaiás 40:28 szétoszlat minden ilyennemű téves elképzelést: „Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.” Isten azért pihent meg, mert a teremtés teljes munkája befejeződött. A pihenés a munka bevégezését jelentette.
Az 1Mózes sehol máshol nem beszél sem Isten, sem ember pihenéséről a hetedik napon. Ádámtól Mózesig [1Móz 3-2Móz 15] semmi utalás nem történik a sabbatra. Olyan istenfélő emberek mint Ábel, Énok, Nóé, Ábrahám, Izsák vagy József sose kapták parancsba, hogy pihenjenek meg a hetedik napon, és nem is olvasunk sehol arról, hogy ezt tették volna. Mégis, a Zsidók 11 mindegyikük hitét megdicséri!
2. Sabbat nap
Az 1Mózes 2:2-t követően a következő utalás a sabbatra a 2Mózesben történik, mikor is a zsidók összegyűjtötték a mannát a pusztában, miután az ÚR kihozta őket Egyiptomból [2Móz 16:11-15]. Isten azt parancsolta, hogy a zsidók csak hat napig szedjenek mannát, a hetedik nap ne. A 2Mózes 16:23-ban ez áll: „Ez az, amiről az Úr beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az Úr szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra.”
A sabbatra vonatkozó parancsot Izrael és Mózes kapta, Isten utasítása szerint, és később része lett a tízparancsolatnak.
2Mózes 20:8-11 „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 9 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 10 De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. 11 Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.”
Fontos megfigyelni itt valamit. Isten ezt a parancsot csak Izrael népének adta—a többi népre nem vonatkozott, kivéve azokat az idegeneket, akik Izraelben éltek, mikor is az illetőnek meg kellett tartania a sabbatot [2Móz 20:10]. Isten a sabbatot Izrael számára intézményesítette, hogy ez a nap pihenést és felüdülést biztosítson a test számára, és áldást a lélek számára is.
A 2Mózes 31:12-17 több igazságot is tanít a sabbatról. A 13. vers azt mondja, hogy akárcsak a körülmetélés, a sabbat egy jel volt Isten és Izrael között: „jel ez köztem és köztetek.” A 14. versből kiviláglik, hogy a sabbat megszegését halállal lehetett büntetni: „Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti.” A 16-17. versekből pedig megtudjuk, hogy a sabbatra vonatkozó parancs csak az izraelitákra volt érvényes, akik a mózesi törvény alatt éltek: „Tartsák meg Izráel fiai a szombatot…17 Örök jel ez köztem és Izráel fiai között.”
Az 5Mózes 5:15 szerint Izraelnek azért kellett megtartania a sabbatot, mert Isten megszabadította őket a rabszolgaságból: „Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az Úr, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.”
Néhány dolog, amit tilos volt az izraelitáknak tenniük sabbatkor: tüzet gyújtani [2Móz 35:3], mannát szedni [2Móz 16:23-39], kereskedni [Neh 10:31, 13:15-22] és terhet cipelni [Jer 17:19-27]. A Jézus-korabeli zsidók még egy, a távolságra vonatkozó szabályt is követtek, mely szerint sabbatkor nem lehetett mintegy másfél kilométernél messzébb menni. Egyik kommentátor szerint ezt a távolságot úgy számolták ki, hogy a 2Mózes 16:29-t [„senki se mozduljon ki a helyéről”] a 4Mózes 35:5 fényében értelmezték, amely szerint a város határa mintegy 2000 könyök [kevesebb, mint egy kilométer]. Magyarul senki sem hagyhatta el a „helyét” [városát], vagyis annak határait.
3. A szombatév és a kürtzengés éve
A 2Mózes 23:10-11 szerint minden hetedik évben a földet műveletlenül kellett hagyni: „Hat éven át vesd be a földedet, és takarítsd be termését 11 A hetedikben azonban hagyd parlagon, hagyd magára, hadd egyenek róla néped szegényei! Ami pedig még rajta marad, egye meg a mezei vad. Így cselekedj szőlőddel és olajfáiddal is!” [vö. 3Mózes 25:1-7].
