Boldogmondások—Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra

(English version: “The Beatitudes –  Blessed Are Those Who Hunger And Thirst For Righteousness”)

Ez az ötödik bejegyzés a Boldogmondások sorozatban, amely a Máté 5:3-12-ben szerepel, mikor is az Úr Jézus bemutat nyolc tulajdonságot, amelynek jellemeznie kell minden követőjének az életét. Ebben a posztban a negyedik tulajdonságot vizsgáljuk meg, mely révén éhezzük és szomjúhozzuk az igazságot a Máté 5:6 szerint: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

*******************

„Az vagy, amit megeszel”, tartja a mondás, és gyakran idézik a fizikai test kapcsán. Ha szeretnénk egészséges életvitelt folytatni, csak a megfelelő élelmiszereket fogyaszthatjuk. Ami igaz fizikai síkon, az igaz lelki síkon is.

Paradox módon, a negyedik boldogmondásban az Úr elénk tár egy étkezési tervet, de nem a test, hanem a lélek számára. Nemcsak azt mondja meg, hogy mit együnk–igazságot–, hanem azt is, hogy hogyan együk–mély vágyakozással. Az éhség és a szomjúság egyszerűen metaforák, amelyek egy erős vágyra utalnak. Ez a vágy pedig az igazság, vagyis az igaz élet iránti vágy. Azok, akik ilyen vágyakat táplálnak, elnyerik Isten áldását, elismerését és jótetszését. Ők a „boldogok”. És mi az igazságra törekvő élet jutalma? Jézus azt mondja, hogy meg fognak elégíttetni. Ez lényegében ennek a boldogmondásnak az üzenete.

 Milyen igazságról van szó ebben a boldogmondásban?

Az itt említett igazság [osság] nem a Krisztusban levő pozíciónkra, vagyis a megigazulásunkra utal, mikor is hitünket Krisztusba vetjük [Róma 3:22]. A boldogmondások és az egész életvitel, amelyre a Hegyi beszéd felszólít, nem feltételei annak, hogy bekerüljünk Isten országába. Épp ellenkezőleg, inkább azokat jellemzik, akik már bekerültek. Ezek az üdvösség eredményei, nem annak alapjai.

De honnan tudhatjuk, hogy igazak vagyunk-e Isten előtt? Másképp fogalmazva, honnan tudhatjuk, hogy valóban üdvösségünk van? Honnan tudhatjuk biztosan, hogy hitünk őszinte? Mi a bizonyíték? Válasz: Az, ha megvizsgáljuk az életünket, hogy valóban igazak vagyunk-e Isten előtt. Ez a fajta megigazulás egy gyakorlati megigazulás. A helyzeti megigazulás, mely a Jézusba vetett hitből fakad, mindig gyakorlati megigazuláshoz vezet! „minden jó fa jó gyümölcsöt terem” [Mt 7:17].

 A gyakorlati megigazulás jellemzői.

Az életünk nem hazudik. Megmutatja, hogy a tetteink összhangban vannak-e Isten mércéjével, vagyis hogy igazak-e Isten szemében. Szóval erről az igazságról beszél Jézus ebben a boldogmondásban, a gyakorlati vonatkozásról. Ami azt illeti, Jézus az egész Hegyi beszédben arról beszél, hogy mit jelent az Isten szerinti igaz élet, Ha végeznénk egy kis felmérést a Máté 5-7 kapcsán, erre a következtetésre jutnánk:

Az igaz élet éhezi és szomjúhozza a megbékélést [Mt 5:23-24], szexuális tisztaságot [Mt 5:28], házassági hűséget [Mt 5:32], egyenes beszédet [Mt 5:37], elengedést [Mt 5:39], ellenség szeretetét [Mt 5:44], igaz cselekedeteket, melyek csak Istennek akarnak tetszeni [Mt 6:1], imádságban Isten dicsőségét a saját érdekeink helyett [Mt 6:19-21], Isten iránti bizalmat az aggodalmaskodás helyett [Mt 6:25-33], mások könyörületes megítélését [Mt 7:1-12], és végül a Jézus szavaira épülő életet [Mt 7:24-27].

