A megváltozott élet—8. rész: Kitartó imádkozás

(English version: “The Transformed Life – Faithful Praying”)

Az imádság szerves része a megváltozott életnek. Nem csoda, hogy a Róma 12-ben bemutatott megváltozott élet leírásakor Pál „az imádkozásban állhatatosak”-nak nevezi a hívőket. Életre szóló hívás arra, hogy szakadatlan imádkozzunk. Ez a felhívás pedig nem kellene meglepjen, hiszen amennyiben az átváltozásunk végső célja a teljes mértékben krisztusivá válás, akkor az imádság kell jellemezzen minket is, ahogy Krisztust.

Ha van valaki, akinek nem volt szüksége imádságra, az Jézus. Mégis, az evangéliumi feljegyzések világosan olyan személynek mutatják be, aki a folyamatos imádság példáját testesítette meg. Jézus szolgálatát áthatotta az imádság. Noha csak alig több mint három éven át tartott nyilvános szolgálata, soha nem volt túl elfoglalt ahhoz, hogy imádkozzon. Imádkozott a Gecsemáné kertben a letartóztatása előtt, és imádkozott a kereszten. Utolsó lélegzetvételével is imádkozott. Jézus számára egy nap sem indult vagy zárult imádság nélkül.

Nem csoda, hogy a tanítványai, akik közelről figyelték, nemcsak arra kérték, hogy tanítsa őket imádkozni [Lk 11:1], hanem a Szentlélek kitöltetése után ők maguk is az imádságnak tulajdonították a legfőbb szerepet. Az imádkozás iránti elkötelezettség jellemezte a korai egyházat is, ahogy azt az Apostolok cselekedetei 2:42-ben látjuk. Amikor a gyülekezet problémáival szembesültek, az apostolok nem fordultak el elsődleges elhívásuktól, hogy imádkozzanak és hirdessék az igét [ApCsel 6:4].

Az Apostolok cselekedeteiben újból és újból azt látjuk, milyen elkötelezetten imádkoztak. Ami azt illeti, az Apostolok cselekedeteiben legalább húsz utalást találunk az imádkozásra [1:13-14, 1:24-25, 2:42, 3:1, 4:24, 29, 31, 6:3-4, 6, 7:60, 8:15-17, 9:11, 40, 10:2, 9, 12:5, 12, 13:3, 14:23, 16:25, 20:36, 21:5, 27:35-36, 28:8]. Jól látható, hogy az imádság sokat jelentett az első keresztyének számára. Nem csoda, hogy a korai egyház ilyen hatással bírt!

Akárcsak ebben a szakaszban a Római levélben, Pál más leveleiben is hangsúlyozza a folyamatos imádság szükségességét. Íme néhány példa:

Efezus 6:18 „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért.”

Filippi 4:6 „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”

Kolossé 4:2 „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek.”

1Thesszalonika 5:18 „szüntelen imádkozzatok.”

Mivel Jézus a kitartóan imádkozott, nekünk is azt kell tennünk! A korai egyház ezt a mintát követte, és nekünk is ezt kell tennünk! Magától értetődő, hogy egy imádkozó mesternek imádkozó szolgái vannak. De természetünknél fogva szeretünk a saját erőnkre hagyatkozva megoldani a problémáinkat, és nem egyből Istenhez futunk.

Egy férfiről azt mesélik, hogy miután rákbetegségét több módszerrel is kezelték, orvosa azt mondta neki: „Minden lehetőségből kifogytunk. Talán érdemes lenne imádkoznia.” A férfi azt felelte: „Szóval végül itt lyukadtunk ki!”

Az imádság az utolsó mentsvár! „Ha már semmi más nem működik, imádkozz!” Ez a világi gondolkodás. Mennyivel más az, amit a Biblia tanít! Az imádság az első lépés, a második lépés, és az utolsó lépés. Minden mást, amit teszünk, az imádságnak kell áthatnia. Ha nem imádkozunk, azzal arról teszünk bizonyságot, hogy magunktól függünk, nem Istentől. Lehet, hogy nem mondjuk ki, de a tetteinkből ez lesz nyilvánvaló.

Még a szolgálatban is az imádság kéne játssza a legfőbb szerepet. Nem a szolgálat közben kellene imádkoznunk, hanem az imádság közben szolgálnunk! A szolgálatnak az imádságban töltött időből kellene fakadnia. Amikor Jézus kiválasztotta tizenkét tanítványát, először arra hívta el őket, hogy „vele legyenek”, és azután arra, hogy menjenek és „hirdessék az igét” [Mk 3:14]. Tölts először időt vele, és azután menj el szolgálni!

Jézus először az Atyával töltött időt, és azután szolgált. Az apostolok először Jézussal töltöttek időt, és azután szolgáltak. A legelső missziós út imádkozásból és böjtölésből fakadt [ApCsel 13:1-3]. A mi esetünkben is így kell lennie. Az imádságunk kell legyen a cselekedeteink mozgatórugója. Sok hitvalló keresztyén csak akkor imádkozik, amikor szenvedésen megy át. De a hitetlenek is ezt teszik. A hívők azonban nem kellene megvárják a próbákat ahhoz, hogy buzgón imádkozzanak. Mindig szorgalmasan imádkoznunk kellene.

Amy Carmichael szavai alátámasztják ezt az igazságot:

„Meg kell tanulnunk inkább lelki győzelmekért imádkozni, semmint oltalomért a harcban szerzett sebekkel szemben, felépülésért a pusztításukból, megnyugvásért az általuk okozott fájdalmakban. Ez a diadal nem a próbáktól való megszabadulást jelenti, hanem győzelmet a próbák felett, és ez nem időszakos, hanem folyamatos.”