Ezen a hetedik éven kívül a földet minden 70. évben is műveletlenül kellett hagyni: „Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. 11 Örömünnep legyen az ötvenedik esztendő. Ne vessetek és ne arrassátok le, ami az aratás után kihajtott; a meg nem metszett szőlőt ne szüreteljétek le. 12 Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését” [3Móz 25:10-12].
Összegzésként tehát a zsidók a mózesi törvény alatt meg kellett tartsák a szombatot, a szombatévet [minden 7. év] és a kürtzengés évét [minden 50. év].
A szombat megszegésének ítélete.
A 3Mózes 26:33-35 Isten ítéletére figyelmeztet, ha elmulasztják megtartani a sabbatot. „Titeket pedig szétszórlak a nemzetek közé, és kirántott karddal üldözlek benneteket. Országotok pusztasággá lesz, városaitok pedig romhalmazzá. 34 Akkor majd élvezni fogja nyugalmát a föld a pusztulás egész idején, ti pedig ellenségeitek földjén lesztek. Akkor majd megnyugszik a föld, és élvezni fogja nyugalmát. 35 A pusztulás egész ideje alatt nyugodni fog, mivel nem nyugodhatott a nyugalomra rendelt időben, amikor még rajta laktatok.”
Sajnos, a zsidók fellázadtak Isten ellen, és megszentségtelenítették a szombatot, más bűnök közepette. Ezért Isten megtartotta szavát, és Nabukodonozor, Babilon királya által elhozta az ítéletet. 2Krónikák 36:17, 20-21 „Ezért ellenük hozta a káldeusok királyát, aki fegyverrel mészároltatta le ifjaikat szent templomukban, nem szánt meg sem ifjat, sem szüzet, sem vént, sem aggastyánt, mindenkit a kezébe adott. … 20 Azokat, akik az öldöklésből megmaradtak, fogságba vitte Babilóniába, és szolgái lettek neki és fiainak mindaddig, amíg a perzsa királyság uralomra nem jutott, 21 hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje: Míg az ország meg nem kapja nyugaloméveit, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig” [vö. Jer 17:19-27, 25:11].
Sajnálatos módon, a zsidók nem tanultak a leckéből, miután visszatértek a fogságból, és továbbra is adtak-vettek szombatnapon. Nehémiás idejében ez a szombati adás-vétel arra indította Nehémiást, hogy megfeddje őket: „Tírusziak is voltak ott, akik halat és mindenféle árut hoztak, és a nyugalom napján árusították a júdaiaknak Jeruzsálemben. 17 Ezért megszidtam a júdai nemeseket, és ezt mondtam nekik: Miért követtek el ilyen gonoszságot, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját?! 18 Hiszen ugyanezt követték el őseitek, ezért hozta ránk és városunkra Istenünk ezt a sok bajt! Ti pedig még növelitek Isten haragját Izráel ellen azzal, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját!” [Neh 13:16-18, 22].
Látjuk tehát, hogy a szombatra vonatkozó parancs a száműzetés után is érvényben volt. Minekutána láttuk a szombat kérdését az Ószövetségben, vessünk egy pillantást az Újszövetségre.
Sabbat az Újszövetségben.
1. Jézus tanítása
Jézus idejére a zsidók több szabállyal toldták meg a szombatot, mint amennyit Isten adott. Ennek következtében inkább teher volt, mint áldás. Szolgálata során Jézus többször szembement ezekkel a tanításokkal, és gyakran konfliktusba keveredett azon tetteivel, amelyeket a zsidó vezetők a szombat megszegésének minősítettek, főleg a szombatnapi gyógyítást, amit munkának tartottak. Jézus azonban ismételten gyógyított embereket, hogy megmutassa, hogy a szombat arra való, hogy jót tegyünk a felebarátunkkal.
Máté 12:9-14 „Onnan eltávozva bement a zsinagógába, 10 ahol volt egy sorvadt kezű ember. Megkérdezték Jézustól: “Szabad-e szombaton gyógyítani?” – hogy vádat emeljenek ellene. 11 Ő pedig ezt mondta nekik: “Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? 12 Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!” 13 Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: “Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik. 14 A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.”
Márk 2:23-28 „És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. 24 A farizeusok így szóltak hozzá: „Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?” 25 Erre ő ezt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? 26 Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak.” 27 Majd hozzátette Jézus: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; 28 tehát az Emberfia ura a szombatnak is.””
