Négy áldás abból fakadóan, hogy az Atya Isten örökbefogadott
(English Version: “4 Blessings of Being Adopted by God Our Father”)
Azt a folyamatot, amely során lehetőségünk nyílik Atyának nevezni Istent, a Biblia örökbefogadásnak nevezi. Ez a legnagyobb kiváltság, amelyben részünk lehet. Még a megigazulásnál is nagyobb. A megigazulás az a folyamat, amely által megtérésünket és Krisztus befogadását követően Isten mentesít minket a bűneink alól. A megigazulás egy jogi kifejezés, amely Istent Bírónak tekinti. Azzal kapcsolatos, hogy meg kell állnunk Isten szent törvénye előtt.
Ezzel szemben az örökbefogadás egy családias képet tükröz. „Ez az a folyamat, mely során Isten családtagjaivá fogad minket” [Grudem, Systematic Theology]. Az örökbefogadás Atyaként tekint Istenre, ezátlal közelséget, szeretetet és nagyvonalúságot tükrözve. „Nagyszerű dolog, ha igazak vagyunk Isten a Bíró előtt, de szeretve és felkarolva lenni Isten az Atya előtt, még nagyszerűbb” [J.I. Packer, Knowing God]. A következő illusztráció segíthet jobban megérteni ezt.
Tegyük fel, hogy valaki megölte a fiadat, és emiatt börtönbe zárták, a halálos ítéletét várván. Megbocsátász az illetőnek, és felmented. Már ez önmagában is nagyszerű volna. De itt nem állsz meg. Miután az illetőt kiengedik a börtönből, örökbe fogadod ezt a gyilkost, a saját fiaddá fogadod, és minden kiváltságban részesíted, amelyben a fiadat részesítetted volna! Ez hogy nézne ki? Mások valószínűleg őrültnek neveznének! De ezzel kimutatnád a szereteted mértékét. És nemcsak azt, hanem annak az áldásnak is a mértékét, amelyben drága fiad gyilkosa részesül.
Nem ez-e a megigazítás és örökbefogadás bibliai képe? Isten is megállhatott volna a megigazításnál. De nem tette. A megigazítás áldásán túl egy még nagyobb áldásban részesített, az örökbefogadáséban, mely által fiaivá és leányaivá fogadott–Ezért sokkal elképesztőbb áldás az örökbefogadás, mint a megigazulás.
Az Atya Isten képe már az Ószövetségben is megjelent [pl. 2Móz 4:22, Zsolt 103:13, Ézs 64:8]. Azonban csak az Újszövetség mutatja be Isten atyaságát teljes mértékben, mivel az örökbefogadás fogalma ott világosabban kibontakozik. Az örökbefogadásként fordított szó ötször fordul elő, megannyiszor Pál leveleiben [Róma 8:15, 23; 9:5, Gal 4:5, Ef 1:5].
Isten nem azért fogadott örökbe, mert szüksége volt ránk, vagy látott bennünk valamit, amiből hasznot húzhatott. Nem látott mást bennünk mint lázadókat, akik hátat fordítottak neki. Azért fogadott örökbe, mert úgy döntött, hogy örökbe fogad. Puszta szeretetből [Ef 1:4-5]. Ez a fajta szeretet minden emberi értelmet meghalad!
Ez a szeretet pedig, mely örökbefogadást ajándékozott nekünk, legalább négy gyakorlati áldásban nyilvánul meg.
1. áldás: Az örökbefogadás lehetővé teszi, hogy Atyának szólítsuk Istent.
Az „Abbá, Atyám” kifejezést Jézus használta, és Istent szólította Atyjának [Mk 14:36]. A Szentlélek lakozása által mi is Abbá, Atyámnak szólíthatjuk Istent [Gal 4:6]. Egy csodálatos, új kapcsolat jön létre, amely az örökkévalóságig tart. Ez a csodálatos mennyei Atya szeret minket, gondoskodik rólunk, és soha nem hagy el.
2. áldás: Az örökbefogadás gazdagabbá teszi az imaéletünket.