A Hegyi beszédben tehát Jézus részletesen bemutatja, hogyan kellene kinéznie az igaz életnek. Jézus követői, akikben a Szentlélek lakozik, egy szent éhséget és szomjúságot fognak érezni a helyes dolgok megtétele iránt. Ahogy a természeti testünk naponta vágyik az ételre és vízre, úgy a lelkünk is mindenkor vágyik az igazságra, vagyis az igaz életre. Soha nem elégszik meg. Ezért beszél Jézus az éhségről és szomjúságról jelen időben–folyamatosan éhezzük és szomjúhozzuk az Isten szerinti jó cselekedeteket. Ez egy mindig jelenlevő és egyre csak növekvő étvágy. Nem egy külső, vallásos megjátszás, hanem egy szakadatlan vágy a szívben az Isten akarata iránti engedelmességre.

Az igaz szív állandó kiáltásai olyanok, mint egy egykori skót hívőé, aki így kiáltott: „Ó, Isten, olyan szentté tegyél, amilyen szent csak egy megbocsátott bűnös lehet”, és amikor nem engedelmeskedünk Isten akaratának, mély gyötrelem tölti el a lelket. Nincsenek kifogások, csak őszinte megbánás, ami arra késztet, hogy elismerjük, hogy vétkeztünk, és Istenhez kiáltsunk tisztulásért és erőért, hogy visszatérhessünk a megfelelő kerékvágásba.

 Az igaz életvitel jutalma.

Jézus azt ígérte az igazságot éhezőknek és szomjazóknak: ők, és csakis ők fognak megelégíttetni. A nyelvezet arra utal, hogy ez a megelégedés nem olyasmi, amit magunktól el tudunk érni. Isten végzi el bennünk. Isten elégít meg. De mivel? Mi iránt vágyódunk? Igazságosságra! Isten tehát azzal az igazság [osság] gal elégít meg, amelyet éhezünk és szomjazunk!

Mi, Jézus követői, megtapasztaljuk azt az örömet, amely a helyzeti megigazulásunkból fakad Krisztusban, így bizonyos értelemben elégedettséget tapasztalunk. De amikor arra is vágyunk, hogy azt tegyük, ami helyes Isten szemében, a Szentlélek valóban segít, hogy ezt a vágyat gyakorlatba tudjuk ültetni. Ebben az értelemben a vágy beteljesül. Ez a gyakorlati megigazulás öröme.

A bennünk lakó bűn miatt azonban ez a vágy nem elégíttetik ki folyamatosan. A jövőben viszont, amikor Jézus visszajön, új testet kapunk. Az új test pedig nem vétkezik többé, ezért az egész örökkévalóságban folyamatosan engedelmeskedni fogunk Isten parancsolatainak. Ekkor fogunk majd folyamatos örömmel betelni, amely a szakadatlan engedelmességből fakad.

El tudsz képzelni egy teljesen engedelmes életet? Amikor mindig azt teszed, ami helyes Isten szemében? Nemcsak egyéni szinten fog az igazság uralkodni, hanem világméretekben. Péter azt mondta: Várjuk tehát örömmel „az új eget és új földet,…amelyben igazság lakik” [2Pt 3:13]. Amikor Jézus a jövőben felállítja az uralmát, azok, akik most vágyakoznak, teljesen megelégíttetnek. Ez az ígéret.

Az igaz életre törekvés előnyei.

Noha számos előnyét fel lehetne sorolni az igaz életre való törekvésnek, amire ez a boldogmondás int, én hármat szeretnék a figyelmedbe ajánlani.

1. előny: Igazán biztosak lehetünk az üdvösségünkben [Róma 8:14-16].