A törvényeskedés mindig árt Isten parancsolatainak, beleértve azon parancsot, hogy szeressük felebarátainkat. Ezért lépett fel Jézus ellene szemtől-szembe! Jézus a törvény minden követelményének eleget tett, hogy tökéletesen átvehesse a helyünket. Ebbe beletartozott a szombat megtartása is, mégpedig abban a formában, ahogy azt Isten eltervezte, nem úgy, ahogy a farizeusok kiforgatták.
2. Pál tanítása
Pál gyakran használta arra a szombatot, hogy a zsinagógákban hirdesse az evangéliumot. Nem azért tette ezt, mert szükségét érezte volna annak, hogy megtartsa a szombatot, hanem mert tudta, hogy a zsidók egy helyen voltak, és ez egy jó lehetőséget adott neki az evangélium terjesztésére. Amikor azonban arról esett szó, hogy még mindig a törvény alatt vagyunk-e, Pál világos választ adott: Többé nem vagyunk a törvény alatt, ezért nem kell megtartanunk a szombatot, ami a törvény része.
Galata 5:1 „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”
Róma 7:6 „…megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben.”
Kolossé 2:16-17 „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. 17 Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” [vagyis lényeg].
Semmi sem lehetne szembetűnőbb, mint ezek a versek a Kolossé 2-ből, amelyek szerint a keresztyének nincsenek a szombat törvénye alatt. A mózesi törvény megtartása, beleértve a sabbatot, csak az eljövendő dolgok árnyéka volt. A lényeg Krisztus. A szombat egy nagyobb valóságra mutatott előre, Krisztusra, és mikor Ő, a lényeg, a valóság megérkezett, a szombat elveszítette jelentőségét. Többé nem kell az árnyékra figyelnünk, azaz a szombatra vagy más vallási ünnepekre és étkezési szokásokra. Nem vagyunk kötelesek megtartani.
3. A Zsidók szerzőjének tanítása
A Zsidók szerzője ugyanazt állítja, mint Pál.
Zsidók 4:8-11 „Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. 10 Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. 11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.”
A nyugalom, amiről a szerző beszél a 4:8-11-ben az nem a heti szombati pihenés, sem a kánaáni nyugalom Józsué idejében, hanem egy mennyei nyugalom: az üdvösség nyújtotta nyugalom, amelyet Jézus ad minden benne hívőnek. Ebbe a nyugalomba kell hát belépnünk, nem pedig a hetedik napi szombat nyugalmába.
Sabbat az eljövendő ezeréves királyságban
A jövőbeli ezeréves királyságban, amelyet Jézus hoz el második eljövetelével [Jel 20:4-6], meg fogjuk tartani a szombatot. A jövőbeli templom [ezután fog megépülni] fényében, amikor Izrael a teljes áldást megtapasztalja, mivel odafordulnak Jézushoz, a Messiáshoz, az Ezékiel 46:3 ezt mondja: „Az ország népe is ennek a kapunak a bejáratánál imádkozzék szombaton és újholdkor az Úr színe előtt.”
Mivel azonban az ezeréves királyság még ezután fog bekövetkezni, és még mindig az első és a második eljövetel közti időszakban vagyunk, nem vagyunk kötelesek megtartani a szombatot vagy bármilyen más szent napot.
Záró gondolatok
Noha jó, ha van egy nap, amikor pihenhetünk és felfrissülhetünk, nem vagyunk kötelesek megtartani a szombatra vonatkozó parancsolatot, amely csak Izraelnek szólt a rég szövetségben. A keresztyének már nincsenek a régi törvény alatt. Következésképp, többé a szombatot sem kell megtartanunk. A sabbat még szombat azoknak, akik a régi szövetség alatt állnak. Nem váltott át vasárnapra.
Továbbá, a Biblia sehol sem állítja, hogy az Úr napja a keresztyének sabbatja, egyáltalán sehol! Ez az Újszövetség világos tanítása. Habár néhány keresztyén az Úr napját a hívők sabbatjának nevezi, nekem nem tetszik a kifejezés, mert bibliátlan. Amikor bibliai kéréseket tárgyalunk, mindig érdemes bibliai pontosságra törekedni.
A következő bejegyzésben megnézzük, mi a kapcsolat a keresztyének és az Úr napja között.