Jézus arra tanított, hogy imádságainkban Istent Atyánknak szólítsuk, aki a mennyekben van [Mt 6:9]. Ez a bensőségesség segít minden kérésünkkel az Atya Istenhez fordulni, mivel tudjuk, hogy törődik velünk. Megszabdulhatunk az aggodalmaskodástól. Megszabdulhatunk a bűntudattól. Ha megvalljuk bűneinket, Ő mindent megbocsájt. Egy szerető apa mindig meghallja gyermekei imádságát.
3. áldás: Az örökbefogadás megerősíti a jövőbe vetett reménységünket.
Pál azt mondja a Róma 8:23-ban: „…mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.” Majd így folytatja: „24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.” Lényegében Pál azt mondja, hogy az örökbefogadás teljességét a jövőben fogjuk megtapasztalni, mikor is megdicsőült testet kapunk. Addig pedig a jelen élet kihívásaival szilárd reménységgel küzdhetünk meg.
A 2Korinthus 1:22 szerint Isten „a Lélek zálogát adta szívünkbe”, „aki örökségünk előlege és biztosítéka” [Egyszerű]. Az „örökségünk előlege és biztosítéka” kifejezés arra a tényre utal, hogy a jövőben egy megdicsőült állapotban örökre az Úrral leszünk. Ez az igazság szintén erősíti a hitünket.
4. áldás: Az örökbefogadás lehetővé teszi, hogy a mennyei Atyánk munkálkodjék rajtunk.
A Zsidók 12:5-6 azt mondja: „…Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Majd a szerző hozzáteszi: „Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival.” Lényegében a Zsidók szerzője azt mondja, hogy mivel Isten gyermekei vagyunk, Isten megfenyít minket. Ez pedig jó! Azt mutatja, hogy valóban a gyermekei vagyunk! A fegyelmezés folyamatának végső célja a Zsidók 12:10-ben fogalmazódik meg: „hogy szentségében részesüljünk.”
A mi reakciónk.
Az örökbefogadás eme négy áldásának fényében [és a listát lehetne folytatni] mi kéne a reakciónk legyen? Egyszerű. Hasonlítanunk kell Atyánkra. Ha az Ő fiai és leányai vagyunk, tükröznünk kell a családi vonásokat. Ez azt jelenti, hogy törekednünk kell a szentségre, mivel Isten is szent [1Pt 1:15-16]. Úgy kell szeretnünk, ahogy Isten szeret [Ef 5:1-2]–olyan szeretettel, amely még az ellenségeinkre is kiterjed [Mt 5:44-45].
Isten gyermekei soha nem feledhetik el, hogy egy család vagyunk. Ebbe pedig beletartozik, hogy nincs helye a keserűségnek, irigységnek és veszekedésnek. Megosztjuk egymással az örömeinket, bánatainkat. Még ha földi apáink csalódást is okoznak [márpedig fognak], megpihenhetünk abban a tudatban, hogy Istenben szerető Atyára leltünk. És minő dicsőséges jövő vár ránk ennek az örökbefogadásnak az eredményeképp! Mindez arra a szent elhatározsára kell késztessen, hogy hasonlítsunk Atyánkra.
Ha pedig még nem vagy Isten gyermeke, és nem hívhatod Atyádnak, ez egy jó alkalom arra, hogy ezt a dolgot elrendezd. Úgy kerülhetsz Isten családjába, hogy elfordulsz a bűneidtől, és elfogadod Jézus Krisztust Uradnak és Megváltódnak. Erről a dicsőséges és vigasztaló igazságról a János 1:12-ből értesülünk: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” Ha Isten kegyelméből elfogadod ezt a meghívást, te is élvezheted az örökbefogadás minden áldását.
Szóval ne habozz! Kérlek, gyere! Istennél mindig van hely a családjában több gyermeknek. A test szerinti apáknak vannak gyengeségeik, gyakran elbuknak. Az egyetlen mennyei Atya, az Úr Jézus Krisztus Atyja viszont soha nem hibázik. Soha nem okoz csalódást. Tökéletes szeretettel fog szeretni egy örökkévalóságon át.