Nagyfokú bizonyosságot nem lehet elérni kisfokú engedelmességgel. Gondoljunk csak bele. Amikor kételkedünk az üdvösségben, nem olyankor tesszük, amikor bűnben élünk? Persze, az ember becsaphatja magát az üdvösséget illetően. De általánosságban véve, az engedelmes életvitel valódi bizonyosságot szül, és ennek eredményeként örömet lelünk a hívő életben.

2. előny: Választ kapunk az imáinkra–személyes és közbenjáró imákra egyaránt [Zsolt 66:19, Jak 5:16b]. 

Ahogy a bűn bedugja Isten fülét, hogy ne hallja imádságainkat, úgy az igazságosság megnyitja azt, hogy meghalljon és válaszoljon. Mind a személyes, mind a közbenjáró imádság haszontalan, ha bűnben élünk, és nem is kívánunk megválni tőle. Ezek az imák azonban nagy erővel bírhatnak, ha egy, az igazságot éhező és szomjazó lélekből fakadnak.

3. előny: Hatékony bizonyságtevői lehetünk Krisztusnak [Mt 5:16, 1Pt 2:12]. 

Az igaz élet nem maradhat rejtve. Az az evangélium legjobb reklámja. Egy megváltozott élet igazolja, hogy Jézus képes megváltoztatni az életeket.

Hogyan alakíthatunk ki egy, az igazságra folyamatosan éhező és szomjazó lelkületet?

Hogyan tudunk növekedni ebben a boldogmondásban? Hogyan alakíthatunk ki egy, az igazságra folyamatosan éhező és szomjazó lelkületet? Két mód lehetséges:

1. Aktívan törekednünk kell maga Isten iránti vágyódásra.

Először is, meg kel értenünk, hogy a helyes dolgok iránti szent vágyakozás akkor áll be, ha mély vágyat érzünk maga Isten iránt, aki maga az igazságosság. Nemcsak egy igaz életre vágyunk. Valójában magára Istenre kell vágynunk, aki minden igazságosság forrása és megtestesítője. Ilyen magatartást tanúsított Isten népe a múltban.

Zsoltárok 42:2 „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!”

Zsoltárok 63:1 „Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.”

Ézsaiás 26:9 „Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged.  Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.”

Magára Istenre kell hát vágyódnunk. Minden egyébnél jobban kell vágynunk az Adományozóra.

2. Aktívan törekednünk kell maga Isten igéje iránti vágyódásra.

Másodszor, az Isten iránti vágyódás erősödése magával hozza az igéje iránti vágy megerősödését is. Miért? Gondoljunk csak bele egy pillanatra. Ha szeretünk valakit, mindent szeretnénk tudni róla. Mit szeretnek, mit nem szeretnek, stb.

Ugyanígy, ha szeretjük Istent, és tudni szeretnénk, hogy mit szeret és mit nem, ahhoz a forráshoz kell fordulnunk, amely felfedi előttünk ezeket az igazságokat, mégpedig a Szentíráshoz. Mivel az ebben a boldogmondásban említett igazság [osság] azokra a tettekre utal, amelyek kedvesek Isten előtt, az egyetlen hely, ahonnan megtudhatjuk, mi kedves Isten előtt, az az Ő szent igéje. Más szóval Isten igéje rendszeres táplálékforrása kell legyen azoknak, aki éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Ezért olvasunk a Bibliában ismételten arról, hogy Isten népe a folyamatosan vágyakozik Isten igéjére, és gyönyörködik benne.

Zsoltárok 119:20 „Őrlődik lelkem, mert vágyódik döntéseid után mindenkor.”

Jób 23:12 „Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.”

Jeremiás 15:16 „Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene.”

Máté 4:4 „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

1Péter 2:1-3 „Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.”

Minél jobban éhezzük Isten igéjét–nemcsak ismeretszerzés, hanem engedelmesség céljából–, annál inkább engedelmeskedni fogunk. Minél jobban engedelmeskedünk, annál jobban betelünk igazságossággal. Ennek következtében egyre jobban éhezni és szomjúhozni fogjuk Isten igéjét.  A ciklus pedig folytatódik.

