A hívő szív hálás szív

(English Version – The Christian Heart Is A Thankful Heart)

Úgy tűnik, a hálás lelkület kihalófélben van, ahogy azt a következő megtörtént eset is tükrözi. Edward Spencer teológus hallgató volt az Illinois állambeli Evanstonban. Ugyanakkor egy életmentő csapatnak is tagja volt. Amikor Evanston mellett elsüllyedt egy hajó a Michigan-tó partjainál, Edward többször visszatért a jeges vízbe, hogy kimentsen 17 utast. A folyamat során egészsége visszafordíthatatlan károkat szenvedett. Néhány évvel később, a temetésén megjegyezték, hogy az általa kimentett személyek közül egy sem mondott neki köszönetet.

Amikor ezt olvassuk, feltesszük a kérdést: „Hogy lehetett az a 17 ember ilyen hálátlan?” De túl gyakran a hívők is beleesnek a hálátlanság bűnébe, noha egy sokkal nagyobb veszélytől szabadultak meg – az örök kárhozattól!

Számos igevers azt tanúsítja, hogy a háládatosság nem olykor-olykor kell megjelenjen az életünkben, hanem a keresztyén élet rendszeres kísérője kell legyen. Íme néhány példa:

„Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” [Zsolt 100:4]

„Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó…” [Zsolt 106:1]

„…adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért” [Ef 5:20]

E néhány igevers alapján egy valami világossá válik: A hívők számára a háládatosságnak nem olykor-olykor kell megjelennie. Sokkal inkább a mindennapi élet szerves része kell legyen! Olyannak kell ismerjenek minket, mint aki – mindenkor hálás.

Szerinted miért akarja Isten, hogy hálás lelkületünk legyen? Mi a jelentősége? Úgy vélem, a Zsoltárok 50:23 megsejtet valamit: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem.” A hálánk dicsőséget szerez Istennek. Isten dicsősége forog tehát kockán. Ez pedig nem kis dolog!

Ebben a cikkben megvizsgálunk három dolgot, ami segíthet a hívőknek mindenkor hálásnak lenni: (I) A hálátlan lelkület veszélyei, (II) A hálás lelkület kialakításának előnyei, (III) A hálás lelkület kialakítására vonatkozó javaslatok.

Mielőtt továbbmennénk, íme a háládatosság alapvető definíciója: A háládatosság annak a ténynek a készséges beismerése, hogy teljes mértékben a jó és szuverén Istentől függünk, aki minden lelki és testi szükségletünket betölti.

I. A hálátlan lelkület veszélyei

A hálátlan szívvel két veszély hozható kapcsolatba.

1. veszély: A hálátlan lelkület a hitetlenek jellemzője.

A hitetlenek kapcsán azt olvassuk a Róma 1:21-ben, hogy sem nem „tisztelték őt Istenként, sem nem adtak hálát neki.” Noha sok földi áldásban részesültek [Mt 5:45, ApCsel 14:15-17], a hitetlenek nem adnak hálát a Biblia Istenének, aki az áldások egyedüli forrása. Ezért ha valaki keresztyénnek vallja magát, és mégis hálátlanság jellemzi, a Szentírás hitetlenként írja le őt.

2. veszély: Isten kijelentett akarata iránti engedetlenséget fejezi ki.

Az 1Thesszalonika 5:18 ezt parancsolja: „…mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” Isten minden körülményben hálás lelkületet vár el gyermekeitől. Még a szomorú helyzetekben is hálásak lehetünk azért, hogy Isten mindent tökéletesen kézben tart, és mindent a mi javunkra és az Ő dicsőségére fordít [Róm 8:28-29].

Sok hívő képtelen felismerni Isten akaratát a különböző élethelyzetekben, mivel folyamatosan figyelmen kívül hagyják Isten akaratát egy konkrét területen, mégpedig a mindenkori háládatosság terén. Elvárható-e Istentől, hogy még többet jelentsen ki akaratából azoknak, akik folyamatosan engedetlenkednek a már megismertetett akaratával szemben?

Corrie ten Boom, a híres holland hívő, aki sok zsidót bújtatott Hitler idejében, A menedék c. könyvében elmesél egy történetet, amely arra késztette, hogy mindig hálás legyen. Corrie-t és nővérét, Betsie-t épp átszállították az addigi legszörnyűbb német koncentrációs táborba, Ravensbrückbe. Amikor beléptek a barakkba, meglehetősen túlzsúfoltnak és bolhákkal telinek találták.

Az aznapi igeszakasz az 1Thesszalonikából arra emlékeztette őket, hogy mindenkor örüljenek, szüntelen imádkozzanak, és mindig legyenek hálásak. Betsie szólt Corrie-nak, hogy álljanak meg és adjanak hálát az Úrnak az új szállásuk minden részletéért. Bár elsőre Corrie vonakodott, végül engedett Betsie unszolásának.