Egyszer valaki azt mondta: „Ha egy hívő annyi időt töltene imádsággal, mint panaszkodással, akkor rövidesen kifogyna a panaszokból.”

Ennek fényében hogyan ültethetnénk gyakorlatba a kitartó imádságra szóló felhívást? Íme segítségül tíz emlékeztető, vagy tíz hasznos tipp, amely segít a kitartó imádság kialakításában.

1. Keress egy csendes helyet. 

Keressünk egy csendes helyet az otthonunkban vagy azon kívül, ahol zavartalanul imádkozhatunk. Hadd legyen az az imakuckónk.

2. Tűzz ki egy konkrét időpontot. 

Fegyelmeznünk kell magunkat, hogy kitűzzünk egy konkrét időpontot Istennel találkozni, és tartsuk magunkat ahhoz az időponthoz. Ezt a szent időt minden áron meg kell óvnunk. Ha egy konkrét időben imádkozunk, az segít más időpontokban is imádkozni.

3. Imádság közben használd a Bibliát.

A Biblia használata révén meggyőződhetünk arról, hogy az imáink megegyeznek Istennek az igéjében kijelentett akaratával. Meg kell tanulnunk a Szentírást imává alakítani. Fontoljuk meg hangosan elimádkozni az igeverseket. Ez segít összpontosítani.

4. Imádkozz alázattal.

Isten a Teremtő, mi vagyunk a teremtmények. Nem kis különbség. Ez a valóság segít alázattal közelíteni hozzá. Még akkor is, ha a gyermekei vagyunk, alázattal kell hozzá fordulnunk, amibe bele tartozik a bűnök megvallása és elhagyása is. Az imádságunk egy alázatos szívből kell fakadjon, mely azt mondja: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” [Lk 22:42].

5. Imádkozz őszintén.

Isten arra int, hogy legyünk vele őszinték. Ezért bátran öntsük ki szívünket tiszteletteljesen annak, aki meghallja kiáltásunkat.

6. Legyenek konkrét kéréseid.

Igen, Isten már az előtt ismeri a szükségleteinket, hogy megneveznénk azokat. De a kéréssel kinyilvánítjuk a tőle való függésünket. És ha konkrét dolgokat kérünk, az segít meglátni, hogy tiszták-e a szándékaink.

7. Zárd ki a zavaró tényezőket.

Az imádkozás idejére tegyük félre a kütyüjeinket. Ha az értesítő hangja megpittyen a telefonunkon vagy tabletünkön, az könnyen elterelheti a figyelmünket. Néha még az eszköz puszta jelenléte is megkísérthet, hogy egy gyors pillantást vessünk rá, és így megzavarjon az imádságban. Jézus megérdemli az osztatlan figyelmünket. Imádság közben a házastársunkkal vagy gyerekeinkkel sem állhatunk le beszélgetni. Nagyon elterelheti a figyelmünket. Ezért van szükség egy nyugodt helyre.

8. Imádkozz együtt másokkal.

A személyes imádságon kívül igyekeznünk kell, hogy a családtagjainkkal és más hívőkkel együtt is tudjunk imádkozni. Járjunk a gyülekezet imaalkalmaira. Azzal, hogy együtt imádkozunk, nemcsak másokat bátorítunk, hanem mi magunk is bátorítást nyerünk arra, hogy még kitartóbban imádkozzunk.

9. Imádkozz másokért. A közbenjáró imádság szerves része kell legyen az imádságainknak. Az imádságoknak pedig túl kell mutatniuk a testi és anyagi szükségleteken—a lelki szükségletekre még inkább oda kell figyelnünk. Ebbe többek közt az is beletartozik, hogy imádkozunk az elveszettek üdvösségéért, és más hívők gyümölcstermő életéért.

10. Ne csak azért imádkozz, hogy meglásd Isten keze munkáját, hanem hogy az arcát is meglásd.

Az imádságaink gyakran arról szólnak, amit Isten kezéből kaphatunk. Tanuljuk meg jobban keresni Isten arcát. Törekedjünk bensőségesebb kapcsolatra és jelenlétének megtapasztalására. Az 1Krónikák 16:11 azt mondja: „Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” A Zsoltárok 27:8-ban Dávid ezt határozta el: „Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!” [Károli].

Folytathatnánk a sort [például azzal, hogy imádkozzunk hittel, imádkozzunk töretlenül, stb.]. De ez a néhány gondolat már arra kell késztessen, hogy hűségesen imádkozzunk.

Jézus azt mondta a Máté 26:40-ben: „Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem?” Hányan szánunk rá egy órát naponta? Az átlagos hívő maximum 10-15 percet különít el. Hogyan várhatjuk el Istentől, hogy meghallgasson, mikor ilyen kevés időt töltünk vele? Egy óra a 24 órás nap 4%-át teszi ki. Kevesebb, mint ötöt. Ennél több időt szánunk olyan lényegtelen dolgokra, mint a tévé és közösségi média. Nem az a baj, hogy nincs időnk, hanem az, hogy nem fogjuk fel, milyen égető szükségünk van az imádságra ahhoz, hogy kitartóan tudjunk imádkozni.

Az imádkozó mesternek imádkozó szolgái kellene legyenek! Kötelezzük hát el magunkat a kitartó imádkozás mellett, és így formálódjunk egyre inkább Krisztus hasonlatosságára!