Hasonlóképpen, minél engedetlenebbek vagyunk, annál kevésbé éhezzük és szomjúhozzuk Isten igéjét. És minél kevésbé éhezzük és szomjúhozzuk Isten igéjét, annál kevésbé vagyunk engedelmesek. Az egyik következik a másikból–ezúttal negatív értelemben.

Az Isten iránti vágyódás tehát az Isten igéje iránti vágyódáshoz vezet. Ez a két módja tehát annak, hogy növekedni tudjunk az igazság [osság] éhezésében és szomjúhozásában. Te szoktál ily módon vágyakozni? Ne feledd: az vagy, amit megeszel. Mi a szíved vágya? A vágyak nem hazudnak!

Felhívás arra, hogy éhezzük és szomjúhozzuk az igazságot.

Indiában van egy hindu szokás, amelyet valaki halálakor gyakorolnak. Emlékszem, hogy kisfiú koromban én is gyakoroltam, amikor apukám elhunyt [akkor még nem voltam hívő]. Fognak egy marék rizst, és a halott személy szájába teszik. Miközben a testet a temetkezési helyre viszik, a rizs nem evődik meg. Miért? Mert egy holttest nem érez sem éhséget, sem szomjúságot!

Ugyanígy, a lelkileg halott ember nem éhezi és szomjúhozza az igazságot. Ezért ha hívőnek vallod magad, és mégsem vágysz azt tenni, ami kedves Isten előtt, fel kell tenned ezt a kritikus kérdést: Lelkileg megelevenedtem? 

Ne feledd: a Hegyi beszéd egy tükör, amelyet Jézus tart elénk, hogy lássuk: az életünk olyan-e, amilyennek mondja, hogy lennie kell, ha Őt követjük. A Hegyi beszéd végén világossá teszi: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” [Mt 7:21]. Többek közt az az Atya akarata, hogy egy szent éhséget és szomjúságot érzünk az igazságosság iránt, az Isten előtt helyes dolgok iránt. Ha nincs bennünk meg ez a fajta éhség, nem hívhatjuk magunkat joggal a gyermekeinek.

Ne csapjuk be magunkat. Ha az életvitelünk nem tükröz igazságosságot, késedelem nélkül meg kell térnünk, és Krisztus előtt őszintén összetörnünk a bűneink miatt, és hittel elfogadnunk a felajánlott bocsánatát. Így válhatunk igazzá Isten előtt. Attól a perctől kezdve pedig a Szentlélek késztetni fog arra, hogy egyre inkább vágyjunk az igazságra a mindennapi életben, amíg csak élünk, és Isten meg fog elégíteni. Amikor pedig Krisztus visszatér, egyszer s mindenkorra, teljes mértékben megelégíttetünk, és onnantól fogva örökké Isten tetszésére fogunk cselekedni.

Figyelmeztetés.

Azok, akik a jelenben elutasítják az igazság iránti éhséget és szomjúságot, a jövőben fognak éhséget és szomjúságot tapasztalni. Akkor azonban azt fogják éhezni és szomjazni, hogy enyhüljön a szenvedésük a pokol kínjai közt [Lk 16:24]. Az az éhség és szomjúság viszont soha nem fog megelégíttetni–az egész örökkévalóságban. Milyen szörnyű élet!

Az vagyunk, amit megeszünk. Ha a bűn az eledelünk, sorsunk egy borzalmas szenvedés lesz a pokolban. Másfelől viszont, ha az igazságosság a kenyerünk, sorsunk mérhetetlen öröm lesz a mennyben. Csak ez a két lehetőség van. Melyiket választod? A szörnyű szenvedést vagy a végtelen örömet? Adja Isten, hogy az örömet választhassuk, ami abból fakad, hogy eleget teszünk Jézus hívásának ebben a boldogmondásban. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.