A táborban töltött hónapok során meglepetten tapasztalták, hogy milyen nyíltan tarthatnak bibliatanulmányozó és imaalkalmakat, az őrök háborgatása nélkül. Hónapokkal később megtudták, hogy az őrök a bolhák miatt nem mentek be a barakkba.

Lenyűgöző, miként munkálkodik Isten még a legnehezebb helyzetekben is a maga dicsőségére, ha alázatosan engedelmeskedünk az igéjének!

Maga az Úr Jézus is kihangsúlyozta a tanításaiban, hogy milyen fontos hálát adni Istennek. Miután megtisztította a tíz leprást, és látta, hogy csak egy jött vissza hálát adni, ezt mondta az Úr: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? ¹⁸ Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” [Lk 17:17-18] Egyszerűen fogalmazva, a hálás lelkület hiánya engedetlenségnek minősül, ami Isten nemtetszését váltja ki.

Amint láthattuk, a hálátlan szív valóban komoly veszélyekkel jár. Egyrészt Isten nemtetszését váltja ki, mivel ellenszegül a kijelentett akaratának. Másrészt felfedi a valódi állapotunkat – nem vagyunk a gyermekei – bármit is állítsunk a szánkkal.

Ezzel szemben, ha hálás lelkület jellemez minket, számos hasznunk származik belőle. Nézzünk meg közülük négyet.

II. A hálás lelkület kialakításának előnyei

1. előny: Alábbhagy a büszkeség, növekszik az alázat.

A hálás lelkület kialakulásának egyik legfőbb akadálya a büszkeség. Mindnyájan hajlamosak vagyunk magunknak tulajdonítani a sikereinket. A hálás szív azonban felismeri, hogy minden jó dolog a szuverén Isten kezéből származik, és irgalma nélkül semmi jó nem lenne lehetséges. Az 1Korinthus 4:7 így emlékeztet: „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?”

Howard Butt, egy neves keresztyén üzletember azt mondta The Art of Being a Big Shot (A nagyágyú-lét művészete) című cikkében:

„A büszkeségem az, ami függetlenít engem Istentől. Kecsegtető érzés azt hinni, hogy a magam sorsának a kovácsa vagyok, hogy én irányítom az életemet, saját döntéseket hozok, egyedül érek el mindent. De ez az érzés alapvetően becstelenség. Egyedül nem valósíthatok meg semmit. Szükségem van mások segítségére, és nem hagyatkozhatok végső soron magamra. Istentől függ a következő lélegzetvételem. Becstelenség úgy tennem, mintha több lennék, mint egy ember: gyenge, korlátozott… Amikor hiú vagyok, magamat ámítom. Istennek tartom magam, nem embernek. A büszkeségem önmagam bálványozása. Márpedig ez a pokol államvallása!”

Ezzel szemben a háládatosság a tökéletes gyógyír a büszkeségre. Ha folyamatosan szem előtt tartjuk, hogy mindenünk, amink van, Isten kegyelméből van, akkor növekedni fogunk az alázatban.

2. előny: Alábbhagy a panaszkodás, növekszik a megelégedettség.

Ha folyamatosan megköszönjük Istennek azt, amit értünk tett és tesz az életünkben, nem esünk a panaszkodás bűnébe. A panaszkodás nem egyenlő azzal, hogy kimondjuk az igazat egy nyilvánvalóan rossz helyzetről. A panaszkodás [vagy zúgolódás] sokkal inkább egy olyasfajta attitűd, amely megkérdőjelezi Isten szuverenitását az életünk dolgai felett. Egy olyan hozzáállás, amely a következőképpen nyilvánul meg: „Ha Isten valóban szeret, hogyan engedheti, hogy ez történjen velem?” Még ha nem is adunk hangot a panasznak [vannak introvertált személyek], attól a zúgolódás még bűn. A bűneink fényében lehet-e panasza egy bűnös teremtménynek [ami mindnyájan vagyunk]?

A Jeremiás siralmai 3:39-ben ez az emlékeztető áll: „Miért panaszkodik hát, aki él, miért zúgolódik saját vétke büntetése miatt?” (Egyszerű) Ha megértenénk, hogy bűneink miatt semmi jót nem érdemlünk, lenyűgözne Isten irgalma az életünkben: minden körülményben elégedettek és hálásak lennénk, és szüntelen azt mondanánk: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” [Zsolt 23:1].

3. előny: Alábbhagy az Isten iránti kétely, növekszik az Isten iránti bizalom.

Az Isten iránti állandó bizalom egyik legnagyobb akadálya a háládatlanság. A hálás lelkület viszont a tökéletes gyógyír erre a problémára. Pál azért tudott Istenben bízni minden megpróbáltatása során, mert szüntelen felidézte Isten korábbi szabadításait, és így bízván bízhatott benne a jövőre nézve is. Figyeljük meg a szavait: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, […] ¹⁰ aki ekkora halálos veszedelemből [múlt] megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután [jövő] is megszabadít” [2Kor 1:3, 10].

A hálás szív, amely szüntelen Isten múltbeli irgalmasságán elmélkedik, bátran hagyatkozik Istenre a jelen- és jövőbeli szükségleteket illetően is. Ily módon nem ad teret a kételynek, kétségbeesésnek vagy éppen a könnyebb utaknak.

4. előny: Alábbhagy az aggodalmaskodás, növekszik a békesség.

A keresztyén élet egyik problémája az, hogy hajlamosak vagyunk túlságosan a negatív dolgokra figyelni, és nem szánunk elég időt arra, hogy hálát adjunk Istennek az áldásaiért. Az ilyen magatartás pedig a tökéletes módja annak, hogy az aggodalmaskodás eluralkodjon az életünkben. Isten igéje azonban ajánl egy gyógymódot az aggodalmaskodásra: legyen hálás a szívünk [Fil 4:6-7].

Isten ezt parancsolja a Filippi 4:6-ban: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt”. Amikor pedig imádságainkat hálaadás kíséri, Isten azt ígéri, hogy a szívünk nem fog aggodalmaskodni, mivel „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” [Fil 4:7]!

Miután megvizsgáltuk a háládatosság négy előnyét, nézzük meg, hogyan alakíthatunk ki hálás lelkületet.

III. A hálás lelkület kialakítására vonatkozó javaslatok

Az alábbiakban két javaslatot találunk a hálás lelkület kialakítására.

1. javaslat: Elmélkedj gyakran a kereszten.

Az egyik legnagyszerűbb keresztyén, aki valaha élt, nem más mint Pál apostol. Noha sok szenvedésen ment keresztül, azt látjuk, hogy Pál mindig hálás volt. Mi volt a titka? Szerintem a válasz az 1Korinthus 2:2-ben rejlik: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” Ez nem jelenti azt, hogy Pál nem beszélt más dolgokról. Ugyanebben a levélben számos különböző témáról ír. De a középpontban Jézus állt, és főleg az, amit a kereszthalála és azt követően a feltámadása révén véghezvitt. Ezeknek az igazságoknak a folyamatos észben tartása örökkévaló látásmódot adott Pálnak. Ez pedig elvezetett ahhoz, hogy túlcsorduljon a hálája, ¾akármilyen próbát kellett is elszenvednie!

Ugyanez vonatkozik ránk is. Minél többet elmélkedünk azon, amit Jézus tett értünk a kereszten, annál jobban növekedni tudunk a háládatosságban.

2. javaslat: Építsd be a hálaadást az imádságaidba.

Ezt parancsolja Isten a Kolossé 4:2-ben: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.” Más szóval, a hálaadás legyen minden imádságnak része! Szánjunk rá időt, hogy megköszönjük Istennek mindazt, amit értünk tett.

Képzeljük el, milyen lenne, ha a gyermekeink mindig csak akkor beszélnének velünk, ha kell valami, és ritkán hallanánk egy köszönő szót! Nem szomorkodnánk emiatt? Mégis, milyen gyakran elszomorítjuk mennyei Atyánkat azzal, hogy csak a szükségleteinkkel keressük, és sosem köszönünk meg semmit. Hadd ne okozzunk neki több szomorúságot. Törekedjünk rá tudatosan, hogy szüntelen hálát adjunk Istennek azért, aki Ő, és amit értünk tett.

Záró gondolatok.

Dániel egy közismert és közkedvelt bibliai szereplő. Elhatározása, hogy már fiatal korában kiáll az Úrért, sokakat megihletett [Dán 1]. Idősebb korában jelentős nehézségbe ütközött: vagy kizárólag a király képéhez imádkozik, vagy az oroszlánok vermébe vetik. Elképesztő volt a reakciója. Azt olvassuk: „Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta” [Dán 6:11].

Figyeljük meg, hogy Dániel nem zúgolódott Isten ellen. Nem mondta: „Annyi éven át hűséges voltam hozzád, és ezt kapom cserébe?” Ehelyett hálát adott Istennek, „ahogyan azelőtt is szokta.” A jólét idején kialakított háládatosság felkészítette őt arra, hogy a nehézségek idején is hálát tudjon adni. Isten pedig meghallotta imádságait, mivel azok hálás szívből fakadtak. Törekedjünk hát mi is ilyen